Tánc a csillagok között

Tizedik adás 3.3

– Csónakos? – reccsent Kolnay hangja a Bluetooth fülhallgatóban. Csónakos meglapult a fal mellett az első emeleti tánctermek felé vezető folyosón.

– Pozícióban.

– Csele?

Csele Kolnay tervei szerint az aula sarkában helyezkedett el, szemben a recepciós pulttal, de hallótávolságon kívül, ott kellett várja Csónakos érkezését.

– Jelen.

– Nem – sziszegte Kolnay –, azt kell mondanod, hogy pozícióban! ...Mindegy. Barabás?

– Igenis, kapitány. – Barabás hangján hallatszott, hogy vigyorog.

Mielőtt Kolnay akár csak felnyöghetett volna, Csele már közbe is vágta:

– Remélem, a Barabást is lecseszed, a Barabás sem azt mondta, amit megbeszéltünk...

Csónakos halkan elnevette magát.

– Na, mi lesz, papuskáim, akkor kezdünk vagy nem kezdünk?

Az utolsó adás estéje volt, és amíg más táncosokat visszahívtak egy búcsútáncra, Kolnayt és Barabást kitiltották az épületből. A kilencedik adás fiaskója után ezt borítékolni lehetett, de ez csak több időt adott Kolnaynak, hogy kitervelje, hogyan jutnak majd be az épületbe, hogy legalább Nemecsek és Boka fellépését megnézhessék. Cselére és Csónakosra hárult a megtisztelő feladat, hogy ebben asszisztáljanak nekik.

Őket is hívták táncolni, a kis Csengey egy félórát eltöltött azzal, hogy Cselét győzködte, hogy csak pár lépésre ugorjon be, és Csele azonnal igent mondott volna, csak Csónakosra várt, de Csónakos megkérdezte tőle, valóban olyan jó ötlet-e ez, az alig gyógyult térdével, mire Csele is elbizonytalanodott, és most ott tartottak, hogy inkább díszhelyen ülve megnézik a műsort, és csak a végső konfettihullásra sétálnak fel a színpadra, bárki nyerjen is. Addig pedig, amíg elfoglalhatják a helyüket, besegítik Kolnayékat az ablakon.

Mivel az alagsori tánctermek ablakaira rácsot szereltek, hogy megvédjék az üveget a vandalizmustól, Kolnay terve szerint Csónakosnak az első emeleti ablakot kellett kinyitnia, és felhúznia a szobába Kolnayt és Barabást, amíg Csele őrt áll az aulában, és a biztonsági őr első gyanús megmozdulására megszólaltatja a vészcsengőt. Hogy onnantól mi lesz...

– Azt majd mi megoldjuk – jelentette ki magabiztosan Kolnay. – Neked csak az ablakon kell behúznod minket, onnantól rendben leszünk.

Csónakos kételyei csak erősödtek, mikor a nyitott ablakon kihajolva nem közvetlenül maga alatt, hanem az utca végén pillantotta meg Kolnayékat, amint reménykedve felfelé pislognak az épületre.

– Hé! – Kolnay összerezzent a kiáltásra, Csónakos pedig integetett.

A walkie-talkie-ja megreccsent.

– Megtennéd, hogy nem üvöltözöl? – sziszegte Kolnay. – Nem kell, hogy az egész utca tudja, hogy itt vagyunk.

– Nem az én hibám, hogy te benézted az ablakot. Egyáltalán mit kerestek ott?

– Mondtam, hogy jobbra kellett volna fordulni! – szólalt meg Barabás, miközben Kolnayval Csónakos felé siettek. – Szemben vagyunk az épülettel, marha, persze, hogy más navigálni, mint odabent...

– Te vagy a marha!

– Mi történik? – kíváncsiskodott Csele a walkie-talkie-ból, de kérdésére nem érkezett válasz. Csónakos kihajolt az ablakon, a párkány a csípőjébe vágott, a kezét nyújtotta.

– Tarts bakot – bökdöste Kolnay Barabást –, emelj fel, és aztán...

– Miért te mész először? – háborodott fel Barabás.