𝐌𝐨𝐦𝐞𝐧𝐭𝐬 𝐦𝐚𝐤𝐞 𝐨𝐮𝐫 𝐥𝐢𝐟𝐞 𝐛𝐞𝐚𝐮𝐭𝐢𝐟𝐮𝐥 ~ 𝐒𝐳𝐚𝐥𝐚𝐢 𝐀́.

•2•

L É N A

Vasárnap esték.

Mindenkinek más jut eszébe erről. Van, aki egy jó bulira vagy éppen mozira gondol, de mi van velem? Nos hát nekem megint csak a munka jutott. Vasárnap esténként is én vagyok a pultos...

A ma reggelem elég álmosan indult még úgyis, hogy 10 óra bőven elmúlt.
Pizsamámban kicammogtam a konyhába, hogy főzzek egy erős kávét, amitől remélhetőleg felébredek. Csináltam közben reggeli gyanánt rántottát, amit telefonom társaságában fogyasztottam el. Az instragramom jelzett, ezért megnyitottam az értesítéseket.
Ha a kávétól nem ébredtem fel, akkor a most történttől sikerült. Nagyra nyílt szemekkel pislogtam a képernyőre.

adaam_s_ elkezdett követni

MI A SZAR?!

Rámentem a nézvre hátha csak valaki szórakozik, de nem. Szalai Ádám tényleg bekövetett és belájkolt két képemet.
Nem követtem vissza, hiszen nagyképű majmokkal nem foglalkozok.

Megittam kávémat, majd felöltöztem valami normális ruhába és kimentem a teraszra.
Épp rágyújtottam, mikor telefonom rezegni kezdett.

"Ma este nem tudok menni, Ádám szüleihez megyünk. Ne haragudj..."

Zsófi...
Igen, úgy volt ma este munka után nálam alszik és csinálunk valami csajos programot, de úgy látszik ez nem jön most össze.

Reggeli után elmentem bevásárolni, mivel kongott a hűtő és a szekrény is, de jóval dél után végeztem, így vettem gyrost, amit már itthon fogyasztottam el. Majd holnap csinálok, valami ebédet, ma már túl fáradt vagyok.
Csak annyira volt erőm, hogy megnézzek egy filmet, aztán takarítottam, végül pár órára ledőltem aludni, hiszen hajnalig megint talpon leszek. Hurrá...

Az ébresztőmre keltem fel. Igen, be kell állítanom, hiszen nem szeretnék elkésni a munkahelyemről semmiképpen.

Gyorsan bedobáltam a szükséges holmijaimat a táskámba, majd levettem telefonomat a töltőről és miután felvettem dzsekimet gondosan bezártam a lakás ajtaját, majd hívtam a liftet, amivel lementem a földszintre.
Kilépve a hűvös levegőre kissé rossz, hogy nincs autóm, hiszen most nem kellene gyalogolnom, hanem csak beszállhatnék a meleg járműbe.
Fél órámba telt, mire eljutottam a munkahelyemre, ahonnan már kihallatszódott a zene.

-Helo!- intettem Máténak, aki épp a poharakat törölgette.

-Szia- mosolygott vidáman. Ilyenkor még az, majd két óra múlva meglátjuk ki fog nevetni a sok munkától. Igen. A mi szakmánk nem egy leány álom.

-Tipp, hogy hány jó pasit kell ma kiszolgálnon?- jelent meg vigyorogva Vivi, kérdését nekem címezve.

-Két feles után mindenki jól néz ki- sóhajtottam és felkötöttem derekamra a fekete kiskötényt.

-Több lelkesedést, Léna- nézett rám Vivi- élvezd a munkát, úgy elviselhetőbb.

-Ha te mondod- bólintottam, majd a vendégek felé fordultam, akik türelmetlenül várták, hogy valaki felvegye a rendelésüket.

Már legalább 3 órája talpon voltam, mikor is szinte teltház volt a helyen.

-Ha a mai napot túléljük, akkor mindent...- nyöszörgött Fanni lábait masszírozva.

-Keine panik Fanni, már csak 5 óra és mehetsz haza- tette vállára kezét Máté nevetve.

-Srácok- zökkentett ki minket a nevetésből Vivi, aki a bejárat felé bökött fejével.

-Picsába- szaladt ki számon, és azonnal a pult mögé bújtam, hogy ne lásson meg a közeledő személy.
Fanni értetlenül nézett rám, de csak kezemmel jeleztem, hogy pillanatnyilag nem vagyok itt. Vette is a lapot.