NEKEM ADOD EZT A TÁNCOT? || GEORGE WEASLEY ||

3. fejezet.

- Ott van Oliver! Látod? - hirtelen azt se tudtam merre forduljak, annyira elkápráztatott ez a hely. A plafont elvarázsolták, és az éjszakai sötét égboltot mutatta tele csilagokkal és középen a holddal. Felettünk gyertyák lebegtek, a négy fal oldalán végig fáklyák égtek. -Anne?

- Hm.. tessék? - fordultam hozzá, miközben sétáltunk a sorok között. A a nagyterem volt a suli központja, itt volt megtartva az évnyitó és ahogy látom, enni is itt szoktak.

- Ott integet az a srác, ő Oliver a bátyám. - mutatott az említett felé, majd vissza intett neki. Barna hajuk, és gödröcskés mosolyuk tökre ugyanaz volt.

Megálltunk a tanároknál akik előtt egy hosszú asztal volt, megrakva mindenféle finomsággal.

Dumbledore igazgató úr amint bemutatkozott és bemutatta sorban a tanárokat, üdvözölt minket majd felsorolta a szabályokat.

- Most akinek a nevét felolvasom az kijön, leül ide a székre és a Teszleg Süveg beosztja őt egy házba.- szólalt fel McGalagony, majd elővette a pergamentjét és olvasni kezdett.

A velem egykorúak csak úgy lengedeztek szerte szét, ahogy osztotta őket a kalap.

- Annabelle Lupin! - kiáltotta ki a nevem a professzor asszony majd félve, mint aki a vesztébe megy kisétáltam és leültem a székre. Gyorsan még körbenéztem, rásandítottam Lilyre aki biztatóan felemelte a hüvelykujját. Remélem egy házba kerülünk.

A nő rám rakta a süveget, amelyik felkiáltva elkezdte mondani a véleményét.

- Aha! Szóval Lupin kisasszony... bátorsága az van bőven, még ha nem is ezt mutatja... észnek sincs híján, tehetséges, igazi művészlélek. - sorolta felfelé - Na jólvan, nos akkor, hova is tegyelek... - gondolkozott el egy percre. - ....Griffendél! - kiabálta ki. Boldogan ugrottam le és siettem az asztalukhoz. Ott pár idősebb diák akik közelebb ültek hozzám nagy tapssal és ujjongva fogadtak, majd kezet fogva bemutatkoztak. Figyelmesen néztem tovább a többieket remélve, hogy Lily is idekerül hozzánk.

- Fred Weasley! - jött a következő diák, aki szintén a kalap alá ült és várta az eredményét. Feltűnt, hogy ő és a másik vörös hajú srác aki segített nekem, teljesen ugyanúgy nézett ki. Szóval ikrek..

- Griffendél! - nagy öröm, ő is leült hozzánk pontosabban elém, majd kezet fogott a közelebbi diákokkal és velem is. Közben elkezdett beszélni, egy másik fiúval, akit Percy Weasleynek hívtak. Ő volt a harmadik srác a vonatnál aki velük volt, szóval ő lehetett az idősebbik testvér.

A kisebb tömeg közben még kisebb lett és láttam Lilyn, hogy fészkelődött. Szegény, nagyon izgulhatott már.

- Lilian Wood! - végre sorra került ő is, majd vártuk az eredményt, miközben a Süveg mondta a magáét. Lopva rápillantottam Oliverre, aki nyújtózkodva és kíváncsian méregette húgát.

- Griffendél! - kiabált sokadjára a kalap, rögtön ugrottam a lány nyakába amint ideért hozzánk, akinek arcán látszott a megkönnyebbülés. Leült mellém, majd kifújta a visszatartott levegőét.

- El se hiszem hugi, itt se hagysz engem békén már... - jött oda hozzánk Oliver, majd gratulált a lánynak és egy hajborzolgatás után vissza is ült a helyére.

- George Weasley! - szólalt fel utoljára McGalagony professzor.

A srác nagy lendülettel röhögve ült le , mivel a rohanásban majdnem felborította a széket.

Kuncogtam egy sort a fiún, utána figyelmesen néztem tovább az eseményeket.

A teszleg süveg morgott egy sort, majd elkezdte mondani a szokásos szövegét.

- Griffendél! - és ezzel véget is ért a beosztás, több gyerek nem volt már soron.

Szaladva jött az asztalunkhoz és ugort bele ikre nyakába, akivel elkezdett ölelkezve ugrálni. Bátyjuk szidva próbálta csitítgatni őket, majd miután lenyugodtak George még lekezelt mindenkivel körülötte. Mikor rám nézett kezét tartotta, hogy belecsapjak az enyémmel. Ahogy ez megtörtént, mélyen a szemembe nézett, majd elvigyorogta magát. Piros pozsgás arccal ültem le gyorsan, majd temetkeztem az evésbe, remélve, hogy a fiú nem vette észre a reakciómat.

Úgy érzem, nem fogok unatkozni ebben a pár évben.