Térj vissza hozzám [Befejezett]

10. A vihar előtti csend (+18)

Sziasztok!

A zeneszámok úgy követik egymást, ahogyan a történet halad előre. Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket. Ez már az utolsó előtti fejezet! ^^ 

A szertartásnál szóló zene, ahova kell a dob és a fuvola annál a résznél ajánlom "The Wolf and The Moon" című zeneszámot. ^^

(A beszúrt kép nem saját én csak összeillesztettem, hogy jobban láthassátok, elképzeléseimet, semmilyen hasznom nem származik belőle.)

"Mielőtt újra csókban forrhattak volna össze a földszintről felhallatszott Scott hangja, ahogyan őket keresi. Mi tagadás, Scott nem volt a legélesebb penge a fiókban, nem törődött Jackson unszolásával, most inkább ne keresse őket, hiába sose akkor használta hallását, amikor kellett volna. A két alfa torkából egyszerre tört fel nemtetsző, mérhetetlenül mély morgásuk, amit még normál hallásával is meghallott odalent Scott, sőt bétáik még az erdőben is, mire ösztönből cselekedve indultak el vissza a házhoz, melyet persze alfáik is megéreztek. Lentről már csak Jackson gúnyos hangját lehetett hallani, mivel egyszerűen közli az alfával, hogy most valószínűleg megfog halni. Stiles úgy ítélte meg, hogy a béták érkezéséig még van egy-két percük, tehát semmi mással nem foglalkozott és újra csókot kezdeményezett párjával, de ez már sokkal lágyabb volt, ígéretekkel teli, nyugtató. Derek örömmel viszonozta, s míg meg nem hallották, hogy a béták berontanak a nappaliba abba se hagyták. Utána viszont kénytelenek voltak csatlakozni a többiekhez odalent, valamint előrevetíteni Liam és Scott szünet nélküli, brutális edzését a nap hátralevő részére."

- Először is szeretném tisztázni - szólalt meg, Stiles miközben végignézett mindenkin -, hogy nincs baj, nincs támadás - mondta határozottan, majd Scottra nézett, akit már társa érkezésük óta dühösen méregetett. - Mi történt alfa? - Kérdezte, Boyd és még mindig ugrásra készen, megfeszülve állt, ahogyan a többiek is. -  Scott hülye volt és a maga kis boldogságburkában lubickolva nem figyelt senki és semmi másra. - Adta meg a ködösített választ, Jackson, mire a két megzavart alfa csak bólintott. A béták egyszerre lélegeztek fel, sokkal nyugodtabbak lettek, a feszültség is kevésbé volt érezhető. Az említett alfa, viszont nem értve semmit kapkodta a fejét. - Milyen burok? Mit zavartam meg? Miért is vagyok én, megint a hibás? - Záporoztak a kérdései, amire az elfeledett alfa határozottan odamasírozott hozzá, karjával félig átölelte, majd maga után húzta, miután figyelmeztető pillantást küldött a többieknek, miszerint nem szükségesek a többlet fülek. Miután már a teraszon voltak, Stiles elengedte a másikat, aki még mindig morgolódott a bajsza alatt, a kellemetlen bánásmód, s az értetlensége miatt. - Scotty, Scotty - ejtette ki gúnyosan a nevét, miközben fejét rázta. - Mi nem volt érthető, Jackson mondatában? - Kérdezte felhúzott szemöldökkel. - A boldogságbuborék? A benne való lubickolás vagy az, hogy nem figyeltél a környezetedre eléggé? - Folytatta kérdéseit, s hangjából sütött a frusztráltság, ami kissé megdöbbentette barátját. Karjait széttárta jelezve, hogy tényleg nem érti. - Néha olyan könnyen elfelejted, hogy vérfarkas vagy - mondta lemondóan, majd nagyot sóhajtott - és vérfarkasokkal vagy körülvéve - fejezte be, majd jelentőségteljesen az emeletre nézett, aztán vissza az alfára, akinek végre leesett mire is utal. - Oké - emelte fel megadóan karjait -, a boldogságbuborékot már értem a lubickolással együtt - mondta enyhén kipirulva. - Tehát ez a baj? - Kérdezte óvatosan, amire a másik hitetlenkedve felnevetett. - Nem, Scotty fiú. A leghalványabb ellenérzésem, ellenérzésünk sincs ezzel kapcsolatban, ha beszélhetek a többiek nevében - mondta Stiles. - Azzal már inkább, hogy miután a fürdőnkben kiéltétek magatokat, nemigazán figyelve a hangotokra - villantott féloldalas vigyort, majd folytatta -, utána eszetekbe sem jutott, hogy vérfarkasok vagytok és hallgatózzatok picit, ha kerestek valakit, valakiket. - Mondata végére lehalkította a hangját. - Az meg sem fordult a fejedben a korábbi hetekre visszagondolva, hogy akiket keresel éppen egymás társaságát élvezik? - Kérdezte ugyanolyan halkan, miközben a hatás kedvéért még közelebb hajolt a másikhoz, aki ennek hallatán csak egy harmatgyenge "Oh" volt a reakciója. Bűnbánóan nézett az elfeledett alfára. - Nagyon sajnálom, haver. Ezek szerint végre megbeszéltétek a dolgokat és rendeződött a kapcsolatotok? - Kérdezte mosolyogva, mire a barna hajú enyhén biccentett és ő is megengedett magának egy boldog mosolyt. - Menjünk vissza, a többiek már biztosan várnak - szólalt meg Stiles. - Egyébként nem volt betűrve elől az inged? - Kérdezte hirtelen Scott, amivel megállásra késztette a másikat. Scott majdnem hangosan felnevetett mikor meglátta barátja arcán a kis rózsaszín foltokat és nem bírta megállni, hogy egy pillantást vessen a lentebbi régiókra. - Scott! - Emelte meg a hangját kínjában és kissé megigazította az ingét, hogy kellően takarja azt, amit kell. - Bezzeg az ilyet rögtön kiszúrod, de ahhoz hülye vagy, hogy használd a hallásodat, ha keresel valakit vagy ha fel kell ismerni, valaki hónapok óta beléd van zúgva - szúrta oda a másiknak, akibe erre belefagyott a nevetés. - Inkább menjünk vissza. - Indítványozta Scott és már nyitotta is az ajtót, de még visszafordult, mikor meghallotta a másikat. - Nehogy azt hidd, megúszhatod ezt. Előttünk a nap nagy része, ami azt jelenti, hogy mehetsz edzeni és tanítani, amíg a többiek pihennek - mondta kedvesen, Stiles, amitől kirázta a hideg a másik alfát.