NEKEM ADOD EZT A TÁNCOT? || GEORGE WEASLEY ||

29. fejezet.

 Annebelle Lupin szemszöge

Pár héttel később

- Ezt már szeretem.- George egy széles mosollyal az arcán karolt át engem, mikor az ölébe ültem. Ajkaimba harapva hajoltam közel hozzá, annyira, hogy ajkaink súrolhassák egymást. Még szerencse, hogy rajtunk kívül senki más nem volt lent a klubhelyiségben, különben ezt nem tehettem volna meg. George jól láthatóan élvezte a kialakult helyzetet. Szemei csillogva mérték végig újra és újra a testemet, míg kezeivel a hátamat simogatta.

- Elhoztál mindent, amit kértem? - kérdeztem tőle suttogva. Végig húztam tenyereimet mellkasán, amire ő jól láthatóan megremegett.

Bólintott egyet.

- Igen. - motyogta. Szájára nyomtam egy puszit, majd gyorsan elhúzódtam tőle, mikor elakarta volna azt mélyíteni. Csalódottan felnyöszörgött, könyörgő szemekkel nézett bele az enyéimbe. - Mondjuk azt egyáltalán nem értem, hogy minek kell a kabát.

- Mindent időben meg fogsz tudni. - kacsintottam rá, és egyik kezemmel hátra nyúltam a farzsebemhez. - Csukd be a szemeidet.

Engedelmeskedett nekem, ezért sietve előhúztam a zsebemből a már bekészített fekete kendőmet. Amikor megérezte szemein az anyagot, szélesen elvigyorodott és a fenekembe markolt.

- Minek köszönhetem ezt, édesem? - sóhajtott fel, és az alsó ajkába harapott.

Küszködnöm kellett azon, hogy el ne nevessem magamat. Nyilván valami egészen perverz dolgon járt megint az esze. Úgy gondoltam, hogy nem ártok azzal, ha egy kicsit húzom az agyát. Így legalább én is szórakozhatok egy kicsikét.

- Nagyon jó fiú voltál, Georgie. - suttogtam kéjesen a fülébe. Arcomra mosoly húzódott, amikor meghallottam, hogy levegő után kapott. - Megérdemelsz egy kis kényeztetést.

Megcsókoltam a füle alatti bőrt, majd a nyakára tértem át. Elégedetten felmorgott és hátrahajtotta a fejét, kezével még szorosabban magához húzott.

Annyira szexin nézett ki, legszívesebben most azonnal letepertem volna.

De nem lehet. Dolgunk van.

Még hozzá itt volt az ideje annak, hogy a hónapokkal ezelőtti fogadásunk nyereményét beváltsam. Bizony, nem felejtettem el, viszont abban biztos vagyok, hogy Georgenak már réges-rég kiment a fejéből. Már akkor eszembe jutott pár ötlet, viszont egyik se volt olyan, amit meg tudtam volna valósítani. Most viszont itt volt az alkalom.

- Istenem, Belle. - nyögött fel George és fellökte a csípőjét, mikor elkezdtem szívni a nyakát. - Ne kínozz!

- Rendben.

Ezzel egy pattanással leszálltam róla, mire az egekbe szöktek a szemöldökei. Előre nyújtotta két kezét és a levegőben kutatni kezdett utánam, amire nem tudtam nem elröhögni magam.

- Ez most mire jó? - lihegte felbőszülve.

- Azt mondtad ne kínozzalak. - mondtam halálosan nyugodtan, ő pedig felmorrant.

- Igen, de azt sem akartam, hogy abba hagyd!

- Nyugalom, szépfiú. - kötekedtem vele vigyorogva és egyik kezénél fogva felrántottam a kanapéról. - Mindent a maga idejében.

Oda adtam a kabátját, amit morgolódva felvett, majd végül hagyta, hogy kivezessem a klubhelyiségből. A tekergők térképe segítségével gondtalanul kisurranhattunk a kastélyból. Még éberebb lettem, ahogy a hideg levegő megcsapott engem, ezért felvillanyozva húztam magam után Georgeot, aki azóta hallgatott, mint a sír, mióta kiléptünk a körletünkből.