Fagy és árnyék

IX. A kálvária

IX. A kálvária

Naruto egy édes álomban járt. Olyan csodásban, amelyben talán azóta nem volt része, mióta elindult Konohából. Nem emlékezett kimondottan a részletekre...talán nem is voltak részeletei. De az érzés, amit keltett benne, megmaradt. Mintha a forró nap égetné a bőrét, a teste könnyű és fájdalommentes lenne, a feje pedig üres. Gondtalan, idilli kép volt ez, és semmi kedve nem volt visszatérni a rideg, gyötrelmes valóságba belőle.

A realitásban azonban megérezte az előtte lévő jelenlétet. Szemei idegesen pattantak ki, és élesen szívta magába a levegőt, ahogy Sasuke arca jelent meg előtte, az övétől pár centire. A fekete írisz érdeklődően figyelte békés vonásait álmában. Narutonak azonban ez a közelség és ébredés olyan volt, mintha erőszakkal rántották volna ki a biztonságot nyújtó helyéről. Azonnal hátrébb tolta magát a földön, így háta az oszlopnak préselődött. Döbbenten pillantott le a sebeire, melyeket Sasuke ellátott, amíg ő ismét kiütötte magát gyengeségében. A combját bekötötte, a felsőtestét pedig valami különös szagú krémmel kente be, amely már érezhetően el is kezdett hatni. Láncai megint szabadon maradtak, Sasuke pedig fürkészően figyelte a reakcióját, ahogy előtte térdelt.

- Miről álmodtál? – kérdezte halkan. Naruto idegesen pillantott végig az alakján, de fegyvernek nyomát sem látta nála. Ellenben anélkül még nagyobb fájdalmat tudott okozni, ezt már megtanulta.

- Nem emlékszem – felelte halkan, ahogy hangyányit megrázta a fejét. Emlékezni próbált, de maga sem tudta felidézni. Sasuke kérdőn emelte meg egyik szemöldökét, ahogy eszébe jutott a másik békés arca. Legalább 15 perce figyelte a kimerülten szuszogó srácot, még arra sem kelt föl, ahogy a zárak kattantak. Ellenben őszintén meglepte a Naruto ajkain végigfutó, halovány mosoly. Tudni akarta, mi tudja ezt kihozni a srácból.

- Lényegtelen – jelentette ki ennek ellenére. Naruto óvatosan lesett fel rá, ahogy Sasuke komolyan folytatta. – Korábban sikerült újra ellenséges reakciót kicsalnom belőled – mondta egyszerűen, Naruto pedig rosszat sejtett. – Most pedig kezdeményezőt fogok.

Sasuke átvetette lábát a srác combján, pont ahogy előző alkalommal. Nem nehezedett rá, de ott tartotta magát, és lefogta Naruto lábait. Ez a közelség és az elhangzottak pedig megrémítették a szőkét. Nem akarta újra átélni a történteket! Nem tudta, ezúttal, mihez fog kezdeni. Láncai ismét szabadok voltak, és már haloványan belegondolt, hogy le kéne löknie Sasukét, hiszen tegnap sem lett belőle semmi büntetés, de nem mert cselekedni.

A két porcelán kéz megragadta bilincses, lila csiklóit, és lassan helyezte őket mellkasára. Naruto idegesen figyelte a mozdulatot, majd Sasuke a feje fölött támaszkodott meg az oszlopon, ahogy arcához hajolt. Nagyot nyelt ettől.

- Azt teszel velem, amit akarsz, de nem támadhatsz. Most rajtad a sor, hogy megérints – mondta a másik ajkaira, de nem mozdult tovább. Naruto szemei döbbenten kerekedtek ki. Először az jutott eszébe, hogy most talán ismét megüthetné Sasukét. Hiszen a kezei szabadon vannak. Elkaphatná a nyakát, és addig szoríthatná, amíg el nem ájul. De mit érne el vele? Még mindig meg van bilincselve! Végül ismét tehetetlenségéhez fordult, és fáradtan lehunyta a szemeit. Sasuke érdeklődve emelte meg szemöldökét ettől, mikor Naruto fejét az oszlopnak támasztotta. Kezei lustán estek le ölébe. Látszólag a tétlenséggel védekezett. Elégedett mosollyal hajolt Naruto füléhez, de még mindig nem ért hozzá. – Ne akard, hogy én mondjam, hol érints meg!

A kék íriszek kipattantak, és mikor Sasuke visszahajolt arcához, Naruto nagyot nyelt. Sasuke ajkain játékos mosoly égett, ami megerősítette, hogy a szőke vagy teszi, amit akar, vagy újabb kör kínzás fog következni. És Naruto akkor már olyan szinten kiszolgáltatottnak érezte magát az olyan külső behatásoknak, amik ellen képtelen volt védekezni, hogy lassan emelte el öléből egyik kezét. Csak hangyányit remegtek meg ujjai, hamar ráhelyezte kezét ismét Sasuke mellkasára. A srác ettől biztatóan bólintott.