Versenyben a Szent Johanna

4.

- Reni? - hallottam meg végre tompán egy ismerős hangot.
- Reni! - szólongatott tovább a hang, majd kizökkenve a sokkból ránéztem a hang tulajdonosára. Cortez arcán aggodalmat és egy kis idegességet véltem felfedezni. Vájunk csak! Eddig is a barátom karjaiban voltam? Gyorsan észbe kaptam, hogy lehet, hogy jobb lenne a saját lábaimon állni, így kiegyenesedtem és végre kétlábbal áltam a földön. Sajnos ez átvitt értelemben egyáltalán nem igaz. Szét vagyok esve. Hogy fogom én túlélni magával az ördöggel ezt a két hetet? (Persze csak ha bent maradunk egyáltalán a végéig.) De akkor is! Egy órát nem tudok úgy átvészelni, hogy ne legyen minimum 3 beszólása vagy gúnyos megjegyzése felém. Szegény Haller, sajnálom, hogy megbetegedett, és tényleg, az a fontos, hogy most pihenjen és meggyógyuljon, de nem bírnám ki, ha Vladár jönne helyette. Márpedig ő jön. Egyre nehezebbnek ígérkezik számomra ez a verseny. (Szerintem mindenki tudja, hogy nem a feladatok miatt...) Ez azért volt mert nem ettem meg anyu borsófőzelékét (csak anya hívta főzeléknek, szerintem inkább úgy nézett ki mint ami bármelyik pillanatban életre kel és elfoglalja a szobámat egy új élet reményében)!? Karma, ezt még visszakapod! De mindegy is. Még vissza lehet mondani a versenyt, nem? Talán még találhatnak helyettem mást, aki nem döglik bele a rajztanár lelki terrorába. Igen, ez az. Biztosan vannak még kiemelkedő diákok, sőt! Szerintem nálam jobbak is vannak! Szóval ha én visszamondom ezt az egészet, akkor még jót is teszek a csapatnak! Három az egyben öröm! Jó lesz a csapat, a kisérőtanárral sem lesz baj, és én se nyúvadok ki! Megoldás: pipa!
- Reni, jól vagy? Kezdek már félni. Azért pislogni pisloghatsz. Meg nem árt ha levegőt is veszel.- próbalt vissza rántani a valóságba Cortez .
- Bocsi - suttogtam (?) a barátomnak.
-Jó ez talán még jobban para mint amikor nem pislogtál- hőkölt hátrébb Cortez.
- Rentai, remélem a versenyen komolyabban és nagyobb tisztelettel fog részt venni, mint az óráimon. - szólalt meg gúnyosan a megtestesült gonosz. Lesütöttem a szemem és már meg se próbáltam válaszolni ( nem is tudtam volna, szerintem a hangszálaim felmondták a szolgálatot ), csak egy aprót bólintottam.
- Elnézést igazgató úr, de beszélhetnék egy keveset Renivel? Mindjárt visszajövünk. - mentett meg a barátom a további gúnyos megjegyzésektől. Borrel bólintott. Cortezzel hallótávolságon kívülre mentünk. Azt vettem észre, hogy remegnek a végtagjaim.
- Vissza lehet még mondani?- találtam meg végre valahogyan a hangom.
- Nem hiszem.- húzta el a száját - De figyelj. Ha vissza is lehetne, tényleg visszamondanád? Te is tudod, hogy ezt a lehetőséget, ezt az élményt egy ember miatt nem érdemes vissza mondani. Nyugi, nem lesz semmi baj. Akadályok mindig vannak az életben. Amik arra vannak, hogy átjuss rajtuk. Ez is egy akadály. Juss át rajta, ne add fel egyből, azért mert hirtelen félelmetesnek tűnik. Hidd el menni fog. Én bízok benned, hogy megoldod, és még így is a legjobbat fogod kihozni magadból, nem fog meghátrálhatni egy ilyen nehezítés. Bármi történjen, segítek ha tudok. De szerintem nem csak én. - itt oldalra nézett, majd követtem a tekintetét. Távolabb Kinga állt minket nézve, és bólintott egyet mintha némán lebeszélték volna, hogy ő ott áll mellettem bármi is történik a közel jövőben. Cortez visszavezette rám a tekintetét és végül elmosolyodott.- Szóval nyugi. Nem érdemes ilyen miatt kiakadni. - mondta, mire nem bírtam tovább és hirtelen megöleltem. Olyan szorosan öleltem, ahogy csak tudtam. Ő is átkarolt, majd a fülemhez hajolt.- Tudom, hogy menni fog. Bármi. Nyertes vagy. - suttogta, majd egy puszit nyomott a fejemre, mire a nyakába fúrtam a fejem.
- Köszönöm. Az egészet. És hogy itt vagy. Mindig. Mondtam már, hogy szeretlek? - kérdeztem tőle vigyorogva. Nem kellett látnom, hogy tudjam elmosolyodott, majd eltolt magától egy kicsit, és lágyan megcsókolt.
- Na, gyere Picasso, vár a busz.- majd kézen fogva visszatértünk a többiekhez, és akkor már tudtam. Tudtam, hogy minden rendben lesz. Ahogy Cortez is mondta, az élet megpróbáltatásokkal van tele, amit le kell győzni. És én ezt fogom tenni.