𝐌𝐨𝐦𝐞𝐧𝐭𝐬 𝐦𝐚𝐤𝐞 𝐨𝐮𝐫 𝐥𝐢𝐟𝐞 𝐛𝐞𝐚𝐮𝐭𝐢𝐟𝐮𝐥 ~ 𝐒𝐳𝐚𝐥𝐚𝐢 𝐀́.

• 4 •

L É N A

Megdermedve néztem a társaságot, pedig jól tudtam, hogy nem kellene. Láttam, ahogy kezet fog valószínűleg barátaival és jól elszórakozik azon, amiket mondnak neki. Egy óhatatlan pillanat és észre vehet. Utáltam magamat, amiért ennyire felzaklatott látványa. Sokkal inkább éreztem csalódottságot, mint haragot, de minden igyekezetemmel azon voltam, hogy ezt a gyengeséget azzá változtassam.

-Léna, minden rendben veled? - érinti meg Vivi vállamat, aminek hatására visszatérek fejben is társaságukba.

-Persze - vágom rá azonnal, ami miatt furcsán tekintenek rám barátnőim. Tudják, hogy hazudok. Biztos, az arcomra van írva.

-Akkor miért akarod a szemeiddel kitekerni Szalai nyakát? - kuncog Fanni, akit szúrós pillantásommal hallgattatok el.

-Mert idegesítő - vonok vállat italomba kortyolva.

-Azért mert most mással látod vagy mert vonzódsz hozzá? Esetleg mindkettő? - csúnyán néztem Vivire, aki magabiztosan vigyorgott rám és Fanni sem volt különb. Ezek ketten mindenbe belerángattak és éppen ezért szerettem volna ebből az őrültségből kimaradni.

-Hagyjatok ezzel - intem le a pincért, aki csak a VIP-ben járt körbe, hogy jöjjön az asztalunkhoz.

-Mit parancsolnak a hölgyek? - kérdez megállva mellettünk.

-Egy újabb Cosmo kört - vigyorog rá Vivi, mire bólint is a férfi, én viszont felteszem kezemet maradásra bírva.

-Én egy vodka-tonikot kérek - válaszolom mosolyogva - Tonik nélkül - teszem hozzá, amire felszökik szemöldöke, de már el is tűnik szemünk elől.

Érzem, hogy a bennem felgyülemlett feszültséget most le kell vezetnem valahogyan, erre pedig a legjobb megoldást választottam. Kézhez kapva italomat meg sem vártam, hogy a pohárba levő jég kicsit elolvadjon, kiittam tartalmát.

-Na ki jön velem táncolni? - kérdezem hangosan barátnőimtől, mivel a zene elég hangosan szólt. Könnyen el tudunk vegyülni a tömegben, elég sokan vannak most fent az emeleten, de én mégis biztosra akartam menni és ezért a lépcső felé vettem az irányt. Barátnőim kérdés nélkül követtek. Két ital után már én is bátor voltam a táncoláshoz és szórakozni szerettem volna. Akkor pedig minden szerénységem elszállt, mikor meghallottam az imádott Rhythm is a dancer dallamát, ami látszólag minden táncparketten levő tetszését elnyerte. Egy pillanatra felnéztem az emeltre, aminek korlátjánál láttam a társaságot és egy zöld szempárt, ami mintha engem figyelt volna.

Hárman a tömeg közepén táncoltunk és küldtük el a felkérőket, hiszen ez a közös számunk, amit együtt akartunk átélni újra és újra. Bátorságtól felbuzdulva táncoltam tovább velük meghallva az újabb dallamot, amire kicsit felszabadultabban mozogtam, megfeledkezve mindenről, ami körülöttem volt. Az emberekről, a problémáimról, az életemről, a körülményekről. Csak a pillanat volt.

Azt sem bántam, mikor két kéz ragadta meg csípőmet és irányított a zene ütemére, amit vigyorogva hagytam is. Hátamat mellkasának döntöttem, karjaimmal hátra nyúltam, hogy közelebb húzzam magamhoz. Megcsapta orromat az a jól ismert parfüm, ami egy másodperc tört része alatt józanított ki, még ha élveztem is a helyzetet. Megfordulva az engem ölelő karok fogságában Szalai Ádám teljes életnagyságban vigyorgott rám idegesítően szép zöld szemeivel, ami még a gyér világítás mellett is kivehető volt.

-Milyen véletlen találkozás! - szólal meg elsőként el nem engedve, hiába próbálkozok.

-Ne próbálj meggyőzni arról, hogy nem szúrtál ki! - nevetem el magam kínosan.