»𝗠𝗲𝗴𝘇𝘀𝗮𝗿𝗼𝗹𝘃𝗮« ❴𝗔𝘁𝗲𝗲𝘇 𝗳𝗳❵

3.rész

*MinGi szemszöge*

Megérkeztem a helyre. A helyre ahova Sant legelőször hívtam el randira. Egy kis halastó, fákkal körülvéve meg néhány pad. Ki szállva az autómból néztem körbe és megpillantottam San kocsiját. Oda siettem, a kocsitól pár méterre ült a padon szipogva, szemei csak előre meredtek. Nagyot nyelek majd oda megyek hozzá és óvatosan megérintem vállát.

- San figyelj én... - ültem le mellé.

- Nem megmondtam, hogy hagyj békén! Nem érdekelnek a kifogásaid. Menj csak vissza hozzá. - mondta még mindig szemeivel a tavat fürkészve.

- Nah ide figyelj Choi San! - fogtam elővettem telefonom, mert eszembe jutott, a ház be van kamerázva, az esetre ha netán történne valami. Kicsit keresgéltem majd meg is találtam, amit kerestem. Elindítottam egy felvételt és San elé tartottam. A felvételen tisztán látszódik, hogy YeoSang erőszakkal szedi le a pólómat majd sajátját. Nagyra nyílt könnyes szemekkel végig nézi a videót.

-Mi-MinGi - mondja remegő hangon - nagyon s-sajnálom, hogy ezt feltételeztem Rólad - elérzékenyülve ölelt szorosan magához. Nagy megkönnyebbülés ért, hogy végre visszakaptam.

-Most már semmi baj. - vontam magamhoz szorosan törékeny kis testét.- Nem tehetsz róla, nem tudhattad.-Öleltem olyan szorosan amennyire csak tudtam, persze vigyáztam rá nehogy megfulladjon. Hirtelen csend lett, a körülöttünk lévő zaj megsemmisült. Csak ketten voltunk a csendben, de ez egyáltalán nem olyan kínos csend volt, nem. Érezni lehetett a szerelmünket a levegőben. Nem tudom meddig voltunk így. Nagy nehezen elválunk, majd ajkaira tapadok. Gyengéden csókolom, míg ő velem egyhuzamban mozgatja ajkait. Nem sokára mivel elfogy a tüdőnkben lévő maradék levegő is, elválva egymástól homlokomat övének döntöm.

-Ilyet ne csinálj többet, rendben? -mosolyogva suttogom ajkaira.

-Megígérem, nem fogok - elmosolyodik majd nyom még egy puszit ajkaimra - Viszont YeoSanggal mi legyen? - morogja dühösen.

-Nem tudom. De szerintem YeoSang nem szándékosan csinálta ezt.

-Ezt meg, hogy érted? - ráncolja össze szemöldökét.

-Valamiért nagyon feszengett, meg mikor megláttam pirosak voltak a szemei szóval szerintem sírt is.

-Mi lenne, ha megnéznék a többi kamera felvételt, hátha találunk valami magyarázatot.

-Igaz is. Ez egy jó ötlet. - csillantak fel szemeim. Hogy ez eddig nekem miért nem jutott az eszembe? Megint elővettem telefonomat és együtt elkezdtük nézni a felvételeket. Majd az egyiknél megálltunk. YeoSang az ajtónk előtt nem sokkal az után, hogy San elment. Valakivel egy telefonbeszélgetést folytat. Az illető valószínűleg utasítja, de YeoSang sírva tiltakozik ellene. Majd egyszer csak kikerekedik szeme, döbbentem, lefagyva áll és csak maga elé bámul. Kétségbe esett arckifejezéssel szinte zokogva a földre esik. Miután összeszedte magát elkezdett kopogni és várt rám mikor én még tanakodtam kinyissam-e az ajtót akkor már kicsit idegesebben elkezdett dörömbölni. Ajtót nyitottam neki majd bejött.

- Vajon miért esett ennyire sokkos állapotba? - kérdezte a mellettem ülő.

- Én se értem, de minél hamarabb ki kell derítenünk. - komolyságomat felváltja egy halvány mosoly mely ajkaimra terül - Semmit nem változott ez a hely. Ugyan olyan szép, mikor először voltunk itt. - nézek szerelmemre, aki mintha megérezte volna, hogy őt nézem, lassan felém fordítja fejét. Mosolyogva nézzük egymást. Szinte elveszünk egymás szemében. Gyönyörű sötét barna íriszei csak úgy csillognak. Ő az enyém, csak az enyém, senki másé. A levegő hirtelen felforrósodott. Az a buja vágy úrrá lett felettem, akarom őt. Mintha, csak tudná, mire gondolok, ajkaimra tapad. Egy percet se habozva viszonzom, majd át veszem az irányítást. Szenvedélyesen falom puha párnácskáit közben gyengéden simogatom oldalát. Az ő keze a tarkómon állapodik meg, majd kezdi el cirógatni. Viszont sajnos minden jónak vége van, így a csókunknak is. Enyhén lihegve válunk el egymástól, fejemet kicsit elhúzom arcától, hogy azokba a csodás szemeibe nézhessek, ezzel szemkontaktus elő idézve.

- Mi lenne, ha most haza mennénk, és ott folytatnánk ahol abba hagytuk - intézte szavait hozzám közben egy huncut mosoly kúszott ajkaira.

- A számból vetted ki a szót - mosolyodtam el perverzen majd felállva a padról mind a ketten a kocsinkhoz mentünk és indultunk haza, hogy végre kiélvezhessük egymás közelségét.