»𝗠𝗲𝗴𝘇𝘀𝗮𝗿𝗼𝗹𝘃𝗮« ❴𝗔𝘁𝗲𝗲𝘇 𝗳𝗳❵

9. rész

*Jiwoo szemszöge*

Ahhs nem igaz. Hogy lehet mindenki ennyire gyerekes. Nem elég, hogy az a rohadt alkalmazott nem tud  teljesíteni egy ilyen nyamvadt piti feladatot, de hogy most még az egyik alattvalóm is ellenszegüljön! Hát ez már tűrhetetlen. Pedig a koncepció tök jó volt. HA nem rontaná el a semmirekellő YeoSang már rég itt lenne az én kis macikáám. Bebörtönözném, és nem engedném el, soha többé, csak az enyém lenne, és senki másé. Áh már a gondolatába is beleborzongok, olyan jó lenne. Ha bele gondolok, hogy mennyi mindent csinálnék vele.
Viszont nem kéne ennyire előre haladnom, sajnos a dolgokért meg kell szenvedni. De legalább itt van ez a csürhe banda akik megcsinálják helyettem. És én csak innen föntről nézem az eseményeket, és adom ki az utasításokat. De nehogy azt hidd, hogy ez olyan könnyű feladat, főleg ilyen idiótákkal, akik a nyomomba sem érnek. Jut eszembe, most mégis mihez kezdjek? Hiszen ez az idióta YeoSang nem fog csinálni semmit. Ideje lesz kerítenem valaki mást. Hmm nézzük is csak hova is tettem az irataimat. Áh már meg is van, csodás. Nézzük csak, YeoSang kilőve, San ugye nem az a rohadt Mingi sem mert ő van együtt az kis  Sanniemmal, öööö ez ki, Jung WooYoung? Hahh már meg is van ki a következő akit beszervezek.
Nem várakozhatok tovább azonnal cselekednem kell, hisz sürget az idő. Máris hívom Heechult. Ne félj, Sanie nemsokára találkozunk.
-Heechul!
-Igen, asszonyom. - Jelent meg az ajtóban ez a kis talpnyaló. Az egyik legjobb a többiekhez képest. Csak ezért nem iktattam ki mindjárt.
-Azt akarom, hogy most azonnal keresd fel nekem Jung WooYoungot. A továbbiakban vele fogunk cseszekedni, mert már nem vagyok hajlandó tovább hallgatni annak a másiknak a rinyálását. De ne hagyja csak úgy szó nélkül azt az ügyet, nyugodtan basztassa.
-NEM! - Odavágva ezt a tagadó szót a fejemhez, nézett eltökélten. Nah neeem azt már  nem hagyom, nem ő a főnök ő csak egy kis pincsi. A főnök én vagyok.
-Hogy mit mondtál?! - kérdeztem felemelt de mégis meglepett hangon.
-Nem, csinálom tovább ezt az egészet. - Visszább véve hangvételét fejezte ki magát, így is visszhangzott tőle a terem.
-Nah, elég legyen ebből a hangzavarból! Ki engedte meg neked, hogy így beszélj! Nincs jogod visszaszólni, sőt nincs jogod semmihez. Azt csinálod amit én mondok. Vagy különben….
-Vagy különben mi!? Nem fogom tovább játszani ezt a játékot. Végeztem!
-Chh, hogy te mennyire ostoba vagy. Azt hiszed, hogy csak úgy kiléphetsz innen diadalittasan? Egyszer még elnéztem neked ezt a dolgot, de most már nem hagyom. Lefogni! - Adtam ki a parancsot ezeknek a káposztaléagyúaknak, akik ez idő alatt semmit sem csináltak csak néztek ki a fejükből.
- Nem félek tőled! - Vágta hozzám e szavakat miközben ezek az agyalágyúltak fogták le. Hmm ideje lesz kicsit eljátszanom vele. Erre a gondolatomra féloldalas mosolyra húztam a szám.
-Nocsak-nocsak milyen nagy lett valakinek a szája. - Ravasz mosolyra húzva ajkaim, komfortosan odasétálok a már térdre szorított személyhez majd leguggolva hozzá fejéhez szegezem a zsebemből előhúzott pisztolyt.
-Ohh nah nézd csak ,hová lett az eddig tomboló bátorságod - Önelégült mosollyal arcomon emeltem fel szabad kezemmel állánál fogva fejét.
-Még van…belőle. - Szakadozva beszél a ráterhelt erő miatt.
-Ooo te szegény mindjárt megsajnállak…vagy nem . - Olyan jó érzés másokat kínozni. Áh már el is felejtettem. Pedig ez az egyik legjobb érzés a világon, mikor te dönthetsz más sorsáról.
-Elég…San akkoráááh se lesszááh tiéd.
-Ne játszáhh…adozz már. Lőjjh lehh.
-Ha így akarod, rendben megteszem. Csak, hogy tudd soha nem voltál több egy korcsnál.
-Szép álmokat! - Ezzel meghúzva a ravaszt ellőttem a töltényt, mely átsuhanva fején keresztül a padlóra terítette ezt a szánalmas alávalót.
-Így jár az, aki nem végzi el a feladatát... - Mondtam a már földön fekvő élettelen testhez, majd felnéztem szúrós szemmel a többire.

*WooYoung szemszöge*

Itthon vagyok, semmi gond nincs, unatkozom, senki sincs itthon, csak MinGi, de ő is bevágta a szunyát. Mit csinálhatnénk itthon egyedül? Ki nem akarok menni, mert ott mit kezdjek magammal. Másszak fára? Nem vagyok én majom. Magammal fogózni nem tudok. Ébresszem fel MinGit? Még mit nem, jobb esetben is kidob az ablakon. A tv? De az olyan unalmaaaaas sosincs benne semmi. Videójáték? Az is unalmas egyedül. Olvassak? Jó ég nem, dehogy. Akkor...mégis mi a fenét csináljak? -Gondolkodj már WooYoung. - Csaptam magam homlokon. -Eeh? Ki lehet az? - Kaptam tekintetem a telefonomra miután az megcsörrent.
-Hallooo? - Szóltam bele, majd kihangosítottam.
-Helló Woyoungie! Mondd csak megtennél nekem egy szívességet? - Mosolyodott el hallottam a hangján - Nooos~ - Nyújtotta el a szót.
-Hogy mi? Fiúk, ezt nem veszem be, és ezzel ne viccelődjetek! - Válaszoltam szigorúbb hangnemmel, engem aztán nem vágnak át.
-Nah, nem fogom tovább húzni mert nem akarom elpazarolni rád a becses időmet...azt akarom, hogy öld meg MinGit, 24 órán belül.
-Hogy mi?! Naaaa még mit nem, miért tenném?
-Az nem tartozik rád Édes, viszont küldök egy pisztolyt, amivel kivégzed, ha nem teszed meg, azt úgyis meg fogom tudni, de nem számíts rá, hogy jól fogsz kijönni belőle.
-Jaj, de megijedtem, haha nagyon vicces tudom is én mi a neved.
-Azt neked nem kell,tudnod.! Elég az, hogy én tudom, hogy ki vagy. Ha te tudnád, mennyi mindent tudok rólad. - Vitte fel a mondat végén a hangsúlyt és kuncogott.
-Egyáltalán miért akarnád, hogy megöljem őt?
-Mint mondtam, nem tartozik rád, de látom nem érted.
-Huu, de kemény vagy, kisanyám. Már ha nő vagy. - Nevettem fel hangosan, mit ne mondjak ez eléggé röhejes.
-Naah, elég legyen, nem kértem kommentárt, azt csinálod amit mondok, kutya. Akkor inkább, mondom nyersen, hogy végre felfogd. Öld meg Song MinGit, ha nem teszed meg ellátogatok Samyang út. 306-ba. remélem élvezni fogod a látogatást! És csak, hogy megjegyezzem, a rendőrség nem tud, rajtad segíteni.
-Nem teszem me--- Mi..? - Ez már kezd ijesztő lenni. Mi van ha komolyan gondolja?
-Igen, komolyan gondolom. Hahh, hogy lehet valakinek ilyen lassú a felfogása. Most, biztos vagyok benne, hogy már kikerekedtek a szemeid. Tudom, hogy hol laksz, és ha nem csinálod azt, amit mondok, meg fogsz bűnhődni érte sőt, inkább hagylak is téged mert tudtommal elég nagy szenvedés lesz az neked, ha elveszíted a kis barátaidat, akiket úgy szeretsz, nem de? És a barátaid halála a te lelkeden fog száradni. Szóval utoljára, megkérdezem. Megteszed?! - Kérdezte flegmán a végét. Ez nem vicc. Ez már biztos nem vicc. De én nem akarom ezt megtenni. Várjunk...ötlet!
-Hmm...mit fizetsz érte?
-Hát, így játszunk, hmm? Rendben , hajlandó vagyok fizetni érte, 500.000 wont, plusz nem ölöm meg a többieket. Áll az alku? Akkor, ezt tisztáztuk. Majd hívj fel ezen a számon, ha elvégezted a dolgod.
-Rendben, elintézem. - Próbáltam hitelesen előadni, hogy tényleg belemegyek, látszólag elég jól.
-Jó fiú! Akkor később beszélünk.
-Csodálatos. Majd hívlak. Viszont hallásra. - A választ meg sem vártam, csak kinyomtam. Ami azt illeti kicsit sem ijedem meg. Tudom, hogy ez az a személy, aki Yeot hívogatja, na majd én végetvetek ennek a kis játéknak. Már csak MinGivel kell megbeszélnem a kis tervem. Biztos, hogy belemegy, főleg, ha arról van szó, hogy vége ezeknek a telefonálós hülyeségeknek. Gyorsan kipattantam az ágyból, majd az ajtó felé vettem az irányt. Mikor nyitottam az ajtót, hogy elinduljak MinGi szobája felé, az említett személlyel találtam szembe magam. Ezt most végig hallotta..? Jaj ne....
-Miről is volt szó WooYoung? Mit fogsz csinálni 500.000 wonért?

Nos, hello Cukorborsók~
Emm...régen volt rész, ugye?
De végre valahára volt időnk és ihletünk. Csodás, nem?

-BoRa, JiNu