Térj vissza hozzám [Befejezett]

8. Emlékek birodalmában

"- Te ébren voltál - mondta kissé vádlón. - Hm.. Igen, és igazán kellemes volt, szóval te döntesz, akarsz-e ismételni - felelte Stiles mosolyogva, mire szóbeli választ nem kapott, viszont Derek közelebb csúszott hozzá, majd mellkasára hajtotta fejét. Stiles eligazgatta magukon a takarót, majd átölelte az idősebb férfit és kifújta a bent tartott levegőt. - Jó éjszakát, Derek - szólalt meg halkan, majd teljesen ellazult. Végre nyugodtnak érezte magát, Derekkel a karjai közt. - Jó éjszakát, Stiles - suttogta."

Stiles ébredt fel elsőként ismét. Még ki sem nyitotta szemét, de már egy jóleső meleg érzés öntötte el szívét. Derek, az oldalához bújva, fejét a nyakához fúrva aludt. A fiatalabb nem akart megmozdulni, nehogy felébressze a másikat, túlságosan kellemesen érezte magát ahhoz, hogy törődjön a földszinten sürgölődő bétáival és a többiekkel. Meglepő, hogy nem ők keltek fel elsőként, de úgy érezte, hogy ennek köze van ahhoz, akivel együtt aludt. Sokkal nyugodtabb, pihentetőbb volt az éjszakája, az apró neszek sem keltették fel. Ez lehetne negatív is, hiszen így bárki megtámadhatta volna őket, mégis biztosan tudta, ha veszély fenyegette volna őket vagy bárkit a házban, azonnal felébrednek mind a ketten. Stiles elmélkedését hirtelen szakította félbe egy tányér eltörésének a hangja, majd egyetlen női bétájának fülsértően magas hangja, ahogyan éppen kioktatja testvérét és a vőlegényét a reggeli helytelen tálalásáról. Ezekre a hangokra már Derek is felébredt, amit egy mély morgással jelzett is. Nem tetszésének kinyilvánítását az egész ház hallhatta, ami azt eredményezte, hogy elnémult a földszint. Ezek után, Derek átgördült a másik oldalára és készült is visszaaludni a kellemes csendben, mire a másik alfa utána fordult és visszahúzta magához, így ismét szorosan egymáshoz simulva feküdtek. Derek hirtelen nyitotta ki a szemét és nézett hátra egyenesen Stilesra, majd ugyan olyan gyorsan meg is nyugodott. - Jó reggelt - mondta halkan. - Sokkal inkább délelőtt, de neked is - válaszolta Stiles mosolyogva. Derek mély levegőt vett, majd kissé ráncba szaladt a homloka. - A szalonna kezd odaégni - jegyezte meg. Még végig se tudta mondani, lentről halk csörömpölés hallatszott, majd Jackson megfűszerezte pár káromkodással, Danny pedig nevetéssel. - Ha felkeltetek, akár le is jöhetnétek reggelizni - szólalt meg Peter. - A kávé is meleg még, ha érdekel titeket - tette hozzá a sheriff nevetve. Pár perccel később a két alfa belépett a konyhába. Stiles körbenézett, bétái közül mindenkivel tartotta a szemkontaktust egy rövid ideig. - Ha fel is merült bennetek bármilyen kérdés - szünetet tartott, míg végig nézett ismét mindenkin -, akkor azt inkább engedjétek el, mert válasz az nem lesz - mondta a végén már nevetve, aztán leült az asztalhoz a többiekhez. Ezek után a reggelit jóízűen, kellemes hangulatban fogyasztották el. 

Az evés végeztével, Stiles felállt az asztaltól és kissé megköszörülte a torkát, hogy magára vonja a többiek figyelmét. - Szeretném, ha még itt megtörténne a mentorok választása - mondta, miközben Scottra nézett, aki erre bólintott. - Rendben. Megkérnék mindenkit, hogy álljunk be nagyjából hasonlóan, mint az erdőben - folytatta a fiatal elfeledett alfa, mire a mentorok felálltak helyükről és pár méterre eltávolodtak a többiektől. - A többieket pedig arra kérném, hogy mentoruk vagy mentoraik mögé álljanak, hogy ne zavarják be a falkát. - Kérte és közben mindenkire ránézett egyenként, majd ő is arrébb sétált, megvárta míg Derek mögé lép, aztán Scott felé fordult. - Most pedig, kérlek álljatok be középre, csukjátok be a szemeteket. Próbáljátok meg kiüríteni az elméteket. - Kezdett bele a többiek számára már ismerős tartalmú szövegbe. - Csupaszítsátok le lelketeket és megtaláljátok, amit kerestek. Nem kell aggódnotok, félnetek. Nem kell kiadnotok magatokat, rajtatok kívül senki sem fogja tudni a választ és más nem is adhatja meg - mondta nekik, majd fokozatosan halkított a hangján. - Ne gondoljatok senkire, semmire.  Amint ezt elértétek, egyetlen szó lebegjen az elmétekben: a gát - folytatta már szinte suttogva. - Ezek után pedig, még mindig csukott szemmel induljatok el arra, amerre az ösztönötök visz - fejezte be. Isaac volt az első, aki határozottan indult el Stiles felé, aztán mielőtt pont elé ért volna megállt pár pillanatra, majd hasonló határozottsággal ment egyenesen Peter és Malia elé, mégis mikor megállt nem teljesen előttük volt, hanem kissé Stiles felé fordult. Az elfeledett alfa erre csak egyik szemöldökét emelte meg, mással nem kommentálta az eseményeket, hiszen a választás ment tovább és Kira után Scott is hamar megtalálta a tökéletes mentort vagyis mentorokat. Kira, Nate és Danny előtt állt meg, míg Scott, Damonnél állt meg. Liam maradt a kör közepén utoljára és ráncolta a szemöldökét. Látszott rajta, hogy indulna már, de valami visszatartja. Hol Scotték felé, hol Jackson felé fordította fejét. Stiles kissé meglepődött ezen, mivel nem gondolta, hogy ennyire erős lenne a kötelékük. Egyértelműen nem a mentorok miatt nem tud elindulni, hanem olyan erősen hajtja az ösztöne az alfája után, egyszerűen nem képes a rendes választásra. Stiles érezte, hogy közbe kell lépnie, mikor halkan morogni kezdett Liam. Mindenkit csendre intett, majd hangtalanul Scotthoz sétált, kezét a vállára tette és a lehető leglassabban oda vezette Jakcson mellé, aztán ő maga a lehető leggyorsabban visszahúzódott Derek elé. Miután visszaért és újra a fiatal bétára nézett, ő már kisimult homlokkal, morgás nélkül állt Jackson és Scott előtt, így lezárult a mentorok választása. - Most már kinyithatjátok a szemeteket - szólalt meg. - Én eredetileg nem ide jöttem. Éreztem, ahogyan valaki arrébb visz - mondta Scott, és Stilesra nézett, aki erre helyeslően bólintott. - Szükséges volt az elmozgatásod, mivel Liamben annyira erősen él az ösztön, ami az alfájához húzza, hogy nem lett volna képes a mentorához menni, ami azt eredményezte volna, hogy kitör - magyarázta meg a fiatal alfa. - Tehát te maradsz az eredeti helyeden, és Liam pedig Jackson szárnyai alá kerül - fejezte be, amire Scotték csak bólintottak. - Ugyan ez volt a helyzet a másik bétával? - Kérdezte Malia, miközben Isaacre nézett. - Nem. Az ő helyzete kissé komplikáltnak tűnik - szólalt meg Stiles pár perc hallgatás után. - Valószínűleg jó helyen állt meg, de erőteljesen érintett a mi oldalunkról is, vagyis köze van a.. - harapta el a mondata végét, majd jelentőségteljesen nézett Peterre. - A problémád megtalálásában én is fogok tudni segíteni neked, amikor a mentoraid jónak látják. Elég ennyit tudnod - fejezete be, amire Isaac csak bólintott. - Mi itt maradunk egy időre a házban. - Nézett Derekre, aztán a többieknek intézte szavait. - Ti menjetek el kérlek és csak akkor keressetek, ha életek vannak veszélyben - mondta határozottan. A kérése, kijelentése után Derek csak szemöldökét ráncolta, a többiek viszont lassan elhagyták a házat, még Alan és a sheriff is elment, így csak ketten maradtak. - Miért is jutok előrébb, ha itt maradunk a házban? - Kérdezte, Derek. - Belépünk a saját, illetve egymás elméjébe - válaszolt a fiatalabb. - Ráveszlek, hogy újra átéld azokat a dolgokat, amik létrehozták benned a gátat, de előtte megmutatom nekem mik voltak azok - fejezte be komoran, Stiles. - Az én emlékeimet foszlányok szintjén fogod látni, külső szemlélőként, viszont érezni fogsz mindent, amit én is éreztem, utána a sajátjaidat álmokként fogod átélni, nem fogod tudni, hogy ott vagyok melletted. - Figyelmeztette a fiatalabb az idősebbet, aki erre lassan bólintott, mint aki nem tudja, miként is kéne ezt fogadnia. - Gyere, menjünk fel a szobámba, kényelmesebb lesz az ágyon - mondta halkan, Stiles és elindult felfelé, derek pedig hangtalanul követte. Miután felértek a szobába és törökülésben el is helyezkedtek az ágyon, Derek kérdőn nézett a fiatalabb alfára. - Emlékszel, miként jöttem rá, hogy Scottal nincs minden rendben? Hogyan ellenőriztem? - Kérdezte az aranybarna szempár tulajdonosa, miután ránézett az idősebbre, aki határozottan igenlő hümmögéssel válaszolt. - Hasonlóan fog ez is lezajlani, de egyszerre fogjuk egymás tarkójába vájni karmainkat, miközben elmondom a szükséges igézetet, ami megkönnyíti a dolgunkat és ami segít abban, hogy azt lássuk, amit látnunk kell - mondta Stiles, majd egy hasonló reakció után, mint ami kérdéseire kapott, belekezdett az igézetbe, Derek pedig magában ismét elismerte, hogy a fiatalabb szájából a druida nyelv igazán kellemes a fülének. Mikor a megfelelő részhez ért az elfeledett alfa, felemelte jobb karját, kieresztette karmait, aztán megvárta míg Derek lemásolja tetteit, majd szinte ugyan abban a pillanatban emelték kezüket a másik tarkójához és az igézet végeztével egyszerre döfték át a karmaikat a puha bőrön. Mindkettejük feje előrebukott, egymás homlokán támaszkodtak. Mikor legközelebb kinyitották szemüket csodálatos és egyben félelmetes látvány tárult eléjük.