𝐌𝐨𝐦𝐞𝐧𝐭𝐬 𝐦𝐚𝐤𝐞 𝐨𝐮𝐫 𝐥𝐢𝐟𝐞 𝐛𝐞𝐚𝐮𝐭𝐢𝐟𝐮𝐥 ~ 𝐒𝐳𝐚𝐥𝐚𝐢 𝐀́.

• 7 •

L É N A

Még hajnal volt, mikor kinyíltak szemeim. Nyugodtan csuktam vissza szemhéjaimat, de miután tudatosult bennem, hogy nem a saját szobámban fekszek, riadtan nyitottam ki őket újra. Takarómat kicsit megemeltem magamon, hogy végignézhessek magamon, hátha nem történt meg. Pedig nagyon is jól tudtam, mi történt. Az éjszaka minden egyes momentuma ott kavargott fejemben és nem hagyott nyugodni. Óvatosan fordultam át másik oldalamra, mire jóformán egy izmos mellkasnak ütköztem, aminek tulajdonosa békésen szuszogott mellettem. Rohadt élet.

Hátamra fordulva bámultam a plafont és azon törten az agyamat, mi a fenét kellene most csinálnom. Meg kell szabadulnom ettől a férfitől minél előbb. Az este túlságosan gyenge voltam, hogy nemet parancsoljak az eseményeknek és a legszörnyűbb az egészben, hogy hiába van bűntudatom, minden egyes pillanatot élveztem. Szörnyű vagyok.

A szégyenérzet a semmiből tört rám és kezdett egyre jobban elhatalmasodni felettem. Nem hiszem el, hogy megtörtént. Most biztos azt hiszi, elérte a célját, bármi is legyen az. Tény és való, kezdtem azt érezni, hogy már nem érzek gyűlöletet, főleg mikor olyan érzékien csókolt és kényeztetett hosszú ujjaival, utána pedig farkával. Három menet volt. A testem pedig még mindig remegett. Sosem volt senki, akivel ennyire élveztem volna.

Kimásztam a takaró alól olyan óvatosan, hogy Szalai fel ne ébredjen. Nem szerettem volna találkozni zöld szemeivel, amiképp kérdően vagy megvetően mér végig.

Szétdobált ruháimat felszedegettem a földről, majd kilopóztam az ajtón, magára hagyva az alvó focistát. A folyosó másik oldalán levő fürdőbe mentem, ahol magamra kaptam fehérneműimet és fekete ruhámat. Annyira kellemetlen a tegnapi ruhában hazasétálnom és az utcán levő emberek számára minden nyilvánvaló lesz, mit is csináltam éjjel. Arcomat hideg vízzel mostam meg, ezáltal sminkemet is ledörgöltem magamról. A tükörbe nézve még a félhomályban is láttam, ahogy undorodva néz rám vissza tükörképem. Képes voltam lefeküdni egy olyan férfivel, akit nem is ismerek és állítólag utálom. Pont ezért, amit tegnap este műveltünk.

Magassarkúimmal kezemben sétáltam le a lépcsőn, majd kerestem meg táskámat, ami az ebédlő székén várt rám. Odakint kicsit hűvös volt, de nem igazán vettem róla tudomást, azon igyekeztem, minél előbb szabaduljak ebből a hatalmas házból. A kiskapuhoz érve viszont fejbe csapott a felismerés, hogy zárva van. Belülről kóddal nyílik, nekem pedig fogalmam sem volt róla, mi lehet az. Az emberek általában születési dátumokat adnak meg, szóval előhalásztam mobilomat és ütöttem be Szalai Ádám nevét a keresőbe, majd figyelmen kívül hagyva a róla megjelenő képeket és cikkeket, ütöttem be a a dátumot. A kódot elfogadva nyílt ki a kapu, én pedig megkönnyebbültem. Elég kellemetlen lett volna, ha rajtakap. Mondjuk egy ezután is találkozás így is az lesz.

Cipőimet felvettem, mert mégsem akarom bemocskolni lábaimat, bár testemet már sikerült...

Rengetegen megbámultak, amíg sikerült kiérnem Rózsadombról és Pesti lakásomba értem. Két óra gyaloglás ilyen öltözékben nem a legjobb dolog. De szükségem volt egy kis levegőre, mintha meg akartam volna fulladni.

Lakásom ajtaját magamra zárva dobtam le táskámat és cipőimet, majd mentem is a fürdőbe, hogy alapos zuhanyt vegyek. A meleg víz némiképp megnyugtatta bőrömet, s gránátalma illatú tusfürdő lágyan kényeztette bőrömet, amin még mindig Szalai érintéseit érzem. Borzalmas . . .

Többször is átöblítettem magamat, de egyszerűen nem sikerült lemosnom magamról tettemet. Sosem voltam olyan férfival, aki ne a saját érdekeit helyezte volna előtérbe, hiszen minden kapcsolatomban alsóbbrendűnek éreztem magamat, hiszen ezt elég egyértelműen ki is nyilvánították felém. Szerettem volna valaki olyasvalakivel lenni, aki végre nem ilyet és kétségbeestem, hogy Szalai mindent úgy csinált velem, ahogy az nekem jó. Viszont tudtam, hogy ennek ellenére ős csak kihasznált, és nem jelentett neki semmit, így nekem sem szabad ezen törtöm magamat. Csak egy éjszaka volt, semmi több.