Fagy és árnyék

III. A fogság

III. A fogság

            Naruto fejében egy nagyon nyomasztó, tompa lüktetés telepedett meg. Nem igazán értette, mi ez az egész, de abban biztos volt, hogy ki kéne nyitnia a szemét. De miért tűnt ez ilyen rohadt nehéznek? Mintha tonnás súlyok húznák lefelé pilláit. Azt viszont tisztán érezte, hogy valami hideg, és szörnyen kemény nyomódik a gerincének, ahogy görnyed. Ettől pedig ráncba szaladt a homloka.

            Lassan nyitotta el szemeit, és először képtelen volt bármit is érzékelni. Olyan homályosan látott, mintha legalább háromszor alaposan fejbe verték volna. A tagjait nehéznek érezte, mint aki egy évszázadot átaludt. A feje pedig az ájulások utáni kótyagosággal egyáltalán nem volt a hasznára. Fájdalmasan nyögött fel kicserepesedett ajkaival, ahogy pislogni kezdett. Próbálta eltüntetni a homályosságot, de csak percekkel később sikerült.

            Zavartan pillantott körbe a félhomályos helyiségben. A sarokban egyetlen gyertya égett, amely elég fényt adott, de az apró helyiség kietlennek tűnt. Alig lehetett nagyobb egy 5x5 méteres kis szobánál, ami egy cellához hasonlatosan volt berendezve. Csupán itt az ágy helyett egy asztal terült el gyufával és még több, érintetlen gyertyával, valamint mellette egy szék. Naruto pedig lassan jött rá, hogy ő a földön ül, a gerincét pedig az a tömör faoszlop nyomja, amelynek nekitámasztották.

Döbbenten pillantott hátra válla fölött, azonban a fejébe ismét tompa fájdalom hasított. Oda akart kapni, és akkor jött rá, milyen szörnyen nehezek csuklói. Zavartan emelte maga elé kezeit, és miután az ideiglenes homályosság szintén kitisztult, döbbenten nézett végig a csuklóján feszülő láncokon. Mellette futottak a földön, majd fel az oszlop tetején egészen a plafonig. Ott pedig valami különös, emelő szerű szerkezethez csatlakoztak. Meg kellett ráznia fejét, hogy kitisztítsa gondolatait.

És akkor minden beugrott. Sasuke hozta ide. Azt mondta most ő a következő áldozata, és valamiféle méreggel kiütötte. Amit még Sakurától lesett el. Kezei ökölbe feszültek, ahogy a szokatlanul embertelen helyzetet felfogta. Ő azért jött, hogy megmentse Sasuke életét. Hogy visszavigye Konohába, és valahogy elintézzen egy újabb tárgyalást neki. Sasuke pedig ezt csúnyán kihasználta. Azonnal fegyvereihez kapott, de egyik sem volt rajta. Valaki mindet elvette, emellett pedig a köpeny és a fölsője is lekerült róla.

Naruto dühösen rántotta meg a láncot csuklóján. Az csörögve feszült meg. A szédüléstől tartva óvatosan tolta fel magát állásba a faoszlop mentén, majd amikor kellően stabilnak érezte magát, minden erejét összeszedte. Hevesen rántotta meg ismét a láncokat, azonban azok bár megfeszültek, nem engedtek. Naruto pedig szokatlanul gyengének érezte magát. Talán az ájulás utóhatása. Próbált Kurama erejéhez nyúlni, így lehunyta szemeit. Azonban szinte azonnal döbbenten el is nyitotta őket, ahogy megérezte, hogy a róka mélyen alszik belsőjében. Aztán lassan kezdte felfogni, hogy képtelen használni chakráját. Egyáltalán nem érezte testében az erőt.

Idegesen rántotta meg ismét a csuklóját, majd próbálta összeütni a két bilincset, hátha akkor el tudná őket törni. Ezzel azonban csak azt érte el, hogy felszisszent a fájdalomtól, ahogy a fém a bőrébe vágott. Dühösen rúgott az oszlopba, de persze ezt ő maga sem hitte, hogy használhat. Aztán tekintetét a csörlőre vezette az elképesztően magas mennyezeten. Talán ha azt meg tudná rongálni, kicsúszna a lánc. Azonnal ugrott, és döbbenten tapasztalta, hogy pár centi után visszaesett a talajra. Dühösen szitkozódott, ahogy eszébe jutott, hogy képtelen használni chakráját.

Aztán az ajtó halkan kattant a háta mögött, ő pedig hevesen fordult meg. Összebilincselt csuklóit úgy tartotta maga előtt, mintha a fémmel akarná fejbe verni akárki is jöjjön be. És talán így is volt. Több zár kattanását hallotta egymás után, majd a nehéz fém hangosan nyikordult meg. Mögötte pedig egy unott Sasuke jelent meg, aki az ajtófélfának támaszkodott. Egy kulacs pihent egyik kezében. Naruto szemei csak egy pillanatra kerekedtek el, hamar dühösen kezdett kiabálni.