𝐌𝐨𝐦𝐞𝐧𝐭𝐬 𝐦𝐚𝐤𝐞 𝐨𝐮𝐫 𝐥𝐢𝐟𝐞 𝐛𝐞𝐚𝐮𝐭𝐢𝐟𝐮𝐥 ~ 𝐒𝐳𝐚𝐥𝐚𝐢 𝐀́.

•1•

Farkas Léna:

Mint minden reggelem, a mai is korán indult, hiszen kilencre bent kellett lennem az egyetemen, mivel ma van az utolsó vizsgám, ami ha sikerül, ezt az évet lezártam.

Még szerencse, hogy péntek van és holnap alhatok sokáig.
Nem vagyok hétalvó, mielőtt bárki ezt gondolná. Csupán a munka miatt kell többet aludnom, mivel hajnalban érek haza legtöbbször. Olykor a túlórát is elvállalom, hiszen a pénzre szükségem van...

Első utam a fürdőbe vezetett, ahol a tükör előtt kifésültem szőke hajkoronámat, majd smink segítségével elviselhető külsőt varázsoltam magamnak. Megmostam fogaim, majd kirángattam szekrényemből fekete farmernadrágomat, hozzá babarózsaszín ingemet, amit a nadrágomba tűrtem. Hozzá egy fehér sarut vettem lábaimra, amik lehetővé teszik, hogy a hideg levegő reggelről kissé felfrissítsen.

Magamhoz véve szükséges holmijaimat, bezártam lakásom ajtaját és lelifteztem, majd rohantam is a villamoshoz, hogy időben beérjek a vizsgámra. Rengeteget tanultam, tehát jó lenne ha meg lenne a gyümölcse.
A villamost sikeresen elértem, így nem volt félő, hogy elkések.

Az egyetemre beérve megkerestem a vizsgatermet, ami előtt már pár diák várakozott. Leültem én is követve a példájukat. Az ajtó egyszercsak nyílt és kilépett rajta csoportunk egyik legjobb tanulója elég szomorkásan, azért mert mint kiderült nem kapta meg az ötöst, de még a négyesért is plusz tételt húzattak vele. Gombóccal torkomban léptem be a vizsgabizottság elé, majd szaktanárom elé léptem és kihúztam a rám váró tételt. Nem ülteme, hogy kidolgozzam, mert annyira biztos voltam tudásomban. Szerencsére olyat húztam, amit a legjobban tudok.
Szóval elkezdtem beszélni a francia gazdaságról, mindent elmondtam, amit megtanultam. Csak mondtam, mondtam és mondtam. Olyannyira belemerültem monológomba, hogy alig vettem észre, mikor a tanárom közbeszólt. Hirtelen megfagyott bennem a vér, hogy nem jót mondtam vagy nem ezt akarta hallani.

-Köszönjük ezt a részletes és kiváló feleletet Farkas kisasszony!- mosolyodott el halványan, majd végigfuttattam szemem a többi emberen, de ők épp jegyzeteikbe voltak belemerülve.

-Akkor... Ötöst kaptam?- döbbentem le.

-Ez nem kérdés! Ritkán hallok ilyen feleleteket. Most pedig menjen és élvezze a nyarat!- intett mosolyogva az ajtó felé.

-Köszönöm- érzékenyültem el, majd kiléptem magam mögött hagyva a szóbeli vizsgát.

Végre ezt is letudtam és már nem nehezedik rám annyi stressz. Jöhet a pihenés. Ja nem...
Ma még be is kell mennem dolgozni a bárba, de nem is bánom. Ezek után bármi jöhet.

Első dolgom volt, amint kiértem az épületből, hogy felhívtam drága barátnőmet, mivel lelkemre kötötte, hogy értesítsem, ahogy végeztem. Másodperceken belül fogadta is hívásomat.

-Ugye átmentél?- szól bele izgatottan a készülékbe.

-Hááát...- húztam az agyát vigyorogva.

-Idefigyelj Farkas Léna! Ne játszadozz az idegeimmel!- fenyegetőzött és elképzeltem mellé mérges arcát.

-De hát azt úgy szeretem- kuncogtam.

-Az isten szerelmére, mondd már!!- emeli fel hangját és tudom, ha tovább folytatom elszakad nála a cérna.

-Jó na, ötössel átengedtek- válaszolok végre és felszállok az érkező villamosra.

-Uristeeeen!- sikít a telefonba, így el kellett tartanom fülemtől, de szerintem még így is halláskárosodásom lett...- Ezt meg kell ünnepelnünk!