Versenyben a Szent Johanna

9.

A szűkszavú, visszahúzódó Olivért megtámadták. Egy hatalmas öleléssel. Azt hittem elfognak esni, de Olivér időben megtartotta magukat.
- Te jó ég, olyan rég láttalak! Hallod, egyre magasabb vagy. Biztos ezért nem ismertelek fel. És mióta nincs szemüveged? Istenem, el sem hiszem, hogy látlak. - hadarta izgatottan Nóri, az újdonsült szobatársunk, miközben a szőke hajú évfolyamtársunkat ölelgette. Ránéztem Kingára és meglepődve konstatáltam, hogy ez őt is váratlanul érte. Pedig ő sok mindenre felvan készülve. Olivér végül fel ébredt a sokkhatásból és eltolta magától a vigyorgó Nórit, hogy jobban is szemügyre vehesse. Egy pár másodperc alatt szélesen elmosolyodott majd váratlanul magához rántotta a lány még egy ölelésre, ami közben a jóval alacsonyabb lány lába a levegőben volt. Olivér letette Nórit és újra elengedte.
- Hogy kerülsz ide te lány? - kérdezte mosolyogva.
- A mi sulinkat is felkérték a versenyre. A vívás miatt választottak be. De te is mesélj, mi történt a költözés és a suliváltások után? Gondolom még mindig vívsz.
-Mindent elmondok, csak most sajnos sietnem kell. Az jó, ha később megkereslek, és majd beszélünk?
- Persze, úgy jó lesz. Vagy várj, elkísérhetlek egy darabig?
- Gyere csak - mondta a fiú. Mi, Kingával pedig néma csendben néztük végig ezt a Hallmark filmbe illő jelenetet. Már csak popcorn kellett volna...
- Várj Nóri, - szóltam bele a beszélgetésükbe. Mindketten rám néztek és csak most realizálták, hogy mi is itt vagyunk.- beszéljetek nyugodtan, mi elvisszük a cuccaidat a szállásra -ajánlottam fel. A lány szemei újra felragyogtak.
- Leköteleztek, köszönöm! -ujjongott a lány.
- Igazán nincs mit - mosolyodtam el.

Olivér és Nóri elindultak az étkező felé és tovább beszélgettek.
- Hát akkor mehetünk. -mondtam Kingának aki bólintott és együtt elindultunk a csomagokkal a faházsor felé. Amikor megtaláltuk a sajátunkat betettem a zárba a kulcsot majd elforgattam azt. A tágas faházban a négy ágy kettesével volt elhelyezve egymás mellett, a másik oldalon ugyanígy. Az ágyakhoz tartozott egy éjjeliszekrény és ruhásszekrény. Hátul volt egy ajtó, valószínűleg a fürdőszobába nyílt.
- Ez lesz az én ágyam -jelentette ki Kinga, és letette a csomagját a bal oldalon lévő első ágyra. Nóri csomagjait az egyik jobb oldali ágyra tettem.
- Oké. Akkor mondjuk... ez meg az enyém. - toltam a Kinga melletti ágy oldalához a bőröndömet. Ezután egyből a fürdőhöz léptünk, hogy megbizonyosodjunk a körülményekről. A kis fürdőszobában szerencsére nem kellett csalódnunk. A mosdó felett egy tükör, mellettük a vécé, szemben pedig egy zuhanyfülke. Ezután visszamentünk a cuccunkhoz és elkezdtünk bepakolni a szekrényekbe.
- Amúgy Kinga - szólítottam meg amire rám vezette a tekintetét - tényleg jó hatással vagy Zsoltira. Ahogy az igazgatóiban viselkedett... rá sem ismertem. Jó, mondjuk a későbbiekben hű volt önmagához, de látszik, hogy fejlődik - Kinga halványan elmosolyodott.
- Igyekszem - válaszolt, és pont ekkor nyitott be Nóri.
- Szia, a táskáidat arra az ágyra tettük le - mutattam neki a nyílvánvalót.
- Még egyszer köszönöm, hogy elhoztátok amíg elkísértem Olit.- mondta, miközben bezárta maga mögött az ajtót.
- Semmiség - feleltem. Ezután a szürke melegítős lány odasétált a kijelölt ágyához és elkezdte kipakolni ő is a bőröndjét. Néma csendben pakolásztunk. Ránéztem Kingára és ő bólintott. Ugyanarra gondoltunk.
-És Nóri... - kezdtem el, felém fordult és érdeklődve hallgatott - ha szabad ilyet kérdeznem, honnan ismered Olivért? - kérdeztem meg végül. Nóri mosolyogva válaszolt volna, viszont Kinga közbevágott.
- Figyelj, engem ez nem izgat annyira, a lényeg: ne merd elterelni a figyelmét mert romlani fog a teljesítménye és ha megbántod akkor még jobban nem tud majd koncentrálni ami a csapatunk kárára is mehet. Kérlek ezt vedd figyelembe - fejezte be Kinga a monológját. Rendben, kijelenthetjük, hogy mégsem ugyanarra gondoltunk.
- Öhm... figyelj, nekem ez eszem ágában sem volt! - kezdett el magyarázkodni a lány - csak... nagyon régen láttam őt... - mondta elgondolkodva.
- Nóri, kérlek, elmesélnéd nekünk, honnan ismeritek egymást? Tényleg érdekel - mondtam mosolyogva és reméltem, hogy nem veszi ezt tolakodásnak.
- Persze Oliról szívesen beszélek. - válaszolt mosolyogva. Én és Kinga a vele szemben lévő ágyra ültünk le jelezve, hogy hallgatjuk.
- Nos hát... Olivér és én legjobb barátok voltunk.