Térj vissza hozzám [Befejezett]

6.3. Az átvitelek és az igazság III.

Sziasztok!

Igyekeztem hozni a frisst, hogy ne legyetek sokáig válaszok nélkül és szerencsére ma pihit terveztem, így tudtam írni! ^^ 

Jó olvasást!

Kérdezte immár nyugodtan, majd a igenlő bólintás után kissé neki dőlt a férfinak lehunyta szemeit egy rövid időre, aztán Alan-re nézett. - Válaszolj kérlek, ha tudtad, miért nem tettél semmit? - Alan felállt a földről és leporolta magát. - Célszerűbb lenne először megvárni, amíg apád is hazaér. Utána mindent elmondok és válaszok a kérdéseitekre. Persze, ha tudok - mondta Alan, majd egy jóváhagyó bólintás után leült az asztalhoz és onnan nézte, ahogyan Stiles kibontakozik az idősebb alfa karjaiból és neki lát teát, kávét készíteni. - Üljetek le, mindannyian. - Szólt a földszinten lévő bétáinak, falkáknak, akik engedelmeskedve neki, helyet foglaltak ott ahol tudtak. Egyedül Derek nem ült le. Ő inkább Stiles közelébe húzódott és neki dőlt a pultnak, míg várnak.

Mire Stiles elkészült a teával és a kávéval, emlékezetére hagyatkozva, mindenkinek el is készítette azt, majd le is tette eléjük. Derekét csak mellé tette a pultra, sajátját kezeibe fogva fordult meg és nézett bétáira, akik még mindig vágytak alfájuk közelségére, akarattal tartották vissza magukat attól, hogy rá vessék magukat. Így voltak ezzel Derek bétái is. Folyamatosan mocorogtak, nem tudtak nyugton maradni, vártak alfáik engedélyére. Stiles kávéja kortyolgatása közben lehunyta szemeit, és a meditáláshoz hasonló állapotot próbált elérni, nyugalmat sugárzott bétái felé, miközben magában ellenőrizte a kapcsolatát velük, rendezte gondolatait, újonnan szerzett és meglévő emlékeit. Minél mélyebbre tekintett magába, annál inkább érezte, valami nincs rendben. Új kapcsolatokat érzékelt, melyek még nem szilárdultak meg, ami megdöbbentette és összezavarta. Hirtelen Derekre nézett, arca nem tükrözte a benne dúló érzelmeit, egyedül bétái lettek hozzá hasonlóan zavartak. - Kinek az emlékeit láttad? - Kérdezte egyszerűen, nyugodt hangon. Derek eddig is fél szemmel őt nézte, így most teljesen felé fordult, de nem szólalt meg, csak szemeit nézte és aprót biccentett felé. Stiles kissé összevonta szemöldökét, majd újra magába nézett. Jobban megvizsgálta a gyenge kapcsolatokat és egyesével végig nézte azokat, kikhez vezetnek. Két erőteljes szál, az egyik többfelé ágazik, a másik pedig szilárdan áll, mégis tisztán érzi kikhez vezetnek. Amelyik többfelé ágazik az Derek és a falkája, míg a másik igaz szilárd, de nagyon gyenge jelenléthez, Lunához. A felismerés elemi erővel gyűrte maga alá Stilest a zavartság, döbbenet és félelem keverékével. Kívülről semmit nem érzékeltek a többiek, bétái viszont reagáltak érzelmeire, szemeik felvillantak, morogtak és támadó állásba helyezkedtek, de azt nem tudták mitől is kéne védelmezniük magukat és alfájukat. Mindenki döbbenten figyelte az eseményeket, még Alan is értetlen volt. Derek óvatosan megérintette Stiles vállát, amitől a fiatalabb alfa összerezzent, szemeit a férfire kapta, elhúzódott tőle. Magában döntésre jutva, lenyugtatta bétáit, majd a kert felé vette az irányt. Falkája követte. - Meditálnom kell, ne zavarjatok meg! - Kiáltotta maga mögé, nem törődve az éppen hazatérő apjával sem. Tudta, érezte a Lunával való kapcsolatának fontos jelentése van. Ártó szándékot nem érzett felőle, remélte azzal, hogy megnyitja a kaput, nem a saját halálos ítéletét írja alá. Mikor kiért a kertbe leült a földre lótusz ülésbe, kezeit lazán térdeire helyezte, köré gyűltek bétái, szintén a földön mégsem változtak vissza, támadásra készen fogták közre.