Mandulavirág [Loki ff.] ✓

még látjuk egymást [2x5]

harry styles - sign of the times

Kara Knight

- Hallod miket gondol rólad? - járt körül a chitauri mire hatalmasat nyeltem.
- Igen. - folyt le egy könnycsepp az arcomon.
- Szeret téged. - törölte le ujjával az arcom mire oldalra kaptam a fejemet. - Mindent érted csinál. Milyen nyálas. - gúnyolódott tovább. Undorító féreg.

Hányingerem lett attól, hogy Loki fejében túrkál a vezető. A saját gondolatait sem tarthatja meg magának. Ez már több a soknál. Aztán amiket hallottam csak még jobban elszomorítottak. Hogy emlékezhet ilyen dolgokra? Hogyan? Sosem gondoltam volna, hogy ennyire fontos vagyok Loki számára. Jobban ismer mindenki másnál. Minden mondat igaz volt, amit megfogalmazott. Tényleg a tavasz a kedvenc évszakom és gyűlölöm a hideget.
- Nem teheti ezt meg. - szorítottam össze a fogaimat.
- Tessék? - kérdezett vissza a vezető.
- Ezek az ő gondolatai! Semmi köze sincsen ezekhez, ahogy nekem sem. Ez nem volt benne a dolgokban. Nincs joga a fejében járni! - nyitottam ki a számat.
- Micsoda szerelem. - lépdelt közelebb hozzám. - Ő is így tiltakozott, amikor a te fejedben jártunk. - mondta mire összehúztam a szemöldökeimet.

Tessék? Az álmaimon kívül is turkáltak a fejemben? Ez felháborító. Mindent hallottak, amiket gondoltam?
- Ezt még nagyon csúnyán meg fogja fizetni! - fenyegettem meg.
- Azt majd meglátjuk. - mondta majd heves léptekkel kiment a teremből. Ezután a szíjak, amik rajtam voltak, lassan elkezdtek egyre szorosabbá válni. A csuklómon már szinte kikezdte a bőrömet az anyag, csakúgy mint a hasamon. A mellkasomon lévő pedig szépen lassan megnehezítette a légzésemet, ami miatt egy idő után el is vesztettem az eszméletemet és elájultam.

A következő dolog amire emlékszem az az, hogy a helyemen fekszem. A csuklóim sajogtak a fájdalomtól és hang is alig jött ki a torkomon. Egyből Loki jutott eszembe és, hogy biztos ő is érezte mindezt. Minden az én hibám. Csendben kellett volna maradnom. Ha nem mondok semmit, akkor nem történt volna ez. Annyira felelőtlen vagyok, de közben meg annyira felbőszített az, hogy Loki tudta nélkül turkáltunk a feiében. Borzalmas vagyok. Remélem nem ájult el, ahogy én.

- Kara. - szakított ki gondolataim közül Loki hangja. Na már halucinálok is. Nem vagyok meglepve. - Hé! - szólt mégegyszer mire már oldalra fordítottam a fejemet és megláttam őt.
- Mit csi... - kérdeztem volna, de hirtelen nem jött ki hang a számon.
- Jól vagy? - jött közelebb majd leguggolt az ágyam mellé és végignézett rajtam.
- Te jól vagy? - kérdeztem erőtlenül.
- Éreztem, de jól. Te kevésbé. - érintette volna meg a csuklóm, de ujjai áthatoltak a azon. Ha klónt küld akkor mindig ez van.
- Én csak kiálltam a jogaidért. - néztem kék szemeibe. - A fejedben volt. - magyaráztam. - Hallottunk mindent, amit gondoltál. Ez nem helyes. - mondtam mire elmosolyodott.
- Legalább tudod mit érzek. - válaszolt, s az én arcom is felderült.
- Hogy tudtál ennyi részletet megjegyezni rólam? - kérdeztem.
- Kara... - nevetett. - Erre te is tudod a választ. Te is tudsz rólam mindent. - mondta mire megforgattam a szemeimet, mert igaza volt.

Jó volt végre látni őt, mégha nem is igaz valójában. Nem nézett ki rosszul. A szemei még mindig karikásak voltak, de már határozottan jobban volt, mint amikor elment innen.
- Hogy megy a küldetés? - kérdeztem.
- Holnap megyünk Stuttgartba. - válaszolt mire összevontam a szemöldökeimet. - Egy midgardi város. Ott van egy alapanyag, amire szükségünk van a portál megnyitásához. - mondta mire bólintottam.
- Vigyázz magadra! - küldtem felé bíztató mosolyt.
- Lassan vége lesz. Ígérem. - reflektált mire bólintottam.
- Bízom benned. - válaszoltam.
- Én is benned. Most viszont mennem kell. Sok dolgom van még. - mondta mire megértően bólogattam.
- Rendben menj csak. Majd még látjuk egymást. - mosolyogtam rá majd egy biccentés után megszakította a kapcsolatot.

Még egy ideig méregettem a pontot, ahol volt aztán a bambulásból a fájdalom szakított ki. A hasam a csuklóimmal együtt folyamatosan lüktetett. A blúzomon vörös foltok voltak és miután felhajtottam az anyagot, láttam, hogy a szíjak kisebesítették elég durván a bőröm a hasamon is. Amikor hozzáértem a sebhez felszisszentem az érzéstől. A csuklóimon ennél türhetőbbek voltak a nyomok, viszont a köldököm felett már nem volt annyira rózsás a helyzet.
- Bassza meg. - szitkozódtam halkan. Semmi sem volt a közelemben, amivel le lehetett volna kezelni a sebet. Csodás. Akkor így maradok aztán majd meglátjuk mi történik.

Addig is megszámolom a sarokban lévő pókokat. Egy, kettő, három, négy... ó egy egész család van itt? Meg fognak enni. Nem tudnék elmenekülni előlük, szerintem sétálni sem tudnék a sérüléseim miatt. El kéne őket nevezni... Öt darab van. Legyenek harcosok. Volstagg, Fandral, Sif, Hogun és Thor! Mintha itt lennének velem. Vajon mit gondolhatnak merre vagyok? Hol kereshetnek? Egyik napról a másikra csak eltűntem. Az íjász tanoncokat ki tartja rendben? El fognak kanászodni. Rajtam kívül nem sokan értenek Asgardban a nyilakhoz.

Eddig azon nem is gondolkodtam, hogy Asgardban vajon mit hisznek, hova tűntem. A szüleim biztosan aggódnak, hiszen ha Thor sem tudja hol vagyok, akkor ott már baj van. Egyszer régen elszöktünk Lokival már nem is tudom hová, de úgy, hogy senki sem tudott róla. Mondanom sem kell milyen szidást kaptunk mindketten. De azért jó móka volt. Most kevésbé, főleg, hogy azt hiszik Loki meghalt. Thor szerintem mindennap megy Heimdallhoz, hogy megkérdezze, lát-e engem, aztán ezen kívül mindent megtesz, hogy megtaláljon. A jelek szerint még nem sikerült neki.

Heimdall láthatja vajon Lokit most, hogy Midgardon van? Lehetséges. Mivan ha szól Thornak? Jesszusom. Lokinak annyi lesz, ha a bátyja megtudja a dolgokat. Nemcsak Midgard miatt, hanem miattam is. Amiért bajba sodort. Na most ezen is stresszelhetek. Thor imádja Midgardot, hiszen ott él Jane, akibe beleszeretett mialatt száműzetésben volt. Biztosan meg akarja majd védeni és harcolni fog Loki ellen. Miért is ment volna minden simán? Fura is volt. Nem is a mi életünk lett volna, ha minden elsőre sikerült volna. Biztos vagyok benne, hogy Heimdall látja Lokit. Addig már a chitauri sem tud elérni.

Apropó Heimdall. Tartozik nekem pár arannyal. Múltkor nekem kellett elvinnem Gulltoppot a lovászhoz mert elvileg ő nem ért rá. Biztos vagyok benne, hogy csak haláli lusta volt, aztán én voltam az egyetlen a közelében, akit nem röstelt megkérni a feladatra. Még jó, hogy arra nem kért meg, hogy mossam fel a szivárványhidat. Na az már lett volna valami. Így is mindig mocskos, felesleges hetente lepucolni. Tisztelem az embert, aki elvégzi ezt az idegtépő munkát. Ha egyszer visszatérek Asgardba akkor szépen elvitetem majd Surmot kicsinosíttatni Heimdallal. Azzal kiválthatja a tartozását, hamár a családunk lovásza egy áruló.

Na vissza a lényegre. Ha Thor rájön arra, hogy mi folyik itt, akkor lesz ne mulass! Úgy elkalapálja (érted hogy értem) majd az öccsét, hogy majd csak néz maga elé a feketeség, velem együtt. Jaj, biztos, hogy nagyon mérges lesz. Odin szakállára mondom, hogy ezt nem ússzuk meg szárazon. Aztán most csak Thorról beszélünk. Ő majd hazavisz minket és majd Odin is elszámol velünk. Mégha én nem kapok tömlöcöt, Loki biztosan. Én maximum egy kis enyje-benyjét kapok, de azt sem jogosan. Engem akaratom ellenére raboltak el! Szóval nem lenne jogos a megdorgálásom. Lokié sem, de az mióta érdekli a királyt, hogy mivan Lokival? Hát... Erre a válasz azt hiszem elég egyértelmű. Nem is ecsetelném tovább, inkább megyek elrakom magam holnapra, hátha történik valami izgi. Mindig készen kell állni.