Fagy és árnyék

V. A káosz

V. A káosz

            Naruto nem tudta, hogy mennyi idő telt el. Ha éber órája volt, akkor a fájdalom tompította el érzékeit, ha pedig kidőlt, akkor a sebei okozta lázálomtól szenvedett. De amikor nyitva volt a szeme, csak egy pontra tudott figyelni; a sarokba dobott fejpántra. Úgy tükrözte vissza a gyertya hullámzó fényét, mintha a kis fém lángolna rajta. Őt pedig magával ragadták az érzelmek és az emlékek. Olyan időbe, helyre és emberek közé képzelte magát, akik képesek voltak elhalványítani arra a kis időre lüktető fájdalmát.

            Az elején még próbálta elérni az ismét lazán hagyott láncaival a fejpántot. Próbálkozott a karjával kinyújtózkodni, majd a lábával is, de képtelen volt megérinteni. A sebei pedig újra vérezni kezdtek az erőfeszítéstől. Így aztán visszatelepedett az oszlop tövébe, és tűrt. Jobbat nem tudott. Próbálta kitisztítani a fejét, hogy valamiféle tervvel ismét előálljon. Próbálta keltegetni Kuramát belsőjében, de nem járt sikerrel.

Az első alkalom óta nem ivott és nem evett, nehogy több méreganyagot juttasson a szervezetébe. Azonban ereje nem tért vissza így sem, hála a pecséteknek, és kezdte azt hinni, hogy ezzel csak maga alatt vágja a fát. Hiszen a táplálék és víz híján még jobban elgyengült, és még lassabban gyógyult. Emellett pedig sokkal többször ájult el.

Így egyik alkalommal, bár pontosan tudta, hogy rosszat cselekszik, de evett. Csak pár falatot mert, és semmi ízt nem érzett. Majd egy korty vizet engedett meg magának, pedig az egészet le tudta volna dönteni kicserepesedett ajkai között. A többit pedig vér borította felsőtestére locsolta. Próbálta ledörzsölni az odaszáradt vörös nedvet, hogy ne feszítse felsőtestét, de csak jobban elmaszatolta. Arról nem is beszélve, hogy egyre sokasodó sebét szörnyen csípte a folyadék.

A vágások száma csak nőtt felsőtestén és karjain, ahogy Sasuke bizonyos időközönként visszajött. Emellett pedig combjából is még mindig lassan szivárgott a vér, ha megfeszült a teste a fájdalomtól. Amikor Sasuke következőnek bejött, elégedett félmosollyal nyugtázta, ahogy Naruto próbál túlélni. A nadrágjánál szárából leszakított egy darabot, és azzal kötötte el combtövében a nyomópontot, hogy csillapítsa sebének vérzését.

Sasuke is éppen azon gondolkozott, hogy ellátja a sérülést a másiknak, hiszen meggondolatlanul okozta. Soha nem járt még így, a másik artériájának sérülése pedig komolyan veszélyeztette a megbízását, hiszen Naruto belehalhat regenerációs készsége nélkül. Azonban úgy tűnt, a szőke maga is tökéletesen tisztában volt ezzel, és nem állt szándékában meghalni. Sasukének pedig el kellett ismernie, hogy ilyen makacs és életrevaló foglya még nem volt. Mind hamar feladta a küzdelmet, és belenyugodott tanult tehetetlenségébe.

Naruto már végképp nem tudta, milyen nap van, mennyi idő telt el, és nappal vagy éjszaka. Azonban akkor ez volt a legkevesebb gondja. Ismét az ájulás szélén állt, ahogy fejét az oszlopnak vetette, hogy ne bukjon előre. Saját erejéből képtelen lett volna megtartani, ugyanis másra tartalékolta azt. Arra, hogy a kínzás során végig makacsul Sasuke szemébe meredjen, ahogy éppen abban a pillanatban is tette. Az Uchiha ajkain egy elégedett félmosoly játszott ettől.

- El kell ismernem, hogy ez kimondottan szórakoztató – mosolyodott el Sasuke. Ismét Naruto előtt guggolt a földön, egészen közel voltak egymáshoz. Kezében ismét egy már véres kunai pihent, és újra lazán játszott vele ujjaival.

- Örülök, hogy kedvedre vagyok – felelte Naruto egészen halkan. Nehéz volt beszélnie kiszáradt szájával, de rekedt hangjából kivehető volt a cinizmus.

- Igen, kifejezetten – felelte Sasuke elmerengve. – Még nem volt olyan tapasztalatom, hogy valaki ennyi ideig bírta volna. Általában pár óra alatt elmondták, amit tudni akartam.