Térj vissza hozzám [Befejezett]

9.3. Terhek, félelmek, vágyak III.

Sziasztok!

Lassan a történet végéhez közeledünk és ebben a fejezetben kissé előreugrunk. Összesen kb. 3-4 fejezetet tervezek még írni ehhez a fichez. Ezzel együtt szeretném kérdezni, hogy extra hosszúak legyenek a fejezetek és akkor csak 2 lesz feltöltve vagy pedig picit rövidebbek, de akkor maradna a 4 feltöltés még? Illetve a 9.fejezetet egybekössem vagy maradjanak külön-külön?

A filmnézős könnyed, nyugodt este óta, lassan három hét telt el, s ez idő alatt a falkák feszültségszintje is arányosan nőtt. Ennek három fő oka volt. Az első, a Marin felőli csend, hiszen hamarosan újra telihold lesz és nem tudnak semmit, mit tervezhet, mert készül valamire az biztosan tudják, érzik. A második problémaforrás a két alfa nehézkes "násztánca". Stiles és Derek, azóta sem beszélték át gondolataikat, a történéseket, érzéseiket. Az elfeledett alfa rendszerint visszakozik, hisz tudja jól, ha száz százalékban átadják magukat érzelmeiknek, s elfogadják egymást társaiknak, nem biztos, hogy végigtudja vinni a szertartást, ami jelenleg a legfontosabb. Azt is tudja, hogy nem jutnának előrébb, akkor sem, ha elmondaná az egészet, ha megpróbálná elmagyarázni. Derek pedig csak tűr, visszafogja magát, nem érti rendesen a miérteket. A feszültséget még ezen kívül az elfeledett alfa is önmagában generálja, mivel egyedül, Alan ismeri a szertartás tényleges folyamatát, aki megérti a fiatalabbat. Az idősebb alfának, viszont véges a türelme - egyébként sem arról híres -, tudja ezt Stiles is, mégsem engedheti meg, hogy bárki is a szertartás ellen menjen. Túl sok forog kockán, nem hagyhatja, Derek valahogyan megakadályozza. Sokat beszélt erről Alannal, mégis mindig ugyan oda lyukadtak ki. A szertartás áldozatokat fog követelni, ez bizonyos, ahogyan az is, Alan lesz benne a kulcs, valamint minden természetfeletti. Edzeniük kell, erősödniük, mert Stilesnak szüksége lesz az erejükre. Kapcsolatban áll Derekkel és a falkájával, az alfa pedig Scottékkal. Erős kapocs ez, melyet fel kell használnia ahhoz, hogy elérhessék céljukat. Stiles sok mindenben kételkedik, de közben ugyan annyira reménykedik is. Fél, hogy elveszíti társát, falkáját, barátait, a családját, hiszen azt még ő sem tudja, tőle mit követel majd a szertartás. Mikor ezzel hozakodott elő, Alannal való beszélgetéseik során, ilyenkor a férfi szelíd, szomorkás mosollyal az arcán bölcsen hallgatott. Ebben nem adhat megfelelő tanácsot, ezt neki kell feldolgoznia, eldöntenie egyedül vág-e bele, vállalja-e a félelmet, kétségbeesést egyedül, avagy sem. A fiatal elfeledett alfa ezt megértette, mégsem tudott dűlőre jutni. Akarta, Dereket, de ha a legtöbbet követeli tőle a szertartás a férfinak még rosszabb lenne, mint ha bele sem kóstolt volna. Ezt a feszültséget nem tudta teljesen elnyomni magában. Mégis néha, a nyugodt és magányos perceikben az alfák, mikor már nem bírtak magukkal csókot loptak egymástól, s ilyenkor hullámokban öntötte el a falkatagokat a nyugalom és a boldogság, de az elfeledettek érezték benne az enyhe  keserűséget, félelmet is.

A végső feszültségkeltő pedig Liam problémája a gátak feloldásában. Rajta kívül már mindenkinek sikerült és rendszeresítették a megfelelő edzést is, viszont nála még, Scott jelenléte sem elegendő, mivel nem hajlandó elárulni második gátjának forrását, s mentora pedig nem teheti meg helyette, így viszont segítséget sem kaphat a megfelelő egyéntől. Azt viszont majdnem mindenki tudja, hogy alfájához köthető a gyökere - kivéve persze Scott, aki általában a legegyszerűbb, szemei előtt lévő dolgokat sem ismeri fel. Mégpedig azt, hogy bétája gyengéd érzelmeket is táplál iránta. Stiles szerint ez volt a legnagyobb probléma. Mindenféleképpen meg kell oldaniuk, hogy Liam is tudjon még erősödni. A telihold előtti napon, mikor felébredt, eldöntötte tesz valamit az ügy érdekében. Még nem tudta pontosan hogyan, de miközben öltözött és lesétált reggelizni, végig ezen gondolkozott.
- Jó reggelt mindenkinek - szólt a többiekhez, akik félig morgósan, félig örömmel viszonozták reggeli jókívánságait. Étkezés közben, szinte érezni lehetett a levegőben a feszültséget és a várakozást, hiszen az elmúlt majdnem teljes hónapban minden reggel, Stiles közölte mit tervezett aznapra. Ez már apró szokássá vált a többieknek is, még akkor is, ha nem az ő falkájába tartoztak. Az elfeledett alfa érzékelve a feszültséget, rendes terveit elméleti kukába dobta és átvariálta a teendőket. - Ahogy rátok nézek - tartott egy leheletnyi szünetet, míg mindenkire ránézett  -, úgy gondolom jár nektek egy kis pihés. - Bétái meglepődtek, a többiek éljeneztek. Mikor, Dave már készült, hogy nem tetszését kifejezze, Stiles folytatta. - Persze, ebben is lesz edzés, de egyben szórakoztató is lesz. A mai napon, ha engedélyezik az alfák - nézett rájuk közben -, a teljes erdő területét használnánk. - Mikor engedékenyen bólintottak, hogy beleegyeznek, Stiles megengedett egy apró, boldog mosolyt ajkain. - A mai feladat a bújócska-fogócska, minden érzékszerv használatával - mondta a fiatal alfa. - Viszont, Lydia és Allison mind a ketten 2-3 élettel kezdik a játékot, hiszen ők nem tudják illatukat leplezni, valamint nem lehet azonnal egymás után kiejteni őket. - Sorolta a szabályokat, amik a lányoknak is élvezhetőbbé tette a játékos edzést. - Továbbá - itt nagy levegőt vett -, alfák nem vehetnek részt ebben, valamint Liam és a mentora Jakcson sem. - Ez a kijelentése már nem aratott osztatlan sikert. - Az alfák, Jackson és én miért nem játszhatunk? - Követelte azonnal a választ a dühkitöréses béta. - Talán mert, az alfák jóval nagyobb előnnyel indulnának, gyorsabbak is, nem lenne belőle egész napos edzés, valamint TE még mindig nem léptél túl a gáton, ezáltal esélytelen vagy a többiekkel kapcsolatban is, nem tanultál annyit mint ők a technikákról, plusz miattad még nekem is itt kell maradnom, hisz a mentori kötelék nem enged 50 méternél messzebb - mondta gúnyosan, Jackson, mire a fiatal béta az alfák között kapkodta a fejét valamilyen más magyarázatot várva, de Stiles csak helyeslően bólogatott a mentor kirohanására. - Most, hogy befejeztük a reggelit, javaslom a többiek induljanak is, mi meg megpróbálunk kezdeni valamit Liammel - mondta végül az elfeledett alfa. - Mi pedig beszélgetni fogunk végre - suttogta, Derek az alfa fülébe, miközben felállt mellőle. Stiles feszültségszintje hirtelen szökött a maximumra, aminek hála bétái szemei megvillantak, de bölcsen tovább mentek a hátsó kijárat felé. Scott áthajolva az asztalon magyarázott még valamit Kirának, Liam pedig csak megdermedve figyelte félig pucsító alfáját, majd amilyen gyorsan és csendesen tudott eltűnt a konyhából. Stiles és Derek szinte egyforma szemöldökráncolással nézte végig a jelenetet és gondolatban azon törték a fejüket, vajon Scott direkt csinálja ezeket vagy tényleg annyira sötét ebben a témában, mint a haja.
Miután, Jackson hasznos, de teljesen felesleges tanácsokkal látta el párját, hogy nyerjen, visszament Derekékhez és nagyot sóhajtott. - Nem tudom, hogyan oldhatnánk meg Liam problémáját, én nem mondhatom el, ő pedig túl makacs és félős, bármit is mondjon vagy tegyen - mondta letörten a fiatal farkas. - Hidd el, hogy vannak tippjeink mi is lehet a gát forrása - nézett rá kissé hunyorogva Stiles -, sőt mindenkinek van sejtése, kivéve az alfájának. - Ezek szerint már van ötletetek? - Kérdezte reménykedve, mire mind a két alfa pár percnyi csendbe burkolózott. Derek gondolkodott, Stiles hallgatózott, Scott pedig csatlakozott a hármashoz. - Hogyan oldjuk meg, Liam problémáját a gát feloldásával? - Kérdezte, Scott. Jackson hitetlenkedve nézett rá. Annyira a szemébe mondta volna, hogy ő a gát, de megígérte nem teszi, így csak szemöldökét ráncolta és azon gondolkozott, hogyan lehetne felnyitni az alfa szemét. - Még nem tudjuk, miként tudunk segíteni - mondta megfontoltan az elfeledett alfa -, de Liam az emeleti fürdő felé ment és azt hiszem történt valami, mert téged hív, Scott - fejezte be mondanivalóját. Remélte, az alfa nem kezd el hallgatózni, mert annyi a tervének. Látta, hogy Derek megakar szólalni, ahogyan Jackson is, mivel ők azonnal bevetették természetfeletti hallásukat, így a lehető leggyorsabban, legfeltűnésmentesebben megragadta Derek csuklóját, s enyhén megrázta fejét a másik farkas felé. Egyikük sem szólalt meg, Scott pedig azonnal felfelé vette az irányt, hogy segíthessen bajba jutott bétáján. - Igazán szerencsés vagy - suttogta a lent maradt szőke srác. - De ezzel megoldható a probléma? - Kérdezte egyből, reakcióra se hagyva időt. - Így vagy úgy, de megoldódik, igen - felelte az elfeledett, majd Derek tovább gondolta. - Scott benyit a fürdőbe, mert nem szokása kopogni főleg ha baja eshetett, így meglátja Liamat, amint valószínűleg önkielégítést csinál Scott nevét nyöszörögve. Két lehetőség van, az egyik miszerint az alfa kiakad, visszautasítja, a másik pedig az, hogy ráébred két felé kacsingat, valamint a bétája lehet a társa is. - Szünetet tartott, vett egy kis levegőt. - Mind a két opció megoldja a gondot, elutasítás vagy elfogadás, de a gát megszűnik, hiszen mindegy melyik Scott nem mond le róla majd - fejezte be, amire Stiles csak büszke mosolyt villantott. Jackson pedig elismerően nézett az alfákra. - Komolyan, Derek. Én meg ennyit nem hallottalak beszélni egyhuzamban, főleg mostanában nem - csúszott ki önkéntelenül a száján, de visszavonni már nem tudta.