Versenyben a Szent Johanna

8.

-Ohm. Nekem van - emelte föl a kezét egy pink ruhás srác.
-Tessék - szólította fel a fő szervező, miközben többen is hátra fordultak a kérdező felé.
- Mikor kapunk kaját, vagy ilyesmi? - kérdezte. Ez engem is érdekelt, így egy aprót bólintva néztem vissza Róbert felé, várva a választ.
-Kint van az ajtón. Reggeli mindennap hattól tízig, ebéd déltől háromig, vacsora hattól kilencig - sorolta. Ahogy láttam, ezen mindenki megdöbbent (velem együtt). Zsoltival összenéztünk, és némán megbeszéltük, hogy ezt a tág idő korlátot ki is fogjuk használni. Örülök, hogy itt akkor mehetünk enni amikor akarunk és nem egy "vályúhoz!" kiáltással odaparancsolnak, hogy "Nesze, egyél. Nem vagy éhes? Nem baj, akkor is megesszed nincs választásod, örülj, hogy egyáltalán ehetsz!". (Jó egy kicsit elragadtattam magam. Mostanában több börtön jelenetes filmet néztünk meg Cortezzel. Amikor nem az van amit én választok :). )
- Nem kell együtt ennünk? - értelmezte a srác.
- Csak ha akartok - nevette el magát a fő szervező.
- Ez mennyire kúl - lelkesedett az egyik srác a pirosaktól. Közben a szervező felszólította az újabb kérdezőt.
- És akkor jól értem, hogy nem kell időben elaludnunk, nincs takarodó, lámpaoltás, vagy kijárási tilalom?
- Nincs - mosolygott.
- Azta! - bólintott elismerően a lány.
- Hogy lesznek a faházak elosztása? - kérdezte a világoskék csapat egyik lány tagja.
- Ezt is rátok bízzuk. A faházak négy fősek, értelemszerűen külön a fiúk és a lányok... - válaszol.
- A francba - csusszant ki a száján Zsoltinak, mire mindenki felröhögött, Kinga pedig megforgatta a szemét. A szervező bólintott, jelezve, hogy vette a poént, majd folytatta:
- Mivel a legtöbb iskola vegyesen küldött versenyzőket, fiúkat és lányokat egyaránt, mindenkinek lehetősége van másik csapatokból választani, akár szimpátia alapján lakótársat. Beszéljétek meg egymással.
- Hé, Zsombi, Lóránt! Jövök hozzátok lakni, jó? - intett a pirosak felé Máté. Tényleg nagyon jóba lettek.
-De jó! -  helyeselt boldogan a kissrác az említett csapatból.
- Igen, például így - helyeselt Róbert. - Vagy mondjuk ennél egy kicsit diszkrétebben - tette hozzá. Minden csapat a házbeosztásról kezdett gondolkodni és beszélgetni így egy kisebb zsivaj keletkezett. Egy kicsit meglöktem Kinga karját, hogy rám figyeljen, amire bosszúsan nézett föl a jegyzetei közül. Várjunk csak... Mikor vett elő egy noteszt, szövegkiemelőt, lapokat és egy golyóstollat?! Mindegy...
- Renáta... mi okból löktél meg, ami miatt megjegyzem, hogy elrontottam a mondatot amit írtam, és kereshetek egy hibajavítót is - fújtatott.
- Kinga, ugye mi egy házban leszünk? - kérdeztem kicsit izgulva, bár ezek után jobban féltem, hogy nemet fog mondani.
- Ezt a kérdést szerintem te sem gondoltad komolyan. - mondta lenézően. - Igen Renáta, igen. Tényleg ezért kellett meg löknöd? - tette fel a költői kérdést, és egy szemforgatás kíséretében kotorászni kezdett a táskájában a hibajavítót keresve. Oké logikus, hogy mivel egy csapatban vagyunk, egy házban is leszünk. De azért az, hogy ilyen természetesnek vette, mégis jól esett. Főleg Kingától. Körbe néztem és csak most látom, hogy volt aki már a szervezőkhöz is odament felíratni a nevüket, hogy egy házhoz tartoznak. Ezen kívül egy feltartott kezet is észrevettem.
- Van még egy kérdésünk, ott hátul, piros csapat. Hallgatlak - üvöltötte túl a fő szervező a hangzavart.
- Minden feladatnál egy csapat esik ki, vagy több is?
- Egy - válaszol átgondolva.
-Tizenhat csapat, tizennégy nap. Akkor lesz olyan nap, amikor két feladat is lesz - biccentett a lány.
- Ki tudja - vonta meg a vállát - De örülök, hogy valaki használja a fejét is. Piros csapat, csak így tovább - biccentett elismerően.
- Köszi - mutatta fel a hüvelykujját a lány csapattársa.
Úgy látszott, hogy vége az eligazításnak így a csapatunk felé fordultam.
- Szerintem most induljunk el és keressünk lakótársakat, majd pakoljunk le. A padoknál találkozunk és beszélünk. - vetettem fel a tervet amire mindenki bólintott. Majdnem mindenki. Úgy látszik, Olivér nagyon más világban járt, mivel szerintem azt se vette észre, hogy vége az eligazításnak és vannak csapatok, akik már elhagyták az étkezőt. Mereven egy irányba nézett és valamin nagyon gondolkodott. Amíg Zsolti oda nem hajolt, ő is arra nézve amerre a szőke hajú fiú.
- Most mit nézünk? - kérdezte suttogva mire én elmosolyodtam Olivér pedig megrezdült majd elszakítva a tekintetét Zsoltira emelte és bocsánat kérően ránk nézett. - Sajnálom, mit is mondtatok?
- Csak annyit, hogy keresünk két csávót akikkel egy házon osztozunk majd találka a lányokkal a padoknál - rövidítette le Zsolti - De haver, mit néztél ennyire? Szerintem még azt se vetted volna észre ha Kardos pink szoknyában keringőzött volna egy mosómedvével, miközben Ady - t olvas fel nekünk.
Olivér összeszűkűlt szemmel ránézett és egy darabig szerintem próbálta elképzelni a szituációt (ahogy mindannyian).
- Annyira érdekel, hogy neked mi játszódik le a fejedben ilyenkor. - szólalt meg, majd az asztalra támaszkodva felállt.
- Rendben, akkor mi erre megyünk és később találkozunk. - indult el egy intéssel megtoldva távozását, amire Zsolti is elköszönve állt fel és együtt indultak el lakótársat keresni.
- Jó, először is. Merre induljunk? - kérdeztem mivel nem tudtam, hogy Kingának mik az elképzelései.
- Ha engem kérdezel, akkor az arany csapatot jó messziről elkerüljük, és szerintem nem kell megmagyaráznom, hogy miért. - nézett rám. Hát igen, nem volt szép tőlük, hogy elüldözték a pinkeket az asztaltól. És ahogy láttam odamentek hozzájuk, hogy egy házba legyenek, azokat is elhajtották. Jó kis első benyomás.
- Akkor mondjuk, menjünk arra - mutattam pár szimpatikus csapat felé.
- Rendben - biccentett. Elindultunk, amikor is egy nálam talán pár centivel alacsonyabb lányt vettem észre forgolódni. Hirtelen ránk nézett és elmosolyodott. Majd felénk kezdett el lépkedni.
- Sziasztok, lenne kedvetek egy házban lakni velem a versenyen? - kérdezte félénken mosolyogva, rátérve a lényegre. Ránéztem Kingára ​​​​aki bólintott, hogy felőle oké.
- Igen, köszönjük - válaszoltam, és önkénytelenül is elmosolyodtam. Mázli, hogy gyorsan találtunk egy normális lakótársat.
- Amúgy Nóri vagyok - mutatkozott be.
- Reni - intettem.
- Kinga - nyújtotta a kezét, hogy kezet fogjon Nórival. A szürke melegítőt viselő lány kicsit furcsállva a jelenetet, de azért kezet fogott Kingával.
- Sajnos három fiúval jöttem, bár úgy láttam nem csak én jártam így - vakarta a tarkóját kínosan mosolyogva. Bólintva jeleztük, az együttérzésünket, majd körbe néztem a teremben.
- Úgy látom nem fog bővülni a létszám a faházunkban - közöltem velük, mivel  szerintem mindenki  be lett osztva valamelyik faházba - Menjünk, írjuk fel a nevünket és kérjünk kulcsot - a lányok egyetértően bólintottak, majd a csomagjainkat megfogva odasétáltunk az adminisztrációs asztalhoz.

*

Kulccsal a kezünkben indultunk az étkező ajtajához. Már nyúltam volna a kilincshez amikor az ajtó kitárult előttem.
- Gyertek csak - tartotta meg az ajtót a szőke csapattársam. Szerintem otthagyott valamit és azért jött vissza. Majd megkérdezem.
- Köszi Olivér! - mosolyogtam rá majd kiléptünk az ajtón amikor is egy váratlan dolog történt.
- Olivér..? OLIIII!!! - mire felfogtam ez mi volt a következő kép tárult elém:...

*•*•*•*•*•*•*•*•*•*•*•*•*•*•*•*•*•

Sziasztok!💕
Elnézést a nagy kihagyásért, sajnos nagyon sűrű napjaim vannak és kevesebb időm maradt az írásra.
Szétcsúsztam az online oktatás alatt kicsit.
Megpróbálok most már rendszeresen feltenni részeket és miután vége a hajtásnak sűrűbben is fogom őket hozni ❤.