𝐌𝐨𝐦𝐞𝐧𝐭𝐬 𝐦𝐚𝐤𝐞 𝐨𝐮𝐫 𝐥𝐢𝐟𝐞 𝐛𝐞𝐚𝐮𝐭𝐢𝐟𝐮𝐥 ~ 𝐒𝐳𝐚𝐥𝐚𝐢 𝐀́.

• 6 •

L É N A

Vegyes érzések kavarognak most bennem. Sosem voltam még úgy, hogy ne várnám egy nap végét. Most azonban a nap végével randira kell mennem Szalaival, aki egy videóval fenyeget és kétlem, hogy ennyi lenne a kitörlésének feltétele, hogy randizok vele.

Szerettem és tudtam is az idegeivel játszani, így ma este sem terveztem másképp. Fekete testhez simuló csipkés ruhámat még zuhanyozás előtt kikészítettem az ágyamra. Szőke hajamat ma is megmostam, tekintve, hogy a tegnapi műszakom alatt teli ment cigi füsttel és bár jómagam is dohányoztam, utáltam, ha a hajam átveszi a szagot.

Hajamat megszárítva egy törölközőt csavarva testem köré álltam neki sminkelni este 6 körül, mert Szalai üzenetben az írta, 7-re értem jön, nekem pedig kellett az az egy óra, hogy elkészüljek. Ki akarom idegelni ma este, hogy ne akarjon velem soha többet találkozni. Barna szemhéjfestékem kiemelte szinte már kék, semmint zöld szemeimet. A fekete tusvonallal pedig csak tetéztem a dolgot. Elégedetten néztem magamat a tükörben vörös rúzsomat is felkenve ajkaimra. Kizárólag matt fajtát használtam.

Szőke hajamat kivasaltam, majd hagytam vállamra omlani. Nem tűzögettem el, az már túl sok lenne, csak egy randira megyek ezzel a nyomorult focistával.

A hét óra vészesen közeledett, így magamra húztam a fekete ruhát, ami combom közepéig ért, V kivágása pedig engedte láttatni adottságaimat.

Magassarkúmat felvéve harisnyával borított lábaimra sétálok ki szobámból és táskámba dobom pénztárcámat és telefonomat. A csengő pár perccel hét óra előtt szólal meg, így a kaputelefonhoz sétálva szólok le a focistának, hogy máris megyek.

Magassarkúban nem szerettem volna sétálni, így most is a liftet használtam, mint az esetek többségében. A lépcsőház ajtaján kilépve szemben találtam magamat Szalai Ádámmal, aki zavarba ejtően nézett végig rajtam, majd megállapodott szemeimnél.

-Szia! - hajolt arcomhoz egy puszira, ezzel együtt kellemes parfümének illata felszökött orromba.

-Helló! - furcsálltam ezt a túlzott kedvességet, hiszen mérgesnek kellene lennie rám, amiért már másodszorra vertem át és hagytam faképnél.

-Mehetünk? - mosolyog kedvesen, mire bólintok és autójához vezet. Feszengve ülök be a fekete Mercedesbe, amivel fogalmam sincs, hová tervez vinni.

Ruhám alját lefelé húzogatom, ülve mégse látszódjon olyan rövidnek. Ő maga fekete nadrágot és fehér inget visel, aminek ujját feltűrte, nyakát pedig kigombolva hagyta. Igazán jól festett, az pedig, hogy nem szándékozott megdorgálni a tegnapi akciómért, némiképp megnyugtatott. Nem terveztem ma vele hasonló helyzetbe kerülni.

-Hová megyünk? - töröm meg a közénk beállt csendet, hiszen ő nem szándékozta.

-Nem szeretném lelőni a meglepetést. - pillant felém mosolyogva, majd újra az útra koncentrál, én pedig beletörődve abba, hogy nem fog elárulni semmit, bámulok ki az ablakon.

Szalainak bődületes sok pénze lehet, amiért ilyen autóval járkál és kétlem, hogy egy szinte nincstelen pincérlányra hajtson, ha megkaphatna sokkal szebb és jobb módú top modelleket is.

Egy dimbes-dombos utcában parkol le egy modern stílusú emeletes ház előtt, amit ki tudok venni a szürkületben. Homlokomat ráncolva csatolom ki biztonsági övemet, miután ő is így tett. Kezdem bizarrnak érezni a helyzetet és remélem, nem akar elrabolni, hogy megleckéztessen eddigi tetteimért. Azért az már nagyon durva lenne tőle.

-Hol vagyunk? - adok hangot kíváncsiságomnak, mikor kinyitja előttem a ház bejárati ajtaját.

-Nálam - mosolyog rám és betessékel az ajtón. - Hogy mi van? Ha ezt tudom, hogy a saját házába hoz, nem nyalom ki ennyire magam. Azt hittem legalább valami fancy étterembe visz el, ahol szép akartam lenni, ha már vele kell mutatkoznom. Mondjuk pont utáltam az ilyen helyeket, de most mégis jobban örültem volna neki, mint Szalai házának.