»𝗠𝗲𝗴𝘇𝘀𝗮𝗿𝗼𝗹𝘃𝗮« ❴𝗔𝘁𝗲𝗲𝘇 𝗳𝗳❵

10. Rész

*Mingi szemszöge*
Nincs kedvem semmihez, a fiúk itthon hagytak engem WooYounggal. Hah, jobb lesz, ha egy kicsit ledőlök. Alig telt el 20 perc, mikor is meghallottam WooYoung hangját, ahogy éppen valakivel beszélget, először azt hittem, hogy a srácok már hazaértek. De utána rájöttem, hogy ez lehetetlen mert akkor az említett személy kiabálna és San már jött volna köszönni. Szóval ezt a gondolatot el is vetettem, majd felkelve ágyamból indultam el WooYoung szobája felé. Gondoltam, lehet valami lánnyal beszélget, ezért kihallgatom, hátha hallok valami csípős részletet. Megállva a helyiség ajtaja előtt hallgatóztam. Abban igazam volt, hogy egy telefonbeszélgetést folytat, de a beszélgetés lényege nem az volt amire számítottam. Pontosabban azt vettem ki belőle érthetően, (mivel WooYoung folyamatosan, minden egyes beszélgetésnél kihangosítja a telefont) hogy megölni valakit, pénzért. Mi van, ki a fasszal beszélget ilyenről, komolyan. Mert a hangja is teljesen komoly volt. Nah nem, az nem lehet, mi folyik itt? Áhh, letette a hívást, akkor ideje lesz számon kérnem, már éppen rontottam volna be mikor az ajtó magától kinyílt. És a szoba lakója nézett rám, ijedt, kikerekedett szemekkel.
-Miről is volt szó WooYoung? Mit fogsz csinálni 500.000 wonért? -Vontam kérdőre, egyelőre higgadt hangnemben.
-Erről szó sincs MinGi, tudod, hogy nem ölnélek meg.. -Válaszolt remegő hangon.
-Hogy engem akarsz megölni!? Ember, elment az eszed!? Nah azt már nem hagyom, te teljesen bekattantál! Na majd én helyre teszlek, engem aztán nem ölsz meg, én téged először! -Mondtam és már lendült is a karom, amivel adtam neki egy jókora pofont, amitől egy kicsit megtántorodott.
-Hé, várj MinGi kérlek ne...beszéljük meg, ez nem teljesen az aminek látszik! Nem tudod miről van szó valójában.. -Meghátrálva tartja maga elé a kezét. Hallottam mit mond, ne nézzen már idiótának.
-Ugyan mégis, mit kéne ezen megbeszélni, értek mindent! -Kevertem le még egyet a velem szemben állónak.

*WooYoung szemszöge*

-Ezt csak értetek teszem. Majd meg fogod tudni az igazat. Sajnálom, én nem ezt akartam...-Mondtam leereszkedő hangnemben, majd  összeszedve minden erőmet ütöttem meg MinGit. Ez így folytatódott egészen addig, ameddig a szobám ajtajától egészen a nappaliig jutottunk. Hol én ütöttem, hol Ő. Nem mondom, hogy gyengén tettük amit tettünk, hiszen nekem az orrom, MinGinek pedig a szája sarka kezdett már vérezni. Pedig ha nem hallotta volna meg a hívást, ez nem így alakult volna. Egy sikeres kivédett csapás után, az utolsó ütésem MinGi fejét érte. Éppen elég erősen vertem oda neki, hiszen csak a földre zuhant.
   Basszus ne. Most én. Ájultra vertem MinGit? És teljesen higgadtan?! Gratulálok WooYoung, tényleg, nagyon ügyes vagy, nemhogy erősködtél volna még a megbeszélés érdekében, nem, te szépen összeverekedtél vele...
   Nagyon megijedtem, nem tudtam hirtelen mit kezdjek magammal. Hogy fogom ezt előadni a fiúknak?
-Istenem, de egy idióta vagyok.. -Térdeltem az idősebbik mellé, majd letöröltem a arcán lecsordogáló vért. -MinGi én...annyira sajnálom. -Indultak útnak könnyeim nem sokkal később.
-Sziasztok srácok! Megjöttünk! -Hallottam a bejárati ajtó nyitódását, HongJoong Hyung hangjával egyetemben. Mit ne mondjak igaz, iszonyúan félve de odarohantam hozzájuk.
-Fiúk, kérlek szépen titeket, ne akadjatok ki, én nem ezt akartam, nem állt szándékomban, de nem tehettem mást. - Estem térdre előttük, annak hatására, hogy eléggé elöntöttek az érzelmek.
-Jézusom, Woo mi történt? - Guggolt le mellém YeoSang és hátamra simított.
-Felhívtak...egy nő. - Szipogtam miközben törölgettem szemeim. - Azt akarta, hogy megöljem MinGit. Azt mondta, hogyha nem teszem meg, mindegyikőtöket megöli. Felajánlott 500.00 wont. Én beadtam neki, hogy megteszem, mert támadt egy ötletem. El akartam mondani MinGinek, de Ő hallotta az egész beszélgetést. El akartam neki magyarázni, de nem hagyta. Verekedésbe keveredtünk. És most ájultan fekszik a nappaliban. - Temettem arcom kezeimbe.
-Na ezt nem veszem be, WooYoung nem egy ilyen komoly szituációban kéne gyakorolnod a színészkedést. - Szólt rám SeongHwa.
-Szerintem igazat mond. - Tette hozzá Yeo határozottan. - Velem is ilyesmit játszottak el. HongJoong halálával fenyegetett egy férfi. Minden áron azt akarta, hogy érjem el, hogy San szakítson MinGivel... Sant akarják, ez biztos.
-WooYoung, most ezzel azt szeretnéd mondani, hogy félájultra verted MinGit?! Nem lehetett volna megbeszélni? - Háborodott fel San. Nem csodálom, de még csak az sem érdekli, hogy valószínűleg el akarják rabolni.
-San nyugodj le, meg akarta vele beszélni, de nem hagyta neki. - Rivallt rá YeoSang. - Te sem tehettél volna mást. - A másik fél, aprót bólintva maradt inkább csöndben. - De most nem lesz baj abból, hogy elmondtuk? Mi van, ha lehallgatnak?
-Ezt majd később Yeo. Inkább menjünk be MinGihez. - Tápászkodtam fel, és bemenetünk az említetthez, aki már kezdett magához térni.
-MinGi jól vagy?! - Kezdte YunHo szólongatni.
-A fejem...majd szétmegy. - Mondta alig hallhatóan, pár másodperccel rá felült, és ivott a vízből amit JongHo hozott neki. -Minmin. - Foglaltam helyet mellette. - Kérlek hallgass meg..
-Miért tenném? Tudom hogy mit akarsz tenni.
-Nem tudod, nem úgy van ahogy azt te gondolod. - Kezdtem bele mondókámba. Miután mindent elmondtam neki, egyértelműen lenyugodott. Sikerült megbeszélnünk, és bocsánatot is kértünk egymástól. (Bár ez egyértelmű) De mivel ennyivel nem ér véget, körbeültük az ebédlőasztalt, és tervelni kezdtünk.
A többiek először nagyon nem akarták elhinni, de mikor már Yeo, is hajlandó volt kinyitni a száját és elmesélni a történteket, amiből mindannyiunk számára világossá vált, hogy a főnök igazi célpontja nem más, mint San. Meg az is kiderült, hogy YeoSangot a főnők asszony HongJoong halálával zsarolta meg, ha nem választja szét Sant és MinGit. Rendben, a részletek tisztázódtak, jöhettek az ötletek.
Végül annyira jutottunk, hogy MinGi, YunHo, JongHo, SeongHwa és én kint leszünk. Mivel valószínű, hogy Sant fogják keresni, ezért HongJoonggal és YeoSanggal elbújnak az egyik szobában.
Végül is, mi leszünk az őrök, a többiek meg csatlakoznak ha szükség van. (Mármint maximum HongJoong, mivel YeoSang kishíján pánikrohamot kapna, Sant meg védeni kell)
-Valaki csengetett. - Kapta fel fejét SeongHwa. - Ki lehet az ilyenkor? - Állt fel a székből majd az ajtóhoz sietve kinyitotta azt.
-Na? - Néztünk rá egyszerre "anyukánkra" aki egy dobozzal a kezeiben jött vissza.
-Ezt neked hozták WooYoungie. - Tette le elém. Kibontottam a nekem érkezett csomagot, és lám, egy pisztoly volt benne egy kis üzenettel: "Ahhoz, hogy biztosra menj, használd ezt. Hívj ha végeztél."
-Van egy jó, és egy rossz hírem. - Néztem végig a többieken. - A jó hír, hogy van egy pisztolyunk, szóval ha nagyon muszáj, használhatjuk. A rossz hír pedig, hogy...körülbelüli 22 órám van arra, hogy hívjam a főnököt. Nagyon fel kell készülnünk. -Menni fog, a terv már úgyis megvan, innentől remélhetőleg sétagalopp. - Mondta magabiztosan MinGi.
-Na mindent bele, véget vetünk ennek a kis játéknak. - Tette az asztal közepére a kezét leaderünk, és így tettünk mi is.
-Egy, kettő, há-rom! Eight makes one team! - Kiáltottunk, kezeinket a magasba lendítve. Remélem sikerülni fog, amit elterveztünk. Mert ha nem, mind a nyolcan a sírban végezzük.

Na jó estét Cukorborsók!
Hogy tetszett ez a rész?
Igyekezzük behozni a lemaradást, gondoljuk, hogy ti annyira nem bánjátok.
Lassan közeledünk a végéhez :c
Mit szólnátok, ha miután vége ennek a komolyan vett irománynak, kiraknánk egy kicsit bolondosabb változatot?

-BoRa, JiNu 💋💕