»𝗠𝗲𝗴𝘇𝘀𝗮𝗿𝗼𝗹𝘃𝗮« ❴𝗔𝘁𝗲𝗲𝘇 𝗳𝗳❵

4. rész

* San szemszöge*

Egy hét telt el az óta az eset óta, de semmi, egyszerűen semmi. Semmi különleges nem történt. Olyan mintha minden a régi lenne, pedig nem. MinGivel azóta még több időt töltünk együtt. Félünk, ha megint magára hagyjuk, a másikat megismétlődhetnek a történtek és még talán rosszabbra is fordulhatnak, amit persze nem akarunk. Nap, nap után így telt. Aztán egy nap mikor a macikámmal haza értünk melóból leültünk az asztalhoz, beszélgetni, ami így hangzott.

- San, mi lenne, ha összehívnánk a többieket ide, hogy elmondjuk nekik a történteket persze YeoSang kivételével. És együtt összekovácsolnánk valami tervet. - Kérdezte a velem szemben ülő reakciómat figyelve.

- Hmm - hümmögtem kicsit elgondolkodva kérdésén - Rendben. De Wooyoungot szerintem hagyjuk ki a gyűlésből. Tudod milyen. - Ami azt illeti Wooyoung köztünk a leganyáskodóbb. Mindig mindent túlreagál. De attól még szeretjük. Ezért is lenne jó őt kihagyni ebből az egészből. Szegény nem tudna mást csinálni aggodalmaskodáson kívül.

-Mikorra hívjuk őket? - nézett rám kérdően MinGi.

-Szerintrem ezt a kérdést még hanyagolnunk kéne. Először is YeoSanggal kéne megbeszélni egy időpontot. Hátha ki tudunk húzni valamit belőle. - fejeztem ki magam szerelmemnek komoly arckifejezéssel. Kicsit meglepődötten nézett rám, amit nem tudtam hova tenni.

- Most mi van? - nézek rá kérdően.

-Jah, semmi, csak néha megijeszt a gondolkodásmódod. - mondatán elmosolyodva álltam föl az asztaltól majd a túl felére sétálva kicsit lehajolva hozzá kezeim közé vettem arcát majd megpusziltam homlokát.

-Tényleg? - mosolyodok el ravaszul miközben oldalra biccentem fejem. Olyan kis aranyos és ártatlan fejet tud vágni. Bár ő szokott irányítani, de néha átveszem tőle a szerepet. Persze nem sok alkalmam van rá.

. -Ami azt illeti igen - szája sarkára kúszik egy ravasz mosoly.

- Még most élvezd ki, amíg fölényben vagy. Bár ahogy nézem már nem vagy olyan bátor. - Nah igen fején találta a szöget. Arcomról leolvadt a mosoly és éreztem, hogy többé-kevésbé ég.

-De cuki itt valakii - nyújtja el a mondat végét. Ahjj utálom ezt. Miért tud zavarba hozni még mindig! Van egy olyan érzésem hogy, ez nem fog megváltozni.

-Nem is vagyok cuki - karba fonva kezem, mellkasom előtt durcizok mint egy kis gyerek. Ááá nem tényleg nem vagyok gyerekes. Én egy komoly érett férfi va.. Nah meg a fenéket. Úgyse vagyok az, felesleges próbálkozom, örökre gyerek maradok. Legalább is viselkedésileg.

-Naaaa ne durcizz - Valamin elgondolkodik, majd egy gonosz mosoly kíséretében hirtelen feláll, mire én csak egy nyelés kíséretében próbálok hátrálni. Ajjaj, most meg mire készül. Félek. De most komolyan. Lassan közelített felém azzal a levakarhatatlan mosollyal arcán. Valami azt súgja, hogy most nagy bajban vagyok. Kétségbe esetten összehúzva magam hátrálok, vagyis hátrálnék, de a fal megállít.

- M-mit akarsz? - dadogtam összevissza, hát ez szuper.

-Én? - vonja fel szemöldökét, nem hallod a szomszéd - ugyan már~ semmit... - egy pillanatra nyugodtság futott végig testemen, ám ekkor - Csak ezt - elkezdett csikizni –

-Nha ne, ne, neee MinGiii ne - sikítoztam nevetve - Hagyd abba - kérleltem kissé fuldokolva a nevetéstől, de szerintem meg se hallotta, vagy ha mégis akkor sem fogja abbahagyni, így hát kibújva karja alatt futni kezdtem, ahogyan csak lábaim bírták. Vállam felett hátratekintve láttam, hogy "támadóm" üldözőbe vett. Maximumra kapcsoltam a sebességet ám nem vagyok valami gyors ezért hamar el is kapott és ledöntött a nappaliban lévő kanapéra. Majd rám mászva fölém kerekedik és folytatja a kínzásomat. - Kérleheeek MinGi - próbálkoztam tovább hátha meglágyul a szíve és végre befejezi. És Isten meghallotta segélykérésemet és véget vetett ennek a egésznek. –

- Nah mi az Manócskám netán elfáradtál? - mosolyogva nézi arcom miközben én levegő után kapkodok.

- Szerinted?- nézek rá felvont szemöldökkel miközben halványan elmosolyodom –

-Hmm...szerintem~ igen? - viszi fel a mondat végén a hangsúlyt. Nem tényleg nem fáradtam el, azért lihegek így. - Nah még mindig durcizol. Hát ezt nem hiszem el. Kénytelen leszek más módszerhez fordulni és könyörtelenebb lenni.

- Na nee más módszer már megint mit forgat a fejében. De, hogy őszinte legyek, kíváncsi vagyok mire gondol, viszont azért félek is. közelebb hajolva hozzám puszilgatni kezd. Mosolyogva élvezem amint ajkai arcomon végig szántva puszilgatja fejem minden egyes szegletét. Aztán áttér egy elég érzékeny felületre, a nyakamra nah jó ezt már nem bírom ki nevetés nélkül. – Jó, jó, abbahagytam - abbahagytam - ismételgetve a szavakat kérleltem az csikiző MinGit hogy álljon le de ohh basszus azt mondta, hogy könyörtelenebb lesz. Huuhhh ez így jó hosszú menet lesz.

- MinGiii...nem fogok durcizni... csak engedj eeeel..KÉRLEK - a végét pár szinte sikítva mondtam. Egy pillanatra alább hagy cselekvésével majd elgondolkodik.

- Hmm...nem győztél meg - folytatná a kínzásomat, de még pont idejében felkiáltok.

- Várj MinGi - Nah jó most kell összeszednem magam, gyerünk San valami, bármi, ami miatt MinGi leáll – Emlékszel, még hogy ez előtt miről beszéltünk még a konyhában.

- Rendben befejeztem, de ezt nem fogod megúszni szárazon majd még, folytatjuk.

- Ez azzz!- Most egyelőre örülök, bár a félelem még mindig bennem lappang. Mert annál a bizonyos "Nem úszod meg szárazon." kifejezésénél elég perverzen mosolyodott el. Nah mindegy még úgyse ezzel kell foglalkoznom. Miután MinGi végre lemászott rólam, indultunk YeoSang szobája felé.

Sziasztok Cukorborsók~

Lett instagramunk~ yuhhuuu ^-^ Oda fogjuk posztolni, könyveink előzeteseit, ezekkel kapcsolatos szavazásokat, meg persze a hülyeségeinket. De talán még egy-két szerepjáték is be fog csúszni. Aki kíváncsi, ezen a néven talál meg minket: 01madsisters01

Puszi a pocitokra, meg sok-sok ölelést mindenkinek. -Jinu, Bora