Mandulavirág [Loki ff.] ✓

hópihe [2x4]

one direction - summer love

Loki Laufeyson

Ezek a midgardiak rosszabbak mint gondoltam! Komolyan egy egész bolygót uralnak ezek a bolondok? Kész vicc! Azt hittem lesz annyi eszük, hogy rögtön engedelmeskedjenek, de tegnap már balhé volt, amikor ideértem. Egy szeme volt annak a fazonnak, de úgy célzott, mint egy mesterlövész. Odin jutott róla eszembe, borzalmas.

Szóval az a helyzet, hogy miután elköszöntem Karától és az év bohócától, megérkeztem a Földre. Szereztem magamnak pár csatlóst, köztük egy tudóst, egy ijászt, főleg okosnak tűnő embereket. Aztán a tesserachtot is elcsakliztam, majd onnantól sínen ment minden.

Bevallom párszor meginogtam. Talán a szervezetemen most jön ki az a rengeteg kínzás és lelki teher, -persze lehet Karaval történt valami- ugyanis a hasam és a derekam rendszeresen akadályozott. Muszáj volt kicsit megállnom a lépteimben és megvárnom, amíg elmúlik a fájdalom. Borzalmas volt. Úgy éreztem magamat, mint egy nyugdíjas. Aztán amikor ideértünk a semmi közepére, neki is állt Dr. Selvig a kocka kivizsgálásának és egy fokkal jobban is éreztem magamat.

Nem sokkal később le is telepedtem kicsit egymagamban és a földre leülve, a jogarral a kezemben létesítettem kapcsolatot a chitauri vezetőjével. Még tegnap mondta, hogy jelentkezzek ha időm engedi.
- A chitauri egyre nyugtalanabb. - szólt, amint meglátott. Egyedül volt a hajó főterében.
- Had zúgolódjanak. Gigászi csatába fogom vezetni őket. - sétáltam el előtte.
- Gigászi? Az apró, gyenge Föld ellen? - kérdezett vissza.
- Gigászi, de nem hosszú. - gondolkodtam el. - A sötét sereged olyan rettentő, mint mondod? - néztem rá.
- Nem hiszel nekem? - háborodott fel. - Nem hiszel annak, akitől a jogart és a hatalmat kaptad? Aki ősi tudással és új céllal ruházott fel, amikor már legyőztek?! - túrkált a múltamban.
- Király voltam! Asgard törvényes királya, de elárultak. - mondtam mire nagyot sóhajtott.

Ezután a további tervekkel szembesített, miszerint Midgard elfoglalása után a többi bolygó következik. A tesseracht segítségével pedig bárhová portált nyithatunk majd.
- Még nincs nálunk a tesseracht. - hazudtam az arcába, mire rögtön rámkapta a fejét. - Nem fenyegetőzöm, de amíg én irányítom a kaput és amíg a sereged nekem engedelmeskedik, csak a szád jár. - gúnyolódtam vele.
- Megvívhatod a háborúdat asgardi, de ha elbuksz, a lány meghal. Ha a tesseracht nem lesz a miénk, nem lesz olyan hely, olyan kietlen bolygó vagy hasadék, ahol ne találnánk rád. - kezdett el körülöttem sétálni. - Azt hiszed tudod mi a fájdalom? Ha elkapunk majd könyörögni fogsz az elmúlt kínzásaid fájdalmaiért. - ért volna hozzá a fejemhez, de rögtön megszakítottam a kapcsolatot. Undorító szörnyeteg. Ezért még meg fog fizetni.

Ezután felkeltem és elsétáltam Bartonék felé, hogy megnézzem mi a szitu a kockával.
- Mi a helyzet Barton ügynök? - kérdeztem mire Selvig felé kezdtünk sétálni.
- Minden rendben halad főnök. Erik már dolgozik a kockán és a portálon. Mindenki végzi a dolgát. - mondta mire bólintottam.
- Helyes. - néztem rá mire elmosolyodott.
- Uram, ez a kocka több mint a tudás. Olyan dolgokat mutatott, amikre egy egyszerű ember nem is gondolna. - ámult Selvig mikor meglátott engem.
- Tudom. - mosolyodtam el diadalittasan.
- Minden erőmet beleadom a munkába uram. - mondta lelkesen.
- Meg fogja kapni a jutalmát Dr. Selvig. - reflektáltam neki.

Váltottunk még pár szót aztán Bartonnal az oldalamon sétáltam vissza, amerről jöttünk.
- Tud valamit Furyról? - kérdeztem.
- A levegőben van. Addig nem tudjuk őt leszedni. Biztos összehívta a csapatát és velük akar majd támadni. - vonta meg a vállát mire megálltam lépteimben.
- Tudj meg mindent erről a csapatról. Nem szabad, hogy megtudják, hogy hol van a tesseracht. - mutattam felé fenyegetően a mutatóujjamat.
- Igen is! - mondta majd magamra hagyott és elment végezni a dolgát.

Fury létrehoz egy csapatot? Mégis mit tehetnének ellenem ezek a gyenge és ostoba midgardiak? Isten vagyok! Senki sem tud az utamba állni, aki pedig megteszi, az meghal. Mindennek a terv szerint kell alakulnia. Az embereknek szolgálniuk kell engem. Arra születtek, hogy uralkodjanak felettük. Egy ilyen semmilyen nép nem méltó semmire sem. Élvezettel gyilkolják a másikat, lopnak, hazudnak és a másik nyomorán nevetnek. Undorítóak. Egy csöppnyi ész sem szorult beléjük.

Majd benő a fejük lágya ha megízlelik a szolgaság ízét, hiszen arra hivatottak. Megtudják majd mi az az igazi élet, amikor mindent rendben csinálnak majd, gond és bú nélkül. Lesz majd, akit imádhatnak, akihez a bajban fordulhatnak. Remek uralkodó leszek. Ezek felett a senkik felett nem lesz nehéz ítélni. Az asgardi nép nehéz eset ezekhez képest. Ott mindenki nagyon makacs és a színtiszta igazságot akarja. Még jó, hogy jötuni vagyok és nem ilyen a gondolkodásmódom. Igaz, Kara szíve és lelke asgardit kiált, de neki jól áll. Nekem kevésbé. Hogyan élhetnék az igazságnak, amikor a hazugság és csínytevések istene vagyok? Viccnek is rossz.

Na mindegy is. Alig várom már, hogy ennek az egésznek vége legyen. Ha majd elfoglaltam Midgardot, akkor az első dolgom lesz Karat kihozni, abból a porfészekből. Aztán megadok neki mindent, amit kíván és el fogom kényeztetni. Itt lesz mindig mellettem és egy egész bolygót fogunk irányítani csak mi ketten. Neki csak szépnek és kedvesnek kell lennie, ami amúgy is megy. Ezután csak akkor lesz baj, ha erre a drága bátyám rájön és majd megpróbál elszakítani minket egymástól, illetve megvédeni a drágalátos Földjét. Bár nem tudom mit eszik annyira ezen a putri helyen. Förtelmes. Nem is értem.

Azon gondolkodtam holnap majd meglátogatom Karat, de csak úgy, mint a chitauri mestert. Klónnal. Kíváncsi vagyok hogy van. Nem éreztem ma a délutántól eltekintve semmit, még csak vacogást sem, szóval lehet, hogy kikerült a fagyos szobából. Annak nagyon örülnék. Nem szereti a hideget, a telet egyenesen gyűlöli. A virágzó tavasz a kedvence, aztán a méregzöld nyár, a hűvős, de annál színesebb ősz és végezetül a hófehér tél. Pedig nem is tudja milyen gyönyörű, amikor a fehér hópihék a barna hajába esnek és kiemelik a gyönyörű szemét.

Tavasszal sokszor illatozza meg a virágokat, főleg a palota kertjében lévőket. De, amit a legjobban szeret az a cseresznyevirág. Olyankor mindig felderül az arca és boldog lesz. Tavasszal kevés olyan nap van, amikor rossz lenne a kedve. Igazi hangulat lány. Tavasszal elkezd szoknyákat hordani, nyáron pedig mindig abban van. Sokszor csak ámultam azon, ahogy át tudja magát adni a környezetnek. Régen sokszor jártunk egy vízeséshez, nyaranként néha meg is mártóztunk benne. Mondanom sem kell, hogy elállt a lélegzetem valahányszor lengébb öltözetben láttam. Hiányoznak ezek a pillanatok. Ezek a délutánok, vagy esték. Amikor semmi problémánk nem volt. Most csak ránk kell nézni. Velem nem is érdekel, hogy mi történik, de Karanak otthon kellene lennie és élvezni az életet.

Ehelyett fogságban van és bármelyik pillanatban megkínozhatják. Minden rajtam múlik. Ha valamit eltolok, akkor annak ő fizeti meg az árát. Soha nem bocsátanám meg magamnak, ha valami történne vele. Így is egész nap görcsben van a gyomrom miatta. Nem szeretném elveszíteni. Ő az egyetlen, aki megmaradt nekem. Ha őt elvennék tőlem, az egyenlő lenne az ürességgel. Nem akarok nyálasan fogalmazni, de kevés olyan dolog van, ami értelmet ad az életemnek, és Kara bizony azok közé az értékek közé tartozik, amiket borzalmas lenne elveszíteni.