Aranyálarc /Befejezett/

14. Örökké

Shymal az elmúlt időben még egyszer sem aludt ilyen jól. Hisz egy ilyen erdőben hogy is lehetne? Aranyálarc közelsége viszont megnyugtatta – más magyarázat nem lehet. A lány a férfi karjában szunnyadt el, és bár Shymalnak őrködnie kellett volna, hamarost ő is követte. Ezután csakis reggel ébredt meg, és olyan kipihent volt, mint az Erdő előtt.

Most mosolyogva figyelte a mellkasán alvó lányt, miközben ujjaival finoman köröket írt le a hátára. Hogy te mekkora barom vagy – sóhajtotta magában. Hiába vigyorog, mint egy tök, szégyellnie kellene magát. Úgy bánt Aranyálarccal, mint bármely másik lánnyal. A gatyájában kellett volna maradnia...

Aranyálarc enyhén megmozdult, kezével a szemét dörzsölte. Shymal nem egyszer látta, hogy félálmában ezt teszi, és hogy gyakran az álarca megakadályozta ebben. Örült, amiért a lány már nem hordta azt a vackot.

– Jó reggelt! – mormogta a férfi, miközben kisimított néhány szőke tincset Aranyálarc arcából.

Aranyálarc kinyitotta a szemét, és miután realizálta a helyzetet, szorosan odabújt Shymalhoz.

– Szóval nem álom volt a tegnap este – állapította meg. Sugárzó arca alapján nem bánta, pedig a férfi minden egyes pillanatban ettől rettegett. Gyűlölte volna magát akkor, amiért nem állta meg a vágyait.

– És nem lesz gond? – vetette fel Shymal. – Az Erdő egy ártatlan áldozatot kért, ezek után te pedig aligha vagy az.

Aranyálarc megvonta a vállát.

– Tudtommal a próbatételre kell egy ártatlan lányt küldeni. Senki nem mondta, mit tehetek és mit nem, ha már benne vagyok. Mindenesetre még nem láttam jelét a tiltakozásnak.

Shymal körbejáratta a tekintetét, hátha végszóra történik valami.

– Reméljük, ez így is marad. – Csókot nyomott Aranyálarc homlokára, és felült. – Ma vizet kell keresnünk – fogott bele a készlet összegzésébe. – Este már alig volt. Viszont bogyó még van elég. Ha találnánk húst, az jó lenne, de kaja egyelőre van.

Aranyálarc nyűgösen felnyögött.

– Három hete egész álló nap sétálunk és alig eszünk. Kimerültem.

– Nem foglak cipelni, ezt jobb, ha most tisztázzuk – jelentette ki Shymal. Kell az ereje vész esetére, nem fáraszthatja le magát plusz teherrel. És ezen az sem változtat, ami az este történt. Kétszer is, hogy pontos legyen. – És haladnunk kell. Nem tudhatjuk, milyen hosszú ez az erdő, és mi a célja. Lehet, az is jó lenne, ha egyhelyben várnánk a próbákat. De az is lehet, hogy végig kell menni az ösvényen. És az is előfordulhat, minél tovább sétálunk annál több a próba. De az is, hogy megadott próbákon kell átesnünk...

– Bármi megtörténhet – vágott a szavába Aranyálarc. – Értem, nem kell túlragozni.

Shymal kivette a bogyósdobozt, és odadobta a lánynak.

– Akkor egyél, mert mindjárt indulunk.

– Hallod ezt? – Shymal megtorpant, miközben fülelt. – Megint hallok vízcsobogást. Ez szerintem vízesés lesz.

Aranyálarc felvonta a szemöldökét.

– Vízesés? Itt? A térkép szerint az erdő síkságon van.

Erre Shymal vonta fel a szemöldökét.

– Te még meglepődsz itt bármin is?

– Jogos – húzta el a száját Aranyálarc. – Meg nem is hiszem, hogy valaki normálisan fel tudta térképezni. Állítólag volt néhány szárnymágus, akik berepültek fölé, de sosem tértek vissza.