»𝗠𝗲𝗴𝘇𝘀𝗮𝗿𝗼𝗹𝘃𝗮« ❴𝗔𝘁𝗲𝗲𝘇 𝗳𝗳❵

1. rész

 San szemszöge.

Késő délután volt mikor végeztem a teendőimmel és bedőlhetek végre az ágyba. Elővettem telefonomat miszerint már 17:30 van, ezek szerint MinGi lassan itthon lesz.  -gondolatmenetemből egy hang ébresztett ki.

-Megjöttem! - hallatszott az ajtóból a hang. Kilépve a szobából lesétáltam a lépcsőn és a nappaliban szembe találtam magam az ajtóban álló MinGivel.

-Szia MinGiii~- futottam oda hozzá majd nyakába ugrottam. Szegény csak most ért haza a munkából, de én mindjárt letámadom. Wháá nem is tudom, hogy mit csinálnék nélküle. Legszívesebben a nap 24 órájában vele lennék, de sajnos nem lehet a munkánk miatt. Megmondom nem igazán könnyű idolnak lenni.

-Neked is szia San - mosolyogva tartott derekamnál fogva – Hogy-hogy ilyen jó kedved van ma?

-Csak úgy, örülök, hogy láthatlak! Egész nap nem voltál itthon és már úgy hiányoztáál~ - mosolyogva ölelgetem szorosabban az én kis macikámat.

-Milyen volt a napod? - válláról elemelem fejem, hogy vele szembe nézhessek.

-Hát átlagos és unalmas is, kár hogy nem tudtál velem jönni. -Igen, még mindig az ajtóban állunk. Észre se vettem, de ha vele vagyok mindig gyorsabban telik az idő. Becsukta az ajtót és beljebb léptett majd leült velem a kanapéra így az ölébe kerültem.

-Viszont macikám nekem még meg kell látogatnom a boltot. Te is jössz? - nézek rá boci szemekkel.

-Sajnos nem. - Bár számítottam erre a válaszra, de azért gondoltam megkérdezem. De nem is értem mire gondoltam, hangján érezni lehet a fáradságot és a megbánást - Szerintem elmegyek tusolni és lefekszek aludni.

-Rendben akkor majd jövök - felkaptam dzsekimet majd fölvéve cipőmet kinyitottam az ajtót.

- Szeretlek~

-Én is szeretlek Kincsem - hallottam válaszát majd kilépve becsuktam az ajtót magam mögött és indultam.

MinGi szemszöge

Miután San elment kissé magányosan és fáradtan bebattyogtam a konyhába. Készítettem két szendvicset, egyet magamnak egyet meg a szerelmemnek. Az egyiket megettem majd felálltam az asztaltól és egyenesen a fürdő felé vettem az irányt. Ahj olyan jól esik ez a fürdő, kár hogy San nincs itt. Jól esne most ha vele fürödnék. Milyen cuki is lenne, tuti kipirulna. Igaz már több mint egy éve együtt vagyunk, de mindig zavarba tudom hozni. Miután végeztem megtörölköztem és felöltöztem. A szettem egy világoskék színű pólóból, egy szürke alsónadrágból és egy sötétzöld térdig érő nadrágból állt. Már éppen feküdtem volna be az ágyba mikor kopogást hallottam. Talán San máris haza ért volna? Nem, az biztos, hogy nem. De akkor mégis ki lehet ilyenkor? Miközben gondolataimat rendezgettem már az ajtó előtt álltam. Megint kopogtak, de ez a kopogás már sokkal erősebb volt, szinte dörömböléssé vált. Kinyitottam és az ajtó túloldalán YeoSang állt. YeoSang? Vajon mit szeretne?? Szemei kicsit pirosak, talán sírt volna?

-Haver mi-- Nem tudtam befejezni mert betapasztotta a számat.

-Sajnálom. - Mi, mégis mit? Mi baja van YeoSangnak? Annyi kérdés merült fel bennem egyszerre. Viszont látom rajta, hogy feszeng.

- Ezt meg kell tennem, nem akarom, hogy meghaljon. - Mi van, mi a fenéről beszél ez? Számat még mindig befogva egyik kezével elkezdett befelé tolni a hálószobába majd beljebb lökött maga mögött kulcsra zárva az ajtót és a kulcsot nadrágja zsebébe csúsztatta.

-Neked meg mi bajod? - kérdeztem feljebb emelve hangomat, de nem válaszolt.

- Hallod?! YeoSang mondj már valamit! - vártam válaszát, de semmi csak idegesen közelített felém, amitől ösztönösen hátrálni kezdtem.

-Hidd el, ezt én sem akarom - lökött le a francia ágyra majd ölembe ült, mire én nagyra nyílt szemekkel néztem rá - Ha elmondom, miért csinálom, az mind a kettőnkre veszélyes. - motyogta remegő hangon és elkezdte leszedni pólómat majd sajátjával is ugyanígy tett.

San szemszöge

Nah, végre. Most, hogy a boltot is megjártam indulok haza. Nem kell sokat sétálnom, mivel közel van hozzánk a SPAR. Körül belül negyed óra múlva már nyitottam is ki az ajtót. Beléptem, levettem cipőmet és kabátomat majd a konyhába mentem ahol elraktam a bevásárolt cuccokat. Megfordultam majd az asztalon megpillantottam egy szendvicset egy cetlivel mellette, amin a nevem állt és egy szívecske. Gondolom MinGi csinálta. Elmosolyodva leültem az asztalhoz és kezembe véve az ennivalót majszolni kezdtem. Miután végeztem gondoltam mielőtt még elmegyek fürödni, megnézem, hogy MinGi alszik-e már. Ahj, olyan édesen alszik. Odaérve, nyitottam ki volna az ajtót, de valami meggátolt. Zárva. Az ajtó zárva van, de miért? Mi folyik itt?! Kicsit idegesen bekopogtam, de semmi.

-MinGi! - folytattam tovább a kopogást, viszont választ nem kaptam. Egyre idegesebb lettem a tehetetlenségtől és csak hallgatóztam. Fülemet az ajtónak tapasztottam hátha meghallok valamit és ekkor egy nagy puffanást hallottam majd nem később utána a szobában lévő szekrény csukódását. Ezután kinyílt az ajtó. Nah, végre, ám nyugalmam nem múlt el, mert szembe találkoztam egy kócos hajú, leizzadt MinGivel aki nem győzte venni a levegőt.

Sziasztok Cukorborsóink~

  Meg is hoztuk az első részt. Reméljük tetszett és felkeltette az érdeklődéseteket. Nemsokára hozzuk a másodikat is, türelemmel legyetek. ^-^

-Bora, JiNu