NEKEM ADOD EZT A TÁNCOT? || GEORGE WEASLEY ||

9. fejezet.

Másnap reggel borzasztó fejfájásra ébredtem és éreztem ahogy forog velem a világ, pedig még mindig az ágyamban feküdtem.

Magam mellé néztem keresve barátnőmet, de ő nem volt sehol. Akkor hallottam meg, hogy a fürdőben van valószínűleg zuhanyzik.

Az ágyon ülve még csukott szemmel próbáltam magam összeszedni, mikor előjött egyenruhájában.

Haja összefonva, kezében kis táskájával ment az ágyához. Amint észre vette, hogy fent vagyok leült elém az ágyamra.

- Már épp kelteni akartalak csipkerózsika – vigyorgott rám szemtelenül – Látom nem vagy valami jó passzban. - húzta el a száját. - Nézd meg mi van a szekrényeden. - Azzal együtt felállt, majd elment a szekrényéhez összepakolni a könyveit, amik mára kellettek.

Összehúzott szemöldökkel néztem utána, majd felfogva mit mondott a komódom felé fordultam.

Annak a tetején ott volt egy kicsi üvegcse, amit magamhoz fogtam. Akkor láttam meg, hogy alatta volt egy cetli.

Ezt idd meg, amint felkeltél. Segíteni fog. - G.

Döbbenten néztem a papírt. Mikor járhatott itt a fiú?

- Kora reggel hozta be, épp mikor felkeltem. - vigyorgott felém Lily, amint meglátta értetlen arcomat. Mintha tudta volna hogy mire gondolok.

- És mégis hogy kerültem fel ide? - kérdeztem meg tőle, ugyanis egyáltalán nem emlékszem arra, hogy feljöttem volna a szobánkba.

- Ő hozott fel, mikor már kidőltél a kanapén. - kuncogott. - Jól kiütötted magad.

Akkor jutott eszembe, hogy mi is történt tegnap éjszaka. Ahogy a karjai között tartott, miközben ostromolta ajkaival a nyakamat... és majdnem megcsókolt. Felsóhajtottam. Ez most tényleg megtörtént?

- Eléggé forró volt a hangulat köztetek. - ült vissza elém a lány, miután elrendezte a papírjait.

- Csak táncoltunk – súgtam halkan lehajtott fejjel mert éreztem, hogy elönti a melegség arcomat.

- Jaj Anne, ne is tagadd. Látta mindenki – szidott le halkan – Freddel páholyban néztük végig.

Arcom tenyereim közé dugtam. Most biztos mindenki erről fog beszélni.

- De nyugi, nem hiszem hogy sokan emlékeznek is valamire a tegnap estéből. - válaszolta meg a gondolataimat - Mindenki kiütötte magát, csoda ha felbírnak kelni az ágyból. - húzta el a száját.

- Te hogy hogy nem vagy a halálodon? - kérdeztem tőle, ugyanis úgy járt kelt a szobában, mint ahogy általában szokott. Semmi sem látszódott rajta, hogy rosszul lenne vagy ilyesmi.

- Fred nekem is adott ilyen löttyöt – bökött fejével a kezemben tartott fiola felé. - Szerintem jó lenne ha meginnád és készülődnél, mert még reggeliznünk is kell. - nézett a kezén lévő órájára.

Ránéztem a zöldes folyadékra, majd amint lecsavartam róla a kupakot rögtön lehúztam.

Ahogy ez megtörtént már éreztem is a változást, a szédülésem elmúlt, viszont a fejem még mindig fájt. Gondolom majd jobb lesz, ha ettünk.

Kimásztam ágyamból, fogtam az ingemet, nyakkendőmet, szoknyámat és mentem is be a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam. A tükörbe néztem, és megláttam a karikás szemeimet és sápadt arcomat. Elborzasztott a látvány ezért úgy döntöttem, hogy jobb ha megkímélem a másnapos fejemtől a többieket. Felkentem magamra egy alap sminket. Fekete hajamat szokás szerint kiengedve hagytam, majd surrantam is kifelé. Összepakoltam a mai órákra szükséges könyveket, cipőmet felhúztam, még magamra vettem a taláromat, majd jelezve Lilynek elindultunk. A klubhelyiség nappalijába leérve sokkosan néztem a sok piás üveget, amik itt ott megtalálhatóak voltak, a műanyag poharak mellettük hevertek . A kanapéról a párnák ledobálva, a szőnyeg a falhoz volt tolva. Egy gyors pálcaintéssel már minden a helyén volt, így Lilianbe karolva már mehettünk is a kövér dáma festménye felé, ami rögtön ki is nyílt ahogy mögé értünk. A lépcsőkön lefele menet összetalálkoztunk pár fiatalabb griffendélessel, akik vigyorogva pacsiztak le velünk megköszönve a tegnap estét.