Versenyben a Szent Johanna

3.

-Igen anya, minden megvan nem, nem felejtettem el semmit, és igen elraktam a szendvicset. Mielőtt megkérdeznéd, igen, mind a kettőt.- biztosítottam kissé fáradtan, hogy indulásra készen állok. Mint az elmúlt 30 percben is. Látszott anyán, hogy nagyon félt engem és realizálta, hogy egy kissé túlpörgött.
- Rendben Reni. De biztosan ne kísérjünk ki?- kérdezi meg már negyedszerre.
-Nem kell, jó lesz így. Hidd el, hogy nem fogunk eltévedni a suliig, Cortez még mindig tud vezetni, és hidd el, hogy sikerülni fog normálisan felszállni egy buszra.- mondtam, miközben megforgattam a szemem, mert azért már nem vagyok hatéves, amit persze mindig elfelejtenek és szomorúan veszik tudomásul, amikor közlöm ezt velük.
-Bízz magadban, hidd el menni fog és a maximumot fogod kihozni magadból. - mondta (figyelembe sem véve, mit mondtam és rátérve a "lényegre") bíztatásképp anyu és láttam, hogy feltünésmentesen szorít egy aprót apu kezén, mintha kapaszkodót keresne, vagy menedéket, hogy igen, véglegesen is kezdek felnőni. És igen. Csak egy versenyről volt szó, és nem arról, hogy férjhez megyek, elköltözöm, esetleg soha többet nem térek vissza. De hát mit szólok én bele? Biztos van erre is valami magyarázat a szüleim kézikönyveiben. Biztos lázadok vagy valami, és azért nem értem.
- Reni - lépett, oda hozzám apa, kizökkentve a gondolatmenetemből, amikor anyu azt mondta, hoz még egy csomag zsebkendőt nekem a biztonság kedvéért- A terv szerint cselekedj kérlek. Apád élete forog kockán.- vette drámaira miközben megragadta a vállam- Ismételjük el a tervet még egyszer.- mondta és itt rám nézett, kissé sürgetően, mert bármelyik pillanatban jöhet vissza az ellenség. Mármint anya.
- Rendben. Minden nap elteszek valamit, például egy péksüteményt, vagy ami van, és ha nem esünk ki, megeszem később. Viszont ha kiesünk hozom haza.- biccentettem mire apa komolyan bólintott. A szüleim (főleg apu) jól fogadták a verseny hírét, és mindenben segítettek (néha túlságosan is) amiben tudtak. Cortez és a szüleim minden mértékben támogatnak és bíztatnak. Az elmúlt másfél hétben nem csak felkészültem és összepakoltam a versenyre. Hanem elkezdtem futni, Kinga hatására (kevés sikerrel) és apával kieszeltük az előbb említett stratégiát.
- Itt van a zsebkendő- tért vissza anya.
- Anyu, apu, most már tényleg indulnom kell- mosolyodtam el.
- Rendben, vigyázz magadra, gondolj át mindent kétszer és érezd jól magad.- mosolyodtak el ők is.
- Akkor sziasztok- elbúcsúztunk egymástól, és kimentem a barátomhoz aki a kocsijának támaszkodva várta az érkezésemet.
- Meg van minden? - kérdezte miközben odasietett hozzám, hogy át tudja venni a csomagokat és betegye a csomagtartóba.
- Igen, minden. -sóhajtottam, majd végül, pont időben elindultunk.

-Itt vagyunk.- állította le a motort Cortez. Kiszálltunk az autóból és kivettük a csomagjaimat. Majd elkezdtünk sétálni a busz felé. A nyaram eddig (ha lehet ilyet mondani) tökéletesen indult. Mivel Cortez most kivételesen nem egyből a nyári szünet kezdetekor ment el a szüleihez, hanem majd holnap után fog. Ezért minden pillanatot együtt töltöttünk, hogy kiélvezzük a különleges helyzetet. Tudtam, hogy ez nem fog így maradni, mivel így is úgy is mennie kell, örültem neki, hogy lefoglalhatom magam legalább egy kis ideig. Az idevezető úton megbeszéltük, hogy napi szinten tartok neki majd élménybeszámolót és beszélünk. Minden jól indult. Csak az első tíz percben híusúlt meg a "tökéletes nyárra törekvés terve" (TNYTT) amikor odaértünk a buszhoz.
- Szervusz Renáta, Cortez- üdvözölt Kinga
- Hali- integetett Zsolti teli szájjal.
- Szia Kinga, Zsolti jónapot Monsieur Borrel!- köszöntem én is, Cortez pedig biccentett.
- Sziasztok - mondta az igazgató.

*

Nem sokkal utánunk megérkezett Olivér is. Összeállt az egész fehér csapat.
- Na, így, hogy már mindenki itt van, sajnálattal közlöm, hogy Haller tanár úr ma reggel magas lázzal, hidegrázással és hurutos köhögéssel kelt. Így nem lehet a kísérő tanárotok. Szerintem ezt megértitek ti is - kezdte el Borrel. Itt már rossz előérzetem volt, de a következőkre én se számítottam - Ezért azonnal keresni kezdtem azt a tanárt aki esetleg elvállalná ezt a feladatot. Sikeresen megtaláltam a megmentőnket. Üdvözöljétek szeretettel Vladár tanár urat az új kisérőtanárotokat!