Versenyben a Szent Johanna

2.

- Igen Olivér?- kérdezi Borrel, az előbb szót kérő fiút.
- Ki lesz a kísérő tanárunk? - ezt el is felejtettem. Annyi minden történt, hogy kiment a fejemből, hogy kísérő tanárunk is lesz. Túl sok volt a hirtelen információ.
- Haller Endre tanár úr megy veletek a megmérettetésre. Úgy gondoltam, jó ötlet, ha egy olyan tanárt küldök veletek, aki jól ismer benneteket, legalábbis a nagy többségeteket. - nézett Olivérra, arra célozva, hogy ő az egyetlen a csapatunkból aki nem a 11.b -be jár. Rá néztem, a nálam, fél fejjel magasabb fiúra, akit egyáltalán nem érdekelt az, hogy olyan csapattársai vannak akiket csak látásból ismer. Úgy látszik nem érdeklik az ilyen problémák. Visszavezettem a tekintetem az igazgatóra, aki még egy sajnálkozó pillantást vetett Olivérre, majd folytatta.
-Ha nincs több kérdés, akkor majd beszéljétek át ezt a szüleitekkel és még a héten értesítsetek a végleges döntésről, hogy részt vesztek-e a versenyen. További szép napot nektek, mehettek vissza az osztályotokba.
- Akkor Csokoládéspiskóta igazgató úr! - mondta elköszönésként Zsolti. Már kezdtem félni, hogy teljesen átmosták az agyát.

Csöndben kivonultunk az igazgatóiból és sokkoltan megálltunk a csukott ajtó előtt. (Mármint... csak én.) A nagy csönd egy pillanat alatt megtört Kinga jóvoltából.
-Ne vesztegessük az időt. Először is. - itt Olivér felé fordult. Szegény srác... szerintem nem tudja, hogy mire vállalkozott...Kingának megfelelni nehezebb mint megnyerni az IOV-ot.
- Igazából azt sem tudom ki vagy, de nem is érdekel. A lényeg: Ne hátráltass és ne húzd ki magad semmi alól. Ugyanúgy a csapat része vagy mint mi. Miben is vagy jó? - hadarta egy levegővel. Úgy látszik ezt a kisebb monológot tervezgette mióta meghallotta azt, hogy a fiú is a csapatunkban van.
- Vívok és jó vagyok töriből.- válaszolt normálisan a fiú.
- Jó, számítunk rád, a logikai és az erőnléti feladatokban is. - bólintott komolyan Kinga. Úgy latszik ezt is olyan komolyan veszi mint.... igaziból, mint minden mást is. -De ne hátráltass. - tette hozzá utólag a lány (újra), majd engem vett célba.
- Renáta, te meg próbálj kilépni a Jane Austen regényből amiben élsz, és koncentrálni. Versenyre megyünk, amit megkell nyernünk. Nem lesz ott Cortez, hogy elvonja a figyelmedet, szóval minden adott, hogy jól teljesíts. Elvárom.- biccentett majd megindult Zsolti felé aki épp egy kis brokkolit akart szétvágni egy törött műanyag villával, amit a táskájából halászott ki nagy nehezen. Hogy mik lehetnek még abban a táskában... No comment. De mit is mondott Kinga? Nem lesz ott Cortez. Tényleg, majd Cortezzel is kell beszélnem erről, értesíteni őt a történtekről, megkérdezni hogy neki mi a véleménye a versenyről, szerinte hogy legyen, hogyan döntsek véglegesen. A merengésemből egy nagy sóhaj zökkentett ki amit Olivér adott ki. Szerintem, most realizálta, hogy tényleg mi lennénk a csapattársai. Egy diktátor akit jobb ha nem dühít fel, egy szerelmes, álmodozó irodalomrajongó lány és egy Zsolti... Gondolom, hogy mit érezhet most... Odafordultam, hozzá teljesen.
- Szia, Rentai Renáta vagyok. Kérlek hívj Reninek. - mosolyogtam rá és intettem neki.
- Hathegyi Olivér - biccentett. - Ők... mindig ilyenek? - kérdezte halkabban, és rámutatott Kingára, majd Zsoltira akik épp veszekedtek, valószínűleg azon, hogy Zsolti azt mondta Kingának, hogy "nyugi", esetleg még hozzátette azt, hogy "asszony". Elmosolyodtam, a látványukon és bólintottam egy aprót.
-Álltalában. De tudnak normálisabbak is lenni. Kinga és Zsolti versenyhelyzetben verhetetlenek. Erőnlétiben. Logikában inkább csak Kinga az ász közülük. Én logikai feladatokban és irodalommal, nyelvtannal kapcsolatos dolgokban vagyok jó.- mutattam be neki a társaságunk erősségeit.
- Értem. - mondta egyhangúan. Felkapta a táskáját a vállára, majd elindult ki az iskolából és háttal állva nekünk intett egyet, elköszönés gyanánt.