Versenyben a Szent Johanna

11.

Hirtelen egy piros melegítős lány sietett el előttünk. Vörös arccal lépkedett saját faháza felé. Mikor elérte célját, megragadta a kilincset és gyorsan belépett az ajtón. Remélem minden rendben vele.
- Renáta! Elindulsz még ma, vagy elkönyvelhetlek szobornak? - hallottam Kinga sóhajtását és gyorsan észbe kaptam.
- Bocsi, mehetünk.
- Lekötelezel - forgatta szemeit. Végre elindultunk a padok irányába.
- Amúgy... mit gondolsz Nóriról? - kérdeztem.
- Elég extrovertált, de szerintem nem lesz vele baj. Ami azt jelenti, hogy a lakótárs keresést tökéletesen megoldottuk egy megfelelő személlyel. - Ezek szerint Kinga is úgy gondolja, hogy jó fej.
- Szerintem is. - mosolyodtam el.
Megláttuk a fiúkat a padoknál ülve.
- Sziasztok! Eddig mi a véleményetek a helyről? - kérdeztem amikor odaértünk hozzájuk.
- Tök király! Itt szerintem minden van ami kellhet. Kivéve videójáték, és néhány helyen a wifi... de azon kívül nagyon király! - mondta lelkesen Zsolti.
- Elmegy - válaszolt Olivér - Nektek, hogy tetszik? - kérdezte.
- Nem rossz. Kifejezetten higiénikus és felszerelt. - válaszolt Kinga.
- Nekem eddig nagyon tetszik! Az egésznek meg van a kellemes, barátságos hangulata. Mintha egy másik világba csöppentünk volna. Egyszerűen... csodálatos! - jelentettem ki, miközben a felettünk előbb elszálló madár raj után néztem. Ezt a filmbe illő jelenetet egy ismeretlen férfi hang szakította félbe.
- Elnézést, ez a tiétek - mondta egy narancssárga felsős szervező, és Olivér kezébe nyomott egy fehér borítékot. Ez után egy szó nélkül hagyott ott minket. Összenéztünk a többiekkel.
- Új feladat! - jelentettük ki egyszerre.
- Akkor mire várunk? Nyissuk fel! - néztem a borítékra izgatottan.
- Ne - lombozott le Kinga.
- Miért ne? - fordultunk felé Zsoltival. Úgy látszik nem csak én vagyok izgatott.
- Mondjuk azért mert van egy kísérő tanárunk akinek kellhet a segítsége. Ez az első feladatunk ha nem számítjuk a bejutásos feladatot. Szerintem szükség lehet Vladár tanár úr segítségére, vagy csak a tanácsára, véleményére - fejezte be. Ezt végig gondolva logikus ötlet. De ahogy belegondoltam abba, hogy Vladártól kell segítséget kérnünk, megborzongtam. Viszont bele kell törőnöm, tényleg ő a kísérő tanárunk, bármennyire is nem szeretném, hogy az legyen. Megadóan sóhajtottam egyet.
- Rendben. Akkor keressük meg! - szólaltam meg végül. Mindenki bólintott.
- Jó, már csak az a kérdés, hogy hol lehet - mondta Zsolti.
- Gondolom a tanárok szállásánál - állt fel Olivér.
- Akkor elsőre ott keressük. Ha nem lenne ott, majd kitaláljuk hogyan tovább - vázolta fel Kinga amire mindenki egy biccentéssel jelezte egyetértését. Így hát elindultunk a tanárok szállása felé. Elhaladtunk a medence mellett, amibe már láthatóan kevesebben voltak mint korábban. Valószínűleg az étkezőben fogyasztják az ebédjüket. Tovább kocogtunk a kondipark felé. Beigazolódott a sejtésem, ugyanis az edzőrész mögött színes melegítős diákok igyekezték az ebédlő felé. Ahogy benéztem az ablakon láttam, hogy már elég sokan ültek bent is. Az orvosi szoba és a mosókonyha elött elsietve megérkeztünk a célunkhoz. A szervezőket és tanárokat egy nagy épületbe szállásolták el. Nem faházakba ahogy minket. Vladárt nem kellett sokáig keresni ugyanis a teraszon egy széken üldögélve rajzolt a vázlatfüzetébe. Gyakran fel - fel nézett, biztosan a tájat rajzolja vagy valami ilyesmit. Odasétáltunk hozzá, amit látszólag észre se vett, és megnéztük mit néz annyira.
Ilyen nincs... Vladár... egy nőt rajzol?
Ha jól láttam, a rajztanár a pirosak napozó Barbie baba kisérőtanára irányába nézett fel mindig a rajzából.
- Vladár tanár úr, segítenie kell - zökkentette ki Kinga a kisérőtanárunkat. A férfi összerezzent egy kicsit, és gyorsan felpattant, összecsukva a vázlatfüzetét.
- Mit kerestek itt? -kérdezte ingerülten. Majd észre véve magát, megköszörülte a torkát, és úgy tett mintha nem történt volna semmi és válaszolt.
- Khmm... Mármint... miben segíthetek?
- Feladatot kaptunk! - jelentette ki Zsolti és Kinga egyszerre.