𝐌𝐨𝐦𝐞𝐧𝐭𝐬 𝐦𝐚𝐤𝐞 𝐨𝐮𝐫 𝐥𝐢𝐟𝐞 𝐛𝐞𝐚𝐮𝐭𝐢𝐟𝐮𝐥 ~ 𝐒𝐳𝐚𝐥𝐚𝐢 𝐀́.

• 5 •

L É N A

Hulla fáradtan estem be lakásom ajtaját, miután hazavitettem magamat taxival. Öregnek éreztem magamat ahhoz, hogy hazáig gyalogoljak. Pedig a jókedvem meg volt, miután totális szégyenben hagytam Szalai Ádámot. Kíváncsi vagyok, hogyan oldotta meg a helyzetet, de ott biztosan nincsen bekamerázva a helyiség. Igazából nem is volt lényeg, reméltem ebből tanul és soha többet nem kell látnom.

Cipőimet az előtérben kialakított cipő tárolóra dobtam, majd elcsoszogtam a konyháig, hogy a hideg kő némiképp kijózanítson, majd egy pohár vízzel is rásegítsek.

Ruhámat kigomboltam magamon, majd a kanapéra dobtam, hogy majd holnap elrendezhessem azt is. Ma már csak a puha ágyamra vágytam, ami oly csábítóan festett szobámban. Mielőtt még birtokba vehettem volna, lemostam a fürdőben arcomat takaró sminkemet, majd egy utolsó szál cigarettát elszívtam az erkélyen. Visszagondolva mai tettemre, még én magam is meglepődtem, hogy volt erre merszem. Nem ilyen fából faragtak és nem tudom, miért tettem, hiszen idegesített a férfi és simán faképnél hagyhattam volna, hogy előbb hazajöjjek, de nem. Én képes voltam berángatni a mosdóba és elhitetni vele, hogy lesz valami. Ezért még tuti kapok az élettől egy nagy pofont.

Haza értél? - Máté. Mosolyogva írtam vissza neki, hiszen társaságunk összes tagjára nagy figyelmet fordított. Elmondása szerint mi vagyunk neki a család. Tényleg sok időt töltünk együtt. Ha nem a munkahelyen, akkor bulizni megyünk vagy valami nem felkapott helyre kirándulni. Tudjuk egymás ügyes-bajos dolgát és ez így volt rendjén. Megbíztunk egymásban.

A hetem meglepően jól ért véget az egyetemen annak ellenére, hogy nyakamon a vizsgaidőszak. Minden időmet el fogja venni a tanulás és a munka, de igazából erről szólt az életem.

Péntek esti műszakom előtt lezuhanyoztam és még hajamat is megmostam, holott tudtam, hogy nem sokáig marad ilyen jó illatú szőke loboncom, mivel teli fog menni cigaretta füsttel és egyéb kellemetlen szagokkal. Mégis jól esett, hogy tiszta lett és kicsit vidámabban indultam el farmer kabátomat magamra kapva a műszakba, ami nem a kedvencem volt. Iszonyat fáradt voltam mindig péntekre és csak a szemem előtt lebegő nullák lebegtek szemeim előtt, amik a fizetésemben szerepeltek.

Ma mégis mosolyogva sétáltam fehér tornacipőmben végig Budapest belvárosán a munkahelyemig. Kellemesen meleg volt az idő, de tudtam, hogy a bárban még melegebb lesz, miután megérkeznek a vendégek. Magányos sétámat telefonom csörgése szakította meg, melyen barátnőm, Zsófi neve szerepelt.

-Szia! - szólok bele vidáman, hiszen jó volt hallani hangját, egész héten nem beszéltem vele.

-Hello hello! Mi a helyzet? - kérdezi szintén jó kedvűen.

-Épp megyek dolgozni, egy jó kis péntek esti műszakra - nevetek fel kínosan, hiszen mások biztosan inkább mennének egy jót bulizni vagy pihennének a helyemben. Nekem viszont szükségem van a pénzre, ha nem akarok utcára kerülni.

-Nagyon jól hangzik . . . - sóhajt együttérzően, majd folytatja mondandóját - Te figyelj már, Ádám mesélt valami olyat, hogy történt valami közted meg Szalai között múlthéten.

-Konkrétan mit mondott? - kérdezem nagyot nyelve, hiszen bármennyire is jól esett megleckéztetni a focistát, nem voltam túl büszke tettemre.

-Csak azt, hogy Ádám nagyon kiakadt miattad, ami a buliba történt és igazából Balázs valami olyasmit mondott, hogy kikezdtél vele - kicsit megnyugodtam, amiért nem tud semmi konkrétumot. Vagy tudja, de nem akarja elmondani.

-Először is nem én kezdtem ki vele, hanem fordítva, ezt te is tudod! - háborodok fel az igazságtalanságon - Nem történt semmi, csak tudatosítottam azzal a seggarccal, hogy nem vagyok és nem is leszek az ágymelegítője!