A KÜLÖNC WEASLEY

III. Fejezet

A Roxfort expressz pöfékelve elindult, minek következtében, Jack ráesett Leilára, aki hátraesett a földre és ketten fetrengtek a földön. Ez még így elment volna, csakhogy a folyosón sétáló hugrabugos lány nem vette észre őket, így ő is megbotlot és rájuk esett, majd, hogy még jobb legyen a helyzet, a kupénak, ami előtt fetrengtek kiararták nyitni az ajtaját, csakhogy nem lehett, mert ugye ott feküdtek előtte. Ebből aztán nagy hangzavar következett, mivel a kupéban hollóhátasok ültek, akik közül legalább öten végtelen hosszúságú monologba kezdtek arról, hogy mennyire nem okos dolog a vonat padlóján feküdni, ehez hozzá jött még a hugrabugos lány, aki tehetlenségében folyamatosan bocsánatot kért, aztán jött Leila, aki Jack-kel kiabált, hogy száljon már le róla, Jack pedig szintén kiabálva próbálta megértetni Leilával, hoyg rajta ott fekszik a hugrabugos lány, aki hiába próbált feltápászkodni, nem sikerült neki.

A dolog vége az lett, hogy egy griffendéles és egy mardekáros prefektus kijött a prefektusi kupéból és míg a griffendéles megpróbálta felhúzni a kupac tetejéről a hugrabugos lányt, addig a mardekáros kárörvendő képpel vonogatta le a pontokat hol a hugrabugtól, hol a hollóháttól, és bosszankodott azon, hogy Leila és Jack még nincsenek beosztva, így tőlük nem tud pontot levonni.

Mikor a két prefektus és a hugrabugos lány elment, Lila és jack feltápászkodott, a hollóhátasok pedig kiszabadultak a kupájukból, a két gyerek továbbindult, hogy megkeressék azt a kupét, amelyikben Elizabeth ül.

- Na végre! Már azt hittem lekéstétek a vonatot! - Fogadta őket Elizabeth, a megszokott módon.

- Leila honnan tudtad, hogy ebben a kupéban lesz? - Kérdezte meglepetten Jack.

- Onnan, hogy ez volt az utolsó kupé! - Válaszolta Leila, majd Elizabethhez fordult.- Szia Elizabeth! - Köszönt, majd megölelte barátnőjét.

- Sziasztok! - Mondta mosolyogva Elizebeth.

- Hello! - Köszönt Jack is. - Mond miért nem lett volna jó a vonat elejébe ülni, alig találtunk meg.

- Bocsáss meg Jack, de az első néhány kupé, már foglalt volt. Úgyhogy gondoltam idejövök a vonat legvégébe, hogy majd könnyebben megtaláljatok. Úgytűnik tévedtem.

- Atyám, volt valaki aki nálad előbb ért ki a pályaudvarra?! - Nevetett Leila. - Mikor értél ki?

- 10 percel a vonat indulás előtt.

- Háát akkor nyertem Leila. Kérem a csokit!

- Oké. Mindjárt adom. - Leila a zsebében kotorászott. - Fogadtunk Jackkel, hogy mikor érsz ki. Én azt mondtam, hogy 20 percel a vonat indulás előtt, ő meg 10-et mondott. - Magyarázta Leila Elizabethnek.

- Rendben, akkor legközelebb hamarabb jövök. - Mondta nevetve Elizabeth.

- Nehogy meg merd tenni! - Mondta Jack megjátszott haraggal.

Ekkor kiáltás hallatszott, majd kinyílt a kupé ajtaja és egy fiú rohant be rajta. A srác elterült a padlón és gyorsan bemászott az ülések alá. Ekkor az ajtóban megjelent egy csapat negyedéves mardekáros és bambán bámultak körbe a kupéban.

- Áá, itt nincs - legyintett az egyikőjük. - Hagyjuk a fenébe. - A mardekárosok elvonultak, a fiú pedig kikászálódott az ülés alól és leült az egyik üres helyre, majd ártatlan szemmel a többiekre nézett.

- Bejöhetek?

- Persze, gyere ülj csak le. - Mondta Leila gúnyos hangnemben.

- Igazán köszönöm. Amúgy Percy Williams-hez van szerencsétek.

- Vagy szerencstlenségünk. - Motyogta Leia csak úgy magának. Nem igazán volt szimpatikus neki a srác, még is azt az érzést keltette benne, mintha Percy nagyon hasonlítana rá. Ha Leila tudta volna, hogy néhány évtizeddel később megszületik majd egy olyan Weasely gyerek, aki erről a fiúról kapja a nevét, talán kicsit máshogy áll a dologhoz, de Leila nem volt jósnő, így nem tudta mi fog történni majd néhány évtzied múlva. Leila bemutatkozott.

- Leila Weasley.

- Weasley?! Azok nem vörös szeplősek?

- De csak...

- Én Elizabeth Bell vagyok. - Mondta gyorsan Elizabeth, mire Leila hálás pillantást vetett felé. Elizabeth tudta, mennyire zavarja Leilát, hogy az ő haja barna, nem vörös és hogy kinézetre eyáltalán nem hasonlít Weasely rokonaira. Természetre sem igazán volt olyan mint, a legtöbb Weasley... A hasonlóság közte és felmenői között csak annyi volt, hogy a legtöbb Weasley szerette a csínyeket.

- Jack Stone. Téged kerestek a "jajdekárosok"?

- Igen engem. Pedig csak bedobtam hozzájuk egy bűzbombát...

- Értem. Mi azt terveztük hogy... - kezdte Jack, de Leila közbevágott.

- Nem kell mindent az orrára kötni! - Korholta Jacket, ám a fiú nagyon szimpatikusnak találta Percyt.

- Leila... - Kezdte nyugtaó hangon Jack. - Aki szivatja a mardekárt az csak haver lehet! - Leila kicsit még fontolgatta ezt a mondatot, majd maga mondta el Percynek a tervet.

- Az a terv, hogy a második emeleti folyosót végig öntjük szappanis vizzel...

- Ez olyan mugli trükk? - Vágott közbe Percy.

-Igen. De kerestünk egy varázslatot, amivel megtudjuk csinálni, hogy az, ami hozzáér a vízhez öt perc múlva narancssárgává változik.

- Már várom, hogy valaki hasra essen! - Mondta gonoszul Jack, mire mind nevetni kezdtek. - Ez most még viccesen hangzott. Most, hogy még nem tudták nem fognak eljutni a második emeleti folyosóig...

- Ez egész jó. Én is beszállhatok?

- Persze! - Vágta rá rögtön Jack, mielőtt még Leila felelhetett volna. A lány, habár tényleg egy oldalon álltak Percyvel, még mindig nem érezte úgy, hogy bármien oka is lenne rá, hogy megbízzon a fiúban. Valhogy túlságosan is idegen volt, de ugyan olyan mint ő... Leila nem értette mi lehet ez az érzés...

- Egyedül nekem van itt eszem?! - Csattant fel Elizabet, mire Jack, Percy és Leila egyszerre vágták rá a választ:

- Igen!

- Költői kérdés volt.

Így telt a vonat út. Sokat nevettek és édességeket ettek. Leiláék háman azon vitatkoztak, hogy melyik csíny lenne jobb, Elizabeth pedig néha beleszólt, hogy átvehetnék inkább a tananyagot, de gyorsan leszavazták.

920 szó

Átírva: 2021.10.17.