»𝗠𝗲𝗴𝘇𝘀𝗮𝗿𝗼𝗹𝘃𝗮« ❴𝗔𝘁𝗲𝗲𝘇 𝗳𝗳❵

8. Rész

*YeoSang szemszöge*

Reggel ébresztőórám fülsüketítő, szinte már visítására keltem.
-Úr Isten...hát fogd már be. - Nyomtam szundira az előbb említett dolgot, majd az egyik párnámba temetve arcom, probáltam még egy kicsit pihizni. Dehát, ugyan már, az ilyesmi ebben a házban nem megengedett. Ugyanis alig fél perc múlva valaki a szó legszorosabb értelemben berontott a szobámba.
- Jó reggelt YeoSangie~ ideje felkelni, kész a reggeli. Így is sietni kell ma lesz egy csomó dolgunk. - Hallottam meg HongJoong hangját. De hogy-hogy ő ébreszt? Már kezdtem megszokni WooYoung "Ideje felkelni, ezért most a füledbe ordibálok" című előadását. Bár Hongie "Kitépem az ajtód." műsorát még hamarabb meg tudnám szokni.
- Mmh...egy percet. Légysziii. - Nyavajogtam akárcsak egy kis óvodás.
- Na azt már nem. - Éreztem, hogy leül mellém. - YeoSang... - Kezdtett hajammal játszani. Ezt mondjuk el tudnám viselni minden reggel.
- Csak egy picit csináld még ezt. Utána esküszöm felkelek. - Motyogtam felpillantva rá. Ő csak mosolyogva, megforgatta szemeit, és folytatta amit eddig csinált. Dehát minden jónak egyszer vége lesz.
- Na jó, mostmár tényleg gyere. Nem szeretném, hogy elkéssünk.
- Rendben na.. - Ültem fel kissé nehézkesen.
- Na, nem is volt ez olyan nehéz. - Vetett felém egy apró mosolyt. Nem is tudom. Ez most olyan más volt. Láttam benne egy kis...hát. Feszültséget vagy idegességet talán. Remélem, hogy nem hallott meg egy telefonbeszélgetést sem. Nehogy miattam aggódjon. Semmi oka sincs rá, megoldom én egyedül. Vagyis inkább próbálom megoldani.
- Dehogynem volt. Jó talán annyira mégsem. - Nyújtózkodtam meg, majd miután felálltam a mosdó felé vettem az  irányt.
Menet közben eszembe jutott, hogy tegnap este nem szedtem össze a kiszórt nyugtatókat. Annyira nem stresszes a dolog, biztos senki sem vette észre, azt a fürdőt szinte csak én használom, mivel a folyosó legvégén van, senki sem hajlandó addig elvonszolni magát....ritka alkalmak egyike ha más is betér oda. Nem figyelem, de az ajtó jellegzetes nyikorgásából, egyből rájön az ember, hogy valaki oda ment be. Viszont amikor benyitottam, ledöbbentem. Minden teljesen fel volt takarítva. Ahhj nem hiszem el, pont most kellett?! Jó, mondjuk biztos nem gondolnak egyből arra, hogy pont én voltam. Főleg nem arra hogy mik voltak vele a terveim. Majd úgy teszek mintha mi sem történt volna. Gond letudva, nemde?
   Gyorsan arcot mostam, elvégeztem a dolgom, és siettem is le a konyhába.
- Jó reggelt srácok! - Intéztem egy apró mosolyt az asztalnál ülő fiúkhoz, akik már körülbelül az  ételek felét be is tömték magukba.
- Jó reggelt YeoSang! - Szóltak szinte egyszerre. Leültem a jól megszokott helyemre és magam elé vettem egy tányért.
- Tessék YeoYeo, egy nagy adag tojásos pirítós szendvics, ahogyan te szereted. - Tette Hwa a tányéromra az ételt. Ez tényleg egy nagy adag. Na ez is újdonság..
- Uhm...köszönöm szépen. - Pillantottam fel rá egy másodperc töredékére.
- És egy nagy bögre kakaó. - Csapta le mellém a bögrét MinGi, még az asztalra is löttyent egy kicsi az innivalóból. Mióta van itthon kakaópor? Ez kezd egyre furább lenni. Nem sokkal később meghallom JongHo énekhangját. Szóval éppen meggyilkol egy almát.
- És végül, egy fél alma. Fontos a vitamin bevitel. - Mosolygott rám a mi Maknaenk... Én csak értetlenül néztem rájuk.
- Na,.. Gyerünk, egyél csak. - Szólalt meg YunHo. Ezt most úgy mondta mintha egy hároméveshez beszélne.
- Fiúk...túlzottan kedvesek vagytok ma. Pedig tudtommal nincs szülinapom. - Haraptam bele a szendvicsembe. Hát ez isteni...mondjuk Hwa Hyung csinálta, rossz nem lehet.
- Tudjuk, de csak kedvesek akarunk lenni a Cukiságunkkal. - Karolt át San. Hát ezeknek valami komoly baja lehet...netán megtudtak valamit? Azért miért viselkednének így? Ooh dehogy, akkor már hazugságvizsgálóra lennék kötve.
- Hát rendben vaaan...- Vontam vállat és folytattam a reggelit. - Jut eszembe. Mi dolgunk lesz ma? - Néztem végig a fiúkon.
- Lesz egy táncpróbánk, aztán egy fotózásunk. Ez úgy délután fél négyig fog tartani. - Magyarázott HongJoong.
- Utána meg elmegyünk fagyizni!
- WooYoung, megértjük akkor is, ha nem száz decibellel beszélsz. - Nézett az említettre SeongHwa, majd vállon veregette az illetőt aki csak durcásan arrébb ült. Lassan végeztem a reggelimmel. Bevallom, ez egy kicsit sok volt.
- Azt hiszem...tele vagyok. Soha többé nem kérek ennyi kaját. - Csúsztam picit lejjebb székemben.
- Na majd ebédnél nem fogod ezt mondani. - borzolta össze az amúgy is kócos hajam konyhatündérünk.
   A nap további része, egészen a fotózás végéig átlagosan telt. Ám HongJoong egész nap szinte hozzám volt ragadva, jó hogy a mosdóba nem követett. Hehe Csak az ajtóig kísért. Mi a fene van ma, ezek bediliztek? De legalább a többiek nem pátyolgattak egész nap, aminek kimondottan örülök. Csak ebédkor lettem megint teletömve.
    - Na srácok, jöhet a beígért fagyi? - Szólalt meg WooYoung, amint kiléptünk az épületből. Szeritnem egész nap, csak ezen járt az esze.
- Erre a kérdésre vártam amióta elindultunk. - Ásított egy nagyot mondata után Hongie.
- Neked inkább egy ágy kéne, nem fagyi. - Pillantottam rá halkan felkuncogva.
- Az még ráér, most inkább induljunk. - Fogta meg a kezem az előbb említett személy.
- Hong-? Mi a.. - Érzem, hogy mindjárt kiugrik a szívem. Ezt most miért kellett?
- Netán gond van? Piroska. - Erre már nem is válaszoltam. Várjunk mi?! Piroska?! Ezek szerint még el is pirultam. Na ezért kap...már ha nem halok meg szívrohamban két perc múlva. - Akkor nincs gond, oké. Na indulás! - Szorított kezemre, és már indultunk is a pár sarokra lévő kis fagyizó felé.
- De édesek. - Hallottam meg magunk mögül San hangját. Nem hiszem el. Jó mondjuk, biztos szép kis pár lennénk. Mármint öhm.. Mindegy. Az utunk csendben telt. Egészen az érkezésig, ugyebár, illik köszönni, és kikérni a fagyinkat.
Ki nem találná senki sem, a tekintetem szó szerint Joongien ragadt. Az ő hibája, hogy tökéletes, én nem tehetek erről.
     Lassan hazáértünk. Jaj, nekem, csak a vacsora ne legyen annyira sok. Nem is vagyok éhes.
- Ki kér vacsit~? - Táncikált a hűtőhöz YunHo.
- Én ma már nem eszem semmit! - Rúgtam le cipőim és már indultam is a szobám felé. De megcsörrent a telefonom. Annyira megijedtem, rendesen meg is ugrottam. A többiek egyből rám kapták tekintetük. Inkább sietősebbre vettem a tempót, de hallottam, hogy valaki jön utánam. Ki nem találnátok, Kim HongJoong. Ki más?! Miután felértem, magamra vágtam az ajtót, és megnéztem ki is hív. Anyukám az. Ez felettébb megnyugtató.
- Szia anya, mi újság? - Szóltam bele halvány mosollyal arcomon. Hallottam egy nagy sóhajt kintről. Hát oké ezt elengedem. Miután nagy nehezen elbúcsúztam anyától, kinyitottam az ajtót, és lám nicsak, HongJoong ült a ajtófélfánál.
- Joongie egész nap a seggemben voltál, mégis mi a fene folyik itt? Baj van? - Kérdeztem tőle kicsit ingerülten. Most kezdett ez az egész zavarni. Jól esik, hogy törődik velem, de ez már sok.
- Ne tegyél úgy mintha nem tudnád, miért csinálnánk azt amit. - Ohh, jó édes Istenem, hát megtudták. - Nem tudtad volna titkolni. - Pattant fel a földről.
- De.. - Kezdtem volna bele, de nem hagyta.
-Nem, itt nincs semmi de. Láttunk a kamerák felvételét, tudjuk a MinGis esetet, tudjuk, hogy nem mondhatod el nekünk. Basszameg Yeo. Féltünk. Nem akarjuk, hogy ennél nagyobb bajba kerülj.
- És ha most ebből lesz a baj, hogy megtudtátok? - Motyogtam szinte alig hallhatóan. Francba is...
- Megvédünk téged. Nem fogjuk hagyni hogy bántsanak. - Lépkedett egyre közelebb hozzám. - Rendben? Lehet az bárki aki zaklat. Ha egy ujjal is hozzád mernek érni akkor velem gyűlik meg a bajuk.
- Ezek szerint te leszel az őrangyalom. De a többiek, nem csinálják ezt annyira mint te. Még WooYoung sem... - Csend. Hát szuper. Na most mi lesz? Ezen nem is kellett sokat gondolkodjak, hirtelen megéreztem ajkait enyémeken. Ez elég spontán volt. Eléggé...nagyon. Minden esetre ezt a csókot viszonoznom kéne. Amit nem sokkal később meg is tettem.
- Pontosan ezért. Szeretlek. Még szép, hogy jobban féltelek. Érted már? - Suttogta ajkaimra. Köpni nyelni nem tudtam, ezért inkább csak rábólintottam. - Ideje lemenni, nem fog nekünk maradni a vacsiból. - Fordult sarkon és megindult az étkező felé.
- É-én is szeretlek.. - Mondtam, épp elég halkan ahhoz, hogy alig hallja.
- Erről majd még tárgyalunk. - Pillantott hátra. Akkor hallotta...

*HongJoong szemszöge*

Öhm, az előző pár perc..elég hirtelen volt. Főleg ez a csók. De annak örülök, hogy nem ellökött, hanem viszonozta.
  Nem kellett volna szóba hoznom, hogy mindent tudunk. Lehet ebből baj lesz, ki tudhatja, talán még le is hallgatnak...
De a többiek sem voltak azért feltűnésmentesek.
Mindegy...majd a csókot megbeszéltük Yeoval, addig pedig vacsorázzunk meg, és reménykedjünk, hogy nem lesz baj.