»𝗠𝗲𝗴𝘇𝘀𝗮𝗿𝗼𝗹𝘃𝗮« ❴𝗔𝘁𝗲𝗲𝘇 𝗳𝗳❵

11. Rész

*WooYoung szemszöge*

2 óra...

2 óránk van felkészülni, az azóta "nagy összecsapás" címszót kapott tervre. Mindannyian félünk, tudjuk, hogy nem egy átlagos bűnözővel nézünk szembe. Egy pszichopatával, akinek valószínűleg vannak emberi. De most nem ezen kéne rágódni. 

-Fiúk! -Szoltam fel a csapat többi tagjának egy utolsó egy utolsó megbeszélés érdekében. Fél percet sem kellett várnom, már mind lent ültünk a nappaliban. 

-Szóval...úgy volt hogy MinGi, JongHo, YunHo, WooYoung és én itt kint fogunk várni, és akit kell visszatartunk. -Kezdett bele SeongHwa. -WooYoung a pisztoly nálad lesz? 

-Igen, de remélem nem kell majd a hasznát vennem. -Bólintottam rá, majd felpattantam helyemről.

 -A többiek addig melyik szobában lesznek? -Nézett végig rajtunk MinGi. 

-Praktikus lenne ha az emeleten az leghátsó szobában bújnátok el. -Fordultam a három személy felé. -És kérlek zárjátok kulcsra. 

-Rendben, úgy lesz. De én nem mehetnék le? Jobb ha többen vagyunk, nem igaz? -Kérdezte HongJoong Hyung. 

-Szó sem lehet róla! Ha esetleg valaki feljut mi lesz? Te ott játszod a testőr szerepét. És szerintem Yeonak is kell majd egy kis lelki támasz. -Szólt neki vissza Hwa. 

-Igazad van, logikus végülis... 

-Akkor ennyi, semmi több? Amúgy meg miért mi akarunk hősködni, nem lenne elég hívni a rendőrséget? -Vont minket kérdőre San.

 -San! Még mindig nem tudjuk milyen bűnszervezettel állunk szemben, lehet ezt a beszélgetést is hallják. Ha megtudják, hogy rájuk akarjuk hívni a zsarukat, mégnagyobb annak az esélye, hogy kétszer nagyobb bajban leszünk. Gondolj bele. -Járkáltam körbe idegesen a dohányzóasztalt. -Összegezve, ez a terv marad, a végén hívjuk csak a rendőrséget. Világos mindenkinek?! -A srácok csak tátott szájjal bólogattak, mondjuk nem csodálom, ritkán látni engem így, dehát mit mondjak, ezt hozza ki belőlem a helyzet.

 -Mikor fogod őt hívni..? -Kérdezte halkan YeoSang. 

-Ha most készen álltok, akár mehet is.

-Jobb ha minél hamarabb letudjuk. -Sétált mellém YunHo. 

-Akkor gyertek ide..-Nyújtottam magam elé karom, és megvártam mire a fiúk is idejönnek. 

-Eight makes one team! -Kiáltottuk hangosan, mégis láttam a többieken, hogy félnek egy kicsit.

 -Mindenki a helyére, kezdünk! -Kaptam elő telefonom, és a híváslistámból kikerestem azt a bizonyos számot. Amint senki sem volt már velem a nappaliban, azon nyomban a hívásgombra nyomtam. Már ki is cseng..

 -Végeztem. MinGi halott. A többiek rég elmentek, várhatóan jóval később érnek haza. Persze San itthon, sikerült úgy mozgatnom a szálakat. Szabad a terep. -Szóltam bele a telefonba, teljesen érzéketlen hangnemmel. 

-Ohh ez remek, szép munka WooYoungie. Ez esetben mindjárt ott vagyunk. Ne aggódj. Ha mindent jól csináltál, nem lesz semmi bajod sem neked, sem a csapat többi tagjának.-És ki is nyomott. 

-Mindjárt itt vannak. Készüljünk, bármikor ideérhetnek. - Igaz...öt perc sem telhetett el, már hallottuk is az autó hangját. 

Basszus. A szívem ezerrel ver, levert még a víz is. Csoda, hogy nem ájulok el. 

Most vagy soha...

*Jiwoo szemszöge*

Hahh látom itt már mindenki tudja, hogy mi az igazi célom. Mondhatni felkészültek, de ugyan már nem kell félni én is hoztam magammal két káposztalé agyút, igaz bár eszük nincs hozzám végképp, de fizikailag jól tartják magukat. Nem lesz itt semmi zökkenő. Szeretném nézni még azt, hogy hogyan kínozzák a fiúkat, de sajnos nem lehet. Meg kell találom Sant. Ohh az WooYoungie? Mivel egyik gorilla épp lefogta őt odasétálva hozzá vetettem egy féloldalas mosolyt felé. 

-Ohh nah nézd csak nem fogsz elmondani semmit senkinek igaz? Nem úgy látszik. 

-Ne mondd, hogy ne számítottál erre, nem lehetsz ilyen naiv! Esélyetek sincs. 

-Nahh mindegy is veletek majd később elszámolok, most más dolgom van. - Jó ízűen felkacagtam egyet.

-Sanie jövök már! - Ezzel elsétálva onnan keresni kezdtem a személyt. Egyik szobából a másikba, de egyenlőre még sehol se találtam. Ember, mennyi szoba van még. Kezdek már ideges lenni. És mi van ha nincs is itt, akkor azt nagyon megfogják mindannyian bánni. Gondoltam magamban míg a kezemben tartott pisztollyal az egyik folyosón lévő utolsó ajtón rontottam be. Nem akartam elhinni, mi fogadott ott. Három személy volt bent, köztük San is. 

A látványtól kacagnom kellet. Hiszen az én kis macikám a szoba másik végében volt, semmi fegyver nála védtelenül. Az a csicska Yeosang a földre kuporogva magzatpózban helyezkedett, görcsösen szorítva a lábát zokogva, gondolom pánik rohamot kaphatott. Az egyetlen ember aki „fel volt szerelkezve" az velem szemben állt, bár a kezében tartott fegyver egy ócska basetball ütő volt. Semmi esélyük sincs, az már biztos. 

-Lám-lám rég vártam már ezt a találkozást Sanie. -Mondtam beljebb lépve a szobabába.

--------------------------------

Sziasztok Cukorborsók!

Tudjuk, kicsit sokáig tartott, de meghoztuk az új részt.

És!

Egy tényleg nagyon fontos kérdéssel szeretnénk hozzátok fordulni. 

Miután ezzel végeztünk, olvasnátok-e szívesen egy Skz ficit?

Ha nem, semmi gond, valamikor kiírtuk, a vázlatban meglévő fici ötleteinket, ha felnéztek a profilunkra, látni fogjátok, onnan is nyugodtan válogathattok! 

Puszi a pocitokra, és nagy ölelést!

-BoRa, JiNu