Mandulavirág [Loki ff.] ✓

régen volt Virágszál [2x8]

billie eilish - ocean eyes

Kara Knight

Azok után, hogy elmentem letusolni, nem történt semmi izgalmas. Elvánszorogtam a nekem szánt ágyig aztán nyakig betakarózva elaludtam. Éjszaka viszont egyszer kimentem pisilni. A mosdóból kifelé jövet aztán megálltam egy hatalmas ablaknál és végignéztem a városon. Tele volt fényekkel. Gyönyörű volt, de Asgard látványához nem ért fel. Persze a két hely szöges ellentéte a másiknak, de nyilván az otthonomhoz húz a szívem.

Bambulásomból aztán egy halk hang szakított ki. Kicsit összerezzentem tőle, mert nem számítottam senkire, de amikor megfordultam rögtön felderült az arcom.
- Nem tudsz aludni? - kérdezte a feketeség.
- Csak mosdóban voltam. - mutattam az ajtó felé. - Aztán magával ragadott ez a gyönyörű kilátás. - mondtam mire Loki mellém sétált és ő is kinézett az ablakon.
- Tényleg szép. - nézett aztán vissza rám.
- Hogy vagy? - kérdeztem.
- Jól vagyok. És te? - érdeklődött kedvesen.
- Jobban. - bólintottam. - Jobban, mint odafent. - préseltem vonallá ajkaimat.
- Elhiszem. - csúsztatta kezét a derekamra majd magához húzott. - Hiányoztál.
- Te is nekem. - karoltam át.

Loki a fejét a nyakhajlatomba hajtotta és egy apró puszit adott ott a bőrömre. Kicsit megborzongott tőle a testem, de jó értelemben. Nagyon jó volt végre kettesben lenni vele. Hiányzott már ez.
- Akarsz egy kicsit beszélgetni? - kérdezte kedvesen.
- Persze, jó lenne. - bólintottam majd bementünk a nekem szánt szobába, hiszen mégse a folyosón beszélgessünk. Nem szeretnénk senkit sem felébreszteni.

Becsuktam magunk mögött az ajtót, majd aztán felkapcsoltam az éjjeliszekrényen lévő lámpát, hogy egy kis fényünk mégiscsak legyen. Leültünk egymással szemben ezután az ágyra és neki kezdtük a beszédnek.
- Mondj el mindent, amit szeretnél. - nézett a szemeimbe, mire bólintottam.
- Féltem Loki. - kezdtem el tördelni az ujjaimat. - Nagyon nagyon ijesztő volt ott lenni egyedül. A kiszolgáltatottság érzése folyamatosan ott volt velem. Alig vártam már, hogy kiszabaduljak onnan. Szörnyű volt azzal a tudattal ott lenni, hogy bármikor megkínozhatnak és meghalhatok. Amíg tudtam, hogy a hajón vagy, nem volt bennem akkora félelem. Viszont amikor elmentél, akkor már igen. - ereszkedett fátyol a szemeimre. - Érted is nagyon aggódtam. A végére már kezdtem becsavarodni. Utáltam, hogy nem tudom mi történik veled. - vizslattam az ágy takaróját.
- Sajnálom Kara. - rázta meg a fejét. - Mindent sajnálok. Azt, hogy olyan csúnyán eltoltalak magamtól, amikor hatalomra jutottam. Hogy olyan rondán beszéltem veled. Hogy mindezt át kellett élned miattam. Mindennek én vagyok az okozója. Tönkretettelek. - nézett mélyen a szemeimbe.
- Nem igaz. - simítottam meg arcát. - Ez nem a te hibád. Te is tudod, hogy nem. Te magadtól nem tetted volna ezt. - ráztam meg a fejemet.
- Borzalmas volt. - sóhajtott nagyot. - Még mindig úgy érzem, mintha a fejemben lennének Kara. - pillantott rám kétségbeesetten.
- Tudom, én is ezt érzem. - préseltem vonallá ajkaimat. - De reméljük lassan vége lesz már ennek. - fúrtam tekintetem kék szemeibe.

Ezután csendben néztük a másikat a félhomály fényében. A szemei fáradtan csillantak meg, mégis láttam bennük valamit, amit már régóta nem. Nyugodtságot. Biztonságban érezte magát.
- Most már nem mondhatod, hogy nem vagy a szavak embere. - cukkoltam.
- Az már régen volt Virágszál. - húzta félmosolyra száját.
- Szeretem, amikor így hívsz. - cirógattam meg a kezét.
- Szeretem, amikor belepirulsz. - mondta mire lehajtottam zavaromban a fejemet. Egye meg a fene!
- Utálom, amikor ezt csinálod! - mormogtam magamnak mire az államnál fogva felemelte a fejemet.
- Mit? Ezt? - kérdezte mire értetlenül pillantottam rá, viszont visszakérdezni már nem tudtam mert ajkait az enyémekre tapasztotta.

Kezei a derekamra vándoroltak és úgy húzott közelebb magához. Én a nyakába akasztottam a kezeimet és a haját bizergáltam csókunk közben. Az ajkai ismét megbabonáztak. Olyan régen nem éreztem már őket, hogy már el is felejtettem, milyen érzés volt megízlelni azokat.
- Ez már hiányzott. - mondta miután elváltunk egymástól.
- Nem akarsz itt maradni? - néztem szemeibe.
- De itt maradhatok ha szeretnéd. - mosolygott majd még elcsent tőlem egy gyors csókot. Kis sunyi dög!