Mandulavirág [Loki ff.] ✓

itt nem vagy király [2x6]

halsey - control

Loki Laufeyson

Szóval mióta Karaval beszéltünk nem történt semmi érdekes. Persze, hogy nem. Igazából csak hoztam a formámat. Ha már itt tartunk, elmesélem mi történt. Vicces sztori, annyi szent. Tehát az volt, hogy elmentünk Stuttgartba iridiumért, ami a portálhoz kell. Aztán Barton meg is szerezte a cuccost miközben én elvittem a showt és letérdeltettem az embereket. Minden szép és jó volt, addig amíg meg nem jelentek ezek a beöltözött bohócok. Persze nyerésre álltam, aztán jött az a bádogember és jól hasbaküldött valamivel, ami miatt felnyaltam a padlót. Szép történet, nem?

Nos, jelenleg itt csücsülök a gépükben lekötözve meg minden. Van itt egy vöröske, akiről Barton is mesélt. Az említett bádogember a szuperkatonával. Az utóbbi kettő nem nagyon csipázza egymást, ahogy észreveszem, na mindegy nem is lényeges.

Nem sokkal később aztán beborult az ég és viharos lett a hangulat. Legbelül reménykedtem abban, hogy csak egy kis nyári zápor, viszont amikor valami a gép tetején landolt, az már nem volt vicces. A midgardiak persze rögtön cselekedtek és kinyitották a gép feljáróját, amin aztán meg is jelent a drága testvérem. Amikor megláttam dühös tekintetét, rögtön tudtam, hogy nekem annyi. Itt a vég. Aztán mikor kirántott a szíjak közül és magával vitt, elkönyveltem magamban a bukást.

Utaztunk egy keveset, aztán földet is értünk valahol. Mondanom sem kell milyen kedvesen tett le a bátyám.
- Hol a tesseracht? - kérdezte Thor rögtön a közepébe.
- Nekem is hiányoztál. - nevettem keserűen.
- Szerinted vicces kedvemben vagyok? - emelte fel a hangját.
- Ó, megköszönhetnéd. - támaszkodtam a karjaimra. - A bifröszt pusztulásával milyen sötét erőkkel kellett lepaktálnotok, hogy idejöhess a drágalátos Földedre? - keltem fel nehézkesen.

Thor erre letette a földre a mjölnirt és a kezébe vette az arcomat.
- Azt hittem meghaltál. - nézett a szemeimbe.
- Meggyászoltál? - kérdeztem gúnyosan.
- Mindenki. Az apánk... - mondta, de félbeszakítottam.
- Csak a tiéd. - mutattam fel a mutatóujjamat. - Elárulta honnan származom igaz? - léptem el tőle.
- Hiszen együtt nőttünk fel. Együtt játszottunk, együtt harcoltunk. Nem emlékszel ezekre? - jött utánam.
- Emlékszem az árkényodra, amiben élnem kellett. - válaszoltam. - Emlékszem, arrra ahogy letaszítottál a mélybe, engem a jogos trónörököst. - szorítottam össze fogaimat.
- És a sebeidet nyalogatva, bosszúból megtámadod a Földet? - háborodott fel. - Nem! A Föld a védelmem alatt áll. - mutatta felém fenyegetően ujját.

Megint itt tartunk. Tudtam, hogy ez lesz. Nem tudom mit eszik ezen a bolygón. Itt mindenki bolond, nem is értem, hogy uralhatnak egy egész égitestet.
- És ahogy látom csodálatos munkát végzel Thor! - tártam szét karjaim. - Az emberek halomra ölik egymást, amíg te tövig rágod a körmödet! Mondd csak miért ne igázzam le őket? - tettem fel a költői kérdést.
- Különbnek képzeled magadat? - húzta össze szemöldökeit.
- Még szép. - vontam meg a vállaim.
- Akkor nem érted az uralkodás lényegét. Megrészegített a hatalom. - mondta mire mellkason ütöttem őt.

Mérgesen elindultam a sziklaszirt szélére és közben azon agyaltam, hogy rázhatnám le őt, de valszeg innen már bukó az egész.
- Olyan világokat láttam, amikről nem is álmodsz! Odin fiaként ismertek meg a száműzetésben. - emeltem fel a hangomat. - Láttam mire képes a tesseracht és ha megszerzem... - kezdtem el hazudni.
- Ki mutatta meg az erejét? Ki dönti el, hogy uralkodhatsz? - tapintott rá lényegre.
- Király vagyok! - kiáltottam.
- De nem itt! - válaszolt. - Mondd meg, hogy ki kényszerít erre! - nézett a szemeimbe.
- Nem tehetem! - ráztam meg a fejemet.
- Miért nem? - kérdezte. - Mondd el! Segíthetek legyőzni. - fogta meg a vállaimat mire lehajtottam a fejemet.
- Ha megteszem, akkor Kara meghal. - vezettem tekintetem vissza szemeibe.
- Kara? - kérdezte. - Kara napok óta eltűnt. Te tudod, hogy hol van? - faggatózott tovább.

Nekem végem van. A chitauri meg fog ölni. De mivan ha Thor tényleg tud segíteni? Meg kell mentenünk Karát, csak azután lehet őket kiírtani.
- Karat fogva tartja a chitauri. Vele tartanak pórázon. Ha bármit elcseszek akkor az rajta csattan. Ergo most, hogy ezt elmondtam valószínű meg fogják kínozni és engem is el fognak vinni. - mondtam mire összehúzta értetlenül a szemöldökeit.
- Akkor igazakat álmodott. - esett le neki.
- Igen. És az én kínzásaimat éreztették vele. Most fordítva van a dolog. - préseltem vonallá az ajkaimat.
- Hol van? - kérdezte aggódva.
- A chitauri... - mondtam volna, de hirtelen elvitte előlem az az idegesítő bádogember.

Nem messze tőlem földet értek és neki álltak harcolni a másikkal. Thor többször is lecsekkolta, hogy itt vagyok-e még, én viszont csak csendben néztem, ahogy marakodnak. Közben megérkezett a szuperkatona is és még nagyobb balhét csaptak. Élvezet volt nézni. Milyen hisztit letudott vágni a két midgardi. Hihetetlen.
- Itt végeztél. - hallottam meg egy hangot magam mögül, viszont mielőtt megfordulhattam volna tarkón vágtak és elvesztettem az eszméletemet.

Thor Odinson

Miután lerendeztük a dolgokat a midgardiakkal mentem volna Lokiért, de már nem volt ott, ahol hagytam.
- Erre nem gondoltál mielőtt elhurcoltál magaddal? - néztem dühösen a bádogruhásra.
- Nem mehetett messzire! - válaszolt.
- A chitauri. - néztem fel az égre, de nem láttam semmit sem.
- Mi az a chitauri? - kérdezte a Kapitány.
- Egy sereg, egy vezetővel. Ők irányítják Lokit és fogva tartják Karat. - mondtam miközben visszasétáltunk a géphez.
- Ki az a Kara? - kérdezte Tony.
- Gyerekkori barát, Loki barátnője. - tájékoztattam.
- És ő fontos nekünk? - kérdezősködött tovább.
- Tovább kell keresnünk a tesserachtot. - szálltunk fel a gépre.

Elfoglaltuk a helyünket aztán miután a vörös kiakadt, hogy elvesztettük a célpontot, elindultunk.
- Miről is van pontosan szó? - kérdezte a Kapitány.
- Loki azt mondta, hogy a chitauri irányítja őt és fogva tartják Karát, de azt már nem tudta végigmondani, hogy hol, mert Tony magával vitt. Vagy elmenekült, vagy elvitte őt a vezető. Az utóbbinak több esélye van, hiszen azt is mondta, hogy ha eljár a szája őt is el fogják vinni. - válaszoltam mire bólintottak egyet.
- Ha megtaláljuk a tesserachtot akkor meg tudjuk menteni őket? - kérdezte Natasha.
- Igen. Ez lehetséges. - bólogattam.
- Akkor folytatnunk kell a keresést. - vonta le a következtetést Tony.

A levegőben voltunk még egy ideig, aztán leszálltunk egy nagyobb gépre és besétáltunk a központba. Megismerkedtem Furyval, Banner professzorral meg Maria Hill ügynökkel. A góré kicsit kiakadt, amiért elvesztettük Lokit, de miután elmondtam mi a szitu, megértett. Meg kell találnunk a tesserachtot. Akkor el tudok menni értük és vissza tudom őket hozni Midgardra. Odin szakállára, hogy keveredhetett ilyen dologba Loki? Aztán Karat is magával rántotta. Szegény lány így is ki volt, most mi lehet vele? Nagyon aggódom mindkettőjükért.

Kara szülei már nem tudták hol keressék a lányukat. Halálra aggódták magukat miatta, mégiscsak az egyetlen lányukról van szó. Én is mindenütt kerestem, de egyik napról a másikra csak felszívódott minden üzenet nélkül. Este még elköszöntünk egymástól, de elvileg az éjszakát már akkor nem töltötte otthon. Valamikor útközben rabolhatták el. Soha nem hittem neki! Olyan ostoba voltam! De annyira szürreálisnak tűnt, hogy Loki életben legyen. Hiszen lezuhant a mélybe! Hihetetlen, hogy ma találkoztunk. Olyan nyúzottan nézett ki, el sem hittem, hogy ő az. Hiányzott bevallom, de nem így akartam megtudni, hogy életben van.