Stark Program

II.

Még mindig nem tudtam elhinni amit hallok így csak lesokkolva álltam. Bruce hurcolt magával végülis a liftbe majd vártuk a további utasításokat.

-Nyissa fel a vészhelyzeti panelt Dr. Banner.

Bruce bólintott majd nagy kezeivel elkezdett babrálni az érintőképernyőn. A piros gomb mellett egy másik is feltűnt amire az volt írva, hogy 3000. Ki gondolta volna? Nem is Tony lenne, ha nem így hagyott volna ránk valamit. A doki megnyomta a gombot majd a lift még egy szinttel lejjebb indult. Mikor megállt az ajtó nyikorogva nyílt ki és mi egy sötét szobában találtuk magunkat. A szoba közepén gyenge neon fény világított meg egy olyasfajta koporsó amiben Vízió feküdt az ebredése előtt. Talán Stark ránkhagyta Ultront, hogy neveljük meg?

De nem, nem tenne ilyesmit velünk azok után, hogy megmentett. Lassan lépdeltünk a kísérteties tartály felé. Mikor alig pár méterre álltunk hallani lehetett a zúgást, olyan volt, mint amkt a hűtők adnak ki. Valaki le van jegelve benne? Csak mert a jégből már borzalmasan elegem van, tönkretette az életemet.

-Lépjenek közelebb, kérem. Ez itt a végleges verzió amit Tony fejlesztett ki számomra. Remélem, hogy Dr. Banner megtudja oldani.-mondta a hang komótosan.

Mikor teljesen melléértünk belenéztünk a jégverembe. Ezúttal nem csak nekem volt kedvem összeesni, Bruce is megtántorodott és majdnem zöld testével együtt a földre zuhant. A koporsó belsejében egy test feküdt, egy lejegelt, fémből készült test. A mellkasában világító fény tündökölt és arca a milliárdosé volt. Nem tudtam elhinni amit látok, ha nem lettek volna bőrén kisebb csíkok és nem láttam volna, hogy a mellkasában lévő fény a nem az ARC reaktor akkor azt hittem volna, hogy Tony az. De ez lehetetlen volt így csak áhítozva megérintetten az üveget.

-Mit gondol, Dr. Banner?

-Mi ez itt?-kérdezte fejét fogva, hallottam a hangján, hogy pánikol.

Minden egyes pillanattal nőtt a fájdalom a mellkasomban. Azt kívántam bárcsak örökre elfelejthetném, hogy Tony valaha létezett. Vagy azt, hogy ki voltam én. Önző kívánság volt de szívesen lettem volna HYDRA ügynök..akárcsak Bucky. Hogy örökre kitöröljék a memóriámat, nem akartam tudni, hogy mi történt.

-Ez itt a testem. Tony gondolta, hogy nem fogják elsőre érteni, hogy mit akart elérni de..

-A lényeget!-üvöltötte el magát Bruce, homlokán kidagadtak az erek.

-Egy olyan program vagyok, mint Jarvis vagy, mint Vízió. Vagy esetleg Ultron de ez rossz példa mert az én feladatom az, hogy megvédjem a Bosszúállókat. Tony készített nekem egy testet, hogy ezt betudjam teljesíteni, vagyis a testet inkább Mr. Rogers számára készítette.

-Hogy érted azt, hogy nekem?!-kérdeztem hitetlenkedve.

-A program és vele együtt minden fájl Steven G. Rogers néven van.

-Én ezt..nem értem.-fogtam fejemet sírva.

Bruce leült a padlóra és orrnyergét dörzsölgetve hallgatta a keserves pityergésemet.

-Meg tudom csinálni..-mondta halkan mire én meglepetten fordultam felé.

-Bruce! Ezt nem lehet..

-Tony ezt akarja, nem? Ez nem valami végakarat vagy ilyesmi?! Neked szánta Steve! Szeretett téged..-temette el kezébe arcát.

Én fel sem fogtam a szavai jelentését, látni akartam Tonyt újra de ez az ár. Ő már meghalt, ez csak egy program. De Jarvis..Jarvis is olyan volt akár egy ember. Megtehetjük ezt?Nem mocskoljuk vele Stark emlékét.

-Hát akkor csináljuk..-mondtam suttogva miközben a koporsóra borultam.-De csak semmi fejlesztgetés. Nem akarunk még egy Ultront. Ha Tony testében lenne nem is tudnám bántani.

Bruce fáltápászkodott és odasétált mellém. Arca könnyes volt és kezei remegtek. Ő is érezte a helyzet súlyosságát.

-Ne aggódj Steve..megígérem, hogy mindent jól csinálok!-mondta majd rámmosolygott, igazat mondott.

Steve letette magát a fal melletti kanapéra és gondolkozott, míg Bruce beüzemelte az új barátjukat. Annyira koncentrált, hogy néha hangosan beszélt magához. Rogerset annyira sem izgalta, hogy felnézzen. A padlót bámulta és végig gondolta, hogy vajon mit jelenthet az, hogy; "Szeretett téged..". De nem jutott semmire, hirtelen elfelejtette, hogy mit jelentenek ezek a szavak.

-Kész van...-mondta Bruce komoran de lábával dobogott, ez jelezte, hogy borzalmasan ideges.

Megnyomott még egy gombot és akkor a szobában a szegélyeknél led fény villant fel. A koporsó teteje felnyílt mintha egy vámpír mászna elő hirtelenjében. Először nem történt semmi, aztán csak pár ujj tűnt fel majd pedig felemelkedett egy test. Teljesen meztelen volt, mint Vízió.

-Csak óvatosan..-suttogta Bruce miközben kezét elém tette.

Tony hirtelen fordult felénk, szeme kéken villogott, arca kifejezéstelen volt. Mikor eltűnt a füst ami kiáramlott a dobozból legnagyobb sajnálatomra a program ruhát varázsolt magára akárcsak Vízió. Dühös voltam magamra az ilyen gondolatok és fantáziálások miatt de egyszerűen csak szerettem volna megérinteni. Az egész testét, végig csókolni mindenhol az élő és lélegző bőrt. Erre már azonban nem volt lehetőség.

-Mr. Rogers, Dr. Banner. Miben lehetek a szolgálatukra?-kérdezte miközben légisesen közelebb lépett hozzánk.

Arca derűs volt és gödröcskéi beborították az egészet. Mosolygott..legutoljára akkor láttam ilyennek amikor még a legutóbbi küldetés elején voltunk. Vissza adta nekem azt a pajzsot amit semmilyen tettel nem érdemeltem ki. A zseni jól mondta akkor amikor otthagytam, nem érdemeltem meg, az Ő apja készítette és Tony jobban megérdemelte volna, mint én. Akkor mégis egyszerűen elsétáltam, később pedig még el is fogadtam ajándéknak titulálva. Borzalmas embernek érzem magamat.

Ahogy ott álltunk és Tonyr figyeltük Bruce szemei könnyben úsztak. Nekem már nem volt erőm sírni. Kiszáradtam, annyira szomorú voltam, hogy még bőgni sem voltam képes. Szörnyű barát vagyok.

-Minden rendben van Dr. Banner?

-Igen, Tony..csak tudod..jó újra látni.-mondta hüppögve a doki.

A program még mindig mosolygott és ezen kívűl a szemei is érzelmeket tükröztek. Olyan volt mintha Ő is örült volna, hogy láthat minket.

-Egyelőre elég nehezen tudom felismerni az emberi érzelmeket. De Tony egy bizonyos ölelésnek nevezett fájlt is feltöltött. Ilyesmire van most szükségük?-villantotta ki fehér fogait, kissé hegyesek voltak akár egy vadmacskának.

Banner elnevette magát majd szavak helyett egyszerűen bólogatni kezdett. Tony mégközelebb jött és felágaskodott hozzánk annyira, hogy kezünk alatt átférjenek karjai. Amint ez megtörtént magához szorított minket mi pedig alig jutottunk szavakhoz. Legbelül úgy éreztem, hogy teste meleg de bőröm minden erejével ellenkezett ahogy szinte kopogtatni tudtam volna tarkóján. Egyben volt fájdalmas és boldog érzés ez a pillanat.