Térj vissza hozzám [Befejezett]

7.3. Tisztázatlan érzelmek III.

A következő zeneszámot ajánlom a Stiles/Scott beszélgetéshez:

" - Mit szeretnél csinálni, Derek? - Kérdezte tőle a fiatalabb és nem úgy nézett ki mint, aki hamar megszólal és ajánl valamit, így Derek körbe nézett és arra jutott mozogni akar. - Fussunk - mondta miközben felcsillant a szeme. - Tudni akarom, milyen gyors vagy és én mennyire lehetek az. - Tette hozzá és vágyakozva fordult az erdő felé. - Rendben, akkor futni fogunk - elgondolkozva nézett végig az idősebben -, de melyik alakban? - Kérdezte óvatosan. - Teljes farkasban, ha lehet. - válaszolt neki Derek. Stiles már nem reagált csak pár lépést hátrált és átváltozott, aztán megvárta míg a másik is ugyan ezt teszi, majd mikor egymásra néztek Stiles egy kicsit, éppen csak megnyitotta a kapcsolatukat, hogy kommunikálhassanak, aztán előre biccentett, hogy jelezze menjen előre. Derek mint, akit puskából lőttek ki indult meg az erdő felé Stiles pedig a nyomában maradt."

- Derek.. - szólt hozzá Stiles kapcsolatukon keresztül, de elsőre, majd másodjára sem érkezett válasz. - Derek, figyelj rám egy kicsit. - Kérte izgatottan az idősebbet, aki ezt megérezve ösztönösen felé fordította kissé a fejét futás közben. - Figyelek - mondta egyszerűen, hiszen még elég idegen érzés volt számára, hogy a fejében hallja a másikat. - Akarsz valami fantasztikusat érezni és csinálni? - Tette fel kérdését kuncogva s közben farkasalakjában felhorkantott. - Akarok? - Válaszolt kérdéssel a kérdésre, ha tudta volna biztosan felhúzza a szemöldökét. - Állj meg - kiáltotta Stiles hirtelen, mire Derek rögtön lefékezett és a környéket pásztázta szemeivel, a veszély forrását keresve. Mikor nem találta, morogva nézett a másik alfára, aki kicsiket ugrálva járta őt körbe. - Be kell csuknod a szemed ehhez. Kérlek bízz bennem - szólt hozzá nyugodt hangon. Derek bólintott, majd miután teljesítette a kérését, izmait megfeszítve állt egy helyben. Stiles egy rövid ideig hagyta őrlődni. - Most fokozatosan engedd el az izmaidat, ne legyenek megfeszítve. Nincs semmilyen veszély a közelben. - Derek tette, amit kértek tőle. Egyre nyugodtabb volt, lazább, nem aggódott egyszerűen csak Stilesra figyelt. - Nagyon jól csinálod, Derek. Érezd a környezetedet. Figyelj a hangokra, a szagokra, a földre a tappancsod alatt. Határozd meg, hogy hol vagyok - mondta Stiles egyre halkuló hangon, aztán megtett pár kört Derek körül és találomra megállt az fa előtt, amelynek volt egy ága egészen alacsonyan, így felugrott rá, tökéletesen hangtalanul. A kellő távolságon belül, tehát a kötelék nem jelezhette számára, merre van, illetve a körözés az illatát is szétszórta. Stiles még a levegő vételt is visszafogta, hogy nehezítse az alfa dolgát, illetve szívét is lelassította, amennyire lehetett.

A fiatal alfa percek óta figyelte az idősebbet, aki még mindig ugyan ott állt, ahol korábban. Karmait a földbe mélyesztette, mélyeket lélegzett a levegőből, mozgatta füleit, de nem találta őt. Újabb várakozással teli percek röppentek el, majd Derek óvatos léptekkel indult el, mégis inkább tűnt toporgásnak az, amit csinált vagy jobban mondva jobbra-balra lépegetésnek. Halk morgás tört elő torkából, mely nem zaklatottságáról árulkodott. Ezzel sikeresen elkergette a közelben rejtőző állatokat. Ennek viszont Stiles kicsit sem örült, hiszen az lenne a lényege ennek az egésznek, hogy az élő erdőben találja meg őt. Ezek után Derek szép lassan, óvatosan sétált a Stilest rejtő fa felé, mire ő hirtelen elrugaszkodott és az idősebb mögött ért földet, mellyel nemcsak megzavarta a másikat, hanem rá is hozta frászt, hiszen Derek reflexből fordult felé nyitott szemekkel, vett fel támadó állást és erőteljesen morgott rá.