Mandulavirág [Loki ff.] ✓

király lehetek [2x2]

shawn mendes - perfectly wrong

Loki Laufeyson

Ismét egy újabb napra virradtunk ezen a porfészken. Már nagyon kezdem unni ezt a helyet. Meg úgy mindent. A tegnapi kihallgatás után semmi érdekes nem történt. Elzártak Karatól és egy mondatot sem tudtam váltani vele azóta. Szerintem nagyon gyenge lett a kínzása után és hagyták, hogy kicsit kifújja magát. Igen, az elején még hagynak levegőt venni, aztán majd annyira szét akarnak szedni, hogy azt sem tudod fiú vagy-e vagy lány. Remélem vele azért ennyire messze nem fognak elmenni. Mégis csak egy törékeny nőről van szó. Ő sem bír el mindent. Ismerem.

- Kifelé! - nyitott be a chitauri egyik szolgája. - Hivat téged a vezető. - mondta mire felkeltem és egy bólintás kíséretében kiléptem mellette az ajtón. Miközben sétáltam a láncaim csengése töltötte be a teret. Minden olyan kiszámíthatatlan volt, mint mindig. Megint mit akarhat az a félőrült? Ha Karaval történt valami, akkor megölöm.

Útunk végül a hajó főterébe vezetett, ahol egyedül a vezető tartózkodott. Amikor megérkeztem éppen a sötét űr látványát nézte, majd láncaim csörömpölésére kapta fel a fejét.
- Végre, hogy megérkeztél. - lépdelt le hozzám lépcsőin.
- Mit akar? - vágtam rögtön a közepébe.
- Ügyelj a modorodra! Ne feledd, hogy a kedvesed pár folyosóval arrébb egy szobában fagyoskodik. - mosolygott gúnyosan, mire lehunytam a szemeimet, hogy megnyugodjak.
- Miben állhatok szolgálatodra? - tettem fel immáron máshogy megfogalmazva a kérdésemet, figyelmen kívül hagyva azt, amit Karáról mondott.
- Ma megkapod az új célod, és a chitauri segítségét. - fonta össze ujjait maga előtt izgatottan.

Már megint ez a téma. Hihetetlen, hogy a tesseracht megszerzésének érdekében mit meg nem képesek tenni. Azt már tudjuk, hogy életbe lépett a kocka Midgardon, már csak azt kell megtudnom, hogy hogyan szerezzem meg nekik. Gondolom ezzel fognak most szembesíteni.
- Mától a szövetségesünk vagy. Gondoltam fel sem teszem már a kérdést, hogy elfogadod-e az ajánlatot, hiszen ha ellenkezel Kara meghal. - kezdett el körülöttem járkálni. - Kapsz egy jogart, amivel az emberek elméjét tudod majd megbabonázni. Emellett a seregünk, a chitauri követni fog téged. - mondta mire bólintottam.
- És cserébe nem bántjátok Karat. - néztem sötét szemeibe.
- De ha elárulsz minket, annak nagyon súlyos következményei lesznek. - nevetett aljasul. Szörnyeteg.

Ezután elmondta mi lesz majd a terv, ami szerint haladnom kell. Tehát amikor megérkezek a Földre, rögtön a közelemben lesz a tesseracht szóval le kell csapnom rá. Közben a jogarral csatlósokat kell szerezzek magamnak és őket felhasználva biztosítani magamat. Elviszem aztán magammal a kockát és dimenziókaput fogok nyitni vele a chitauri seregének. Azok átjönnek az átjárón és együtt leigázzuk Midgardot.
- Ez ellen a gyenge emberek nem tehetnek semmit sem. - rázta meg a fejét a vezető.
- Ott végre király lehetek. - csapott arcon a felismerés.
- Istenként fognak imádni és tengernyi hatalmad lesz. - tárta szét kezeit mire kitágultak a szemeim.

Végre magamhoz méltóan fognak bánni velem? El fogom foglalni a jogos helyemet! Uralkodni fogok. Az emberek be fognak hódolni nekem, mert gyengék és sebezhetőek. Térdelni fognak előttem. Arra születtek, hogy uralkodjanak felettünk és most elmegyek, hogy felszabadítsam őket a szabadság alól. Na de várjunk... Múltkor is rossz vége lett az uralkodósdinak. Mondjuk most Midgardról van szó, egy jelentéktelen kis bolygóról, nem pedig Asgardról. Semmi baj nem történhet, hiszen így Karat sem fogja bántódás érni. De mivan ha ezt ő nem támogatja? Megint el fogom lökni magamtól, aki a legfontosabb. Nem tehetem. De muszáj megtennem.
- Mára ennyi. Holnapra állj készen. - szakított ki gondolataim közül a vezető.
- Kész leszek. - biccentettem majd elhagytam a termet.

A nap hátralevő részében csak ezen tudtam gondolkodni. Ha őszinte akarok lenni, akkor nem jutottam egyről a kettőre magamban, de szerintem majd út közben eldöntöm mit akarok. Egyelőre tenni fogom, amit mondanak, hogy megvédjem Karat. Igaz, hogy vonzz az uralkodás és a hatalom, de megígértem neki, hogy nem veszítjük el egymást. Nem tehetem meg vele, hogy cserben hagyom az önös érdekeim miatt. De lehetne a királynőm is... Áh, úgyse menne bele, túl tiszta szívű és jó lelkű ahhoz, hogy ártatlan emberek felett itéljen. Gyilkolásra pedig képtelen lenne, viszont nekem muszáj lesz. Nem lesz rám büszke, de reméljük eltekint majd tőle.

Egy idő után aztán beleuntam az agyalásba és a magam elé bambulásba, szóval egy elkopott könyvet vettem a kezeimbe. Ám amikor kinyitottam volna, hirtelen elöntött a forróság. Elkezdtem izzadni és a mellkasom is szorítani kezdett. Mi történik? A kínzásaim szoktak így kezdődni, viszont most egyedül voltam. Odin szakállára mindjárt elájulok a melegtől.

Majdnem elvesztettem már az eszméletemet, amikor aztán a semmiből a karom egy pontja kezdett el égni, de csak olyan érzés volt. Kűlsőleg semmi baja sem volt a bőrömnek. Ezzel egy időben aztán egy sikoly hangzott fel a hajó valamely részéből.
- Kara. - ütöttem meg gyengén az ajtót, viszont akkor a mellkasomba szúrt bele az égető érzés. Megint hallottam a sikolyt.
- Engedjetek ki! - mondtam ezúttal erélyesebben és ekkor a terem közepén megjelent egy hologramm. Kara volt rajta a chitauri vezetőjével.
- Ahogy érezhetted Loki, felcseréltem köztetek a dolgokat. Ezentúl te érzed az ő fájdalmát, nem pedig ő a tiédet. Szolgáljon elrettentésként. - mosolygott gúnyosan.
- Hagyd őt békén! Nem tettem semmit sem. Elfogadtam az ajánlatot. Nem volt jogotok most bántani őt! - fakadtam ki.
- Csak egy próba volt, hogy működik-e a dolog. Az univerzum összes kincséért sem bántanám a gyönyörű kedvesed. - gúnyolódott tovább mire majdnem elnevettem magamat.
- Persze, hogy nem. - válaszoltam, aztán eltűnt a hologramm, ezáltal pedig a kapcsolat is megszakadt.

Kara nem ezt érdemli. Annyira sajnálom, hogy át kell ezt élnie. Olyan ártatlan, kedves, okos és jó lelkű. Nem itt kellene most lennie, pedig miattam került ide. Miért szerettem belé? Minden az én hibám. Azt hittem meggyűlölt amikor király voltam Asgardban, de még akkor is látta bennem a jót. Nem érdemlem meg őt. Nem vagyok méltó egy pillantására sem. És most miattam szenved. Ki kell innen juttatnom. Nem érdekel ha emiatt megölnek, de neki nem ezt szánta a sors. Boldognak kéne lennie Asgardban egy olyan férfi mellett, aki megbecsüli és szereti őt. Az én részemről most nem elég a szeretet, sőt. Csak bajba sodorta az, hogy szeretem.

Holnap indulok Midgardba elvinni a showt, de még mindig vegyes érzelmeim vannak vele kapcsolatban. Magamat ismerve élvezni fogom, hogy behódolnak az emberek és talán még az agyamra is fog menni, mint múltkor, de azért próbálok nem megfeledkezni Karáról és, hogy mit ígértem meg neki. Nem hagyhatom cserben. Ha baja esik, az az én felelősségem lesz. Szerintem így is, úgy is egy asgardi tömlöcben fogok kikötni, de ha miattam súlyos sérüléseket szerez, akkor még a családja is meggyűlöl egy életre, és soha többé nem engednek a lányuk közelébe. Amit meg is értenék, de közben meg fel lennék háborodva. Nem vehetik el tőlem őt, akit a legjobban szeretek.