Mandulavirág [Loki ff.] ✓

vissza fogok jönni érted [2x3]

camila cabello - consequences

Kara Knight

Az egész testem remegett a fájdalomtól és a szoba hidegétől. Mióta megérkeztem ebben a fagyos szobában tartanak engem. Egyedül a tegnapi próbán kerülhettem melegebb helyre, de az sem volt túl kellemes, főleg, hogy megégették a karomat és a mellkasomat. Azóta folyamatosan lüktetnek ezek a sebek, de jót tesz nekik a hideg. Viszont attól még vacogok. A ruhám még az asgardi, nem kaptam semmit sem, amire leválthatnám. Marad a barna bőr gatya, vajszínű blúzzal és a méreg zöld köpennyel. Az utóbbiba takarózom bele, azonban nem nyújt túl sok meleget, mégis több mint a semmi. Ja és az íjamat, meg a nyilaimat is elvették tőlem, szóval fogalmam sincs, hogy hol vannak.

A tegnapi próba óta folyamatosan Lokin gondolkodom. Olyan kétségbeesetten és gyengén pillantott rám a hologrammon keresztül. A szemei be voltak esve, sötét lila karikák húzodtak alatta. Izzadt volt, megviselte a forróság, hiszen jégóriás. A haja is kócos volt. Nagyon aggódom érte. Mivan ha olyan pillanatban fognak kínozni engem, amely az életébe kerülhet? Ha éppen harcol valakivel és nekem megvágják az oldalam, akkor össze fog esni és el fogják kapni. Bár lehet erre oda fognak figyelni. Ajánlom nekik. Így is egy kész tortúra az egész.

Most éppen a falnak dőlve játszok az ujjaimmal. Azt számolgatom, hogy megvan-e mind a tíz és meglepetésemre mindig kijön! Akkora zseni vagyok, el sem tudjátok hinni. Matematikusnak kéne mennem. Jó, abbahagyom. Agyamra megy az egyedüllét és a várakozás. Egyedül az ilyen dolgok kötnek le. Tegnap este már a falon lévő csempéket számoltam. 109 után már feladtam, mert elfáradtam...

Egyébként ha jól értesültem akkor Lokit ma küldik Midgardra. Remélem azért elköszönhetek tőle. Nem mehet el anélkül. Nem lehetnek ennyire szívtelenek ezek a majmok! Ha meg mégis akkor pukkadjanak meg, nem tudják mi az a szeretet. Remélem minden rendben lesz. Nem szeretném ha Loki megsérülne. Mondjuk tud vigyázni magára, de azért féltem őt. Nekem örökre a cseresznyefára mászó kisfiú marad, aki kigúnyolt mert nem mertem utána menni.

Milyen régen történt már ez... A szerelmi vallomása is olyan távolinak tűnik már. Akkor azon aggódtam, hogy minden rendben lesz-e a koronázáson, most meg, hogy vele mi lesz a Földön. Na meg ott van Thor. Baszki Thor! Vajon mit gondolhat, hol vagyok? Heimdall vajon lát engem vagy Lokit? Nem. Biztosan el vagyunk rejtve. Akkor már eljöttek volna értünk. Annyira sunyik ezek a chitauri tagok, mindent elkövettek, hogy tökéletesen haladjon a tervük és megszerezzék, amit akarnak.

Gondolataimból aztán az ajtómon hangzó két koppantás szakított ki. Válaszom után be is nyitott egy őr és a karomnál fogva felrángatott a földről és elhurcolt magával valahová. A karomon lévő bilincsek hangja csengték be a folyosókat, aztán bementünk egy hatalmas ajtón, ahol teljes panoráma nyílt az űrre. Elcsodálkoztam egy pillanatig a látványon, aztán a tekintetemet a chitauri vezető és Loki vonta el.
- Azta. - tátottam el a számat amikor megláttam a feketeség kezében egy jogart.
- Ezzel... - lépett egy lépést felém. - Meg fogom hódítani egész Midgardot. - jött még közelebb, hogy kiessen a vezető látóteréből majd kacsintott egyet, hogy jelezze csak színészkedik. - Lehetsz majd a királynőm. - fogta meg jéghideg kezemet majd egy csókot nyomott rá.
- Loki... - tettem kezemet az arcára. - Ne csinálj hülyeséget. - néztem mélyen a szemeibe mire bólintott.
- Vissza fogok jönni érted. - súgta a fülembe majd csókot adott az arcomra és visszament a vezető elé.

A távolból hallgattam és néztem végig, ahogy a chitauri mindent elmond mégegyszer Lokinak a tervről. Az istenség bólogatva figyelte a vezetőt, aztán a beszéd végeztével még utoljára rámnézett és a megnyitott portálba lépett. A küldetése elkezdődött. A gyomrom összeszorult miután a kapu bezáródott és egy könnycsepp is lehullt a szememből. Bízom benne. Azt mondta vissza fog jönni értem és mindig betartja a szavát. Remélem most sem lesz másképpen.

- Nos, Kara innentől kezdve minden az asgardin múlik. - nézett rám a vezető.
- Mindent meg fog tenni azért, hogy elégedett legyen. - erőltettem műmosolyt az arcomra.
- Jó válasz. - gúnyolódott. - Vigyétek egy fokkal melegebb helyre. - mondta mire a karomnál fogva elvezettek a teremből. Ideje volt már, hogy kiszabaduljak a fagyasztóból. Ott embertelenül hideg volt!

Pár folyosóval arrébb kaptam helyet. Volt benne egy ágy és azon egy könyv. Nézzenek oda, már ajándékokat is kapunk! Kész őrület. Átkerültem a jégkorból a mérsékelt övezetbe és még művelődhetek is. Na jó, abbahagyom. Tényleg nemes gesztus, hogy adnak olvasnivalót, de attól még ugyanúgy tövig fogom rágni a körmöm Loki miatt és a félelemtől, hogy mikor fognak majd újra megkínozni.

Miután bezárták mögöttem az ajtót leültem az ágyra. A könyvet a kezeim közé vettem és konstatáltam, hogy egy teljesen alapműveltség szintű olvasmányt adtak nekem. Mindenki olvasta már a Nornák történetét. Még le is festettem őket. Na mindegy, jobb mint a semmi. Majd ha nagyon elegem van az ujjaim számolgatásából, akkor beleolvasok.

Erről eszembe jutottak az otthoni dolgaim. A növényes könyvem, amit félbe kellett hagynom, a festményeim, a mindig rendetlen asztalom és a hatalmas ablakom a gyönyörű kilátással. Két napja vagyok itt, de fenekestül felfordult az egész életem. Minden az ellentettjére változott. De legalább tudom, hogy Loki életben van. Még ha küzd is önmagával jelen pillanatban, legalább vér folyik az ereiben.

Amikor Thor elmondta, hogy Loki eltűnt a galaxis mélyében, akkor legbelül összetörtem. Azt hittem sosem láthatom őt újra. Az álmaim kezdetével szépen lassan bebeszéltem magamnak, hogy él, és mint utólag kiderült, igazam volt. Thor sosem hitt nekem igazán, vagy talán nem is akarta elhinni az álmaimat. Szerintem mélyen hatott rá Loki "halála". Majd ha megtudja mi történik Midgardon, szerintem lesz egy-két szava az öccséhez. Biztos vagyok benne, hogy először jó útra akarja majd téríteni, aztán majd jön Loki és a Yggdrasil méretű egója. Csak a szokásos. Újdonság lenne ha hallgatna a testvérére.

A hosszas eszmecserém után úgy döntöttem ledőlök egy kicsit. Az elmúlt két nap alatt csak akkor hunytam le a szemeimet, amikor elájultam, szóval ideje lenne kicsit lepihennem. A kezemben forgó könyvet tehát leraktam a földre aztán a vékony takaróra ráterítettem a köpenyemet és azzal takaróztam be. Amikor behunytam a szemeimet rögtön eszembe jutott, hogy hetek óta nem aludtam rémálmok nélkül. Remélem most nyugodt éjszakám lesz valamilyen szép álommal vagy anélkül. A lényeg, hogy Lokit ne lássam szenvedni és az a lila fazon se tűnjön fel, mert frászt kapok tőle, pedig nem is találkoztam vele. A chitauri vezetőt meg már meg sem említem... Hátborzongató.