34. fejezet. !! 18+ !!

5.5K 167 152
                                    



Sziasztok! 

* dobpergés* 

Itt az utolsó fejezet gyerekek. Az   u t o l s ó.  Alig tudom elhinni! Egyszerre örülök is neki, meg nem is. :c  

Remélem azért ti  örülni fogtok ennek a résznek. Úgy gondolom sikerült összehoznom úgy, hogy normálisan befejeződjön és lezáródjon az egész.

Uhh, nem is tudom mit mondhatnék még, így hajnali fél három tájékán már nem igazán tudok normálisan gondolkodni. XDD

Na jó, azért még írok valamit. 

Nagyon, nagyon, nagyon hálás vagyok nektek azért, hogy így a 34. fejezetre majdnem 40.000. néztetek bele a történetbe. Úristen, hihetetlenek vagytok. 

Köszönöm a sok pozitív visszajelzéseket is, meg az építő kritikákat is. 

Igen, rengeteg hibát elkövettem benne, ami miatt fogom is a fejem mai napig, de hááát...(  azt hiszem számítottam erre, hogy ez lesz. XDDD )

Remélem sikerült kimaxolnom Belle és George románcát, úgy ahogy kellett. 

Sok - sok puszi és ölelést küldök nektek! :*

Jó olvasást!



George Weasley szemszöge


Megszeppenve néztem Belle arcát. Jól hallottam az előbb?

- K-komolyan beszélsz? - kérdeztem. 

Közben éreztem, hogy a vérem felforrva rohamosan az ágyékom felé kezdett tódulni.

- Igen, George. - súgta. Kék szemei teljesen elsötétültek, már inkább tűntek feketének. Imádtam, mikor így nézett rám, elvesztettem tőle mindig az önuralmamat. Még keményebben megrántotta a hajam, így a fejemet muszáj volt hátra hajtanom. Belle ajkait éreztem meg a nyakam bőrén. Először szívta, utána harapdálta a felkínált területet. Összeszorított fogakkal tűrtem, ahogy kezelés alá vesz engem. - Bebizonyítom neked, hogy csak te kellesz nekem. Elfelejtetem veled azt az ostoba gondolatodat, ami miatt egy hétig hiányolnom kellett téged.

Bassza meg!

Domináns volt, teljes mértékben uralkodni akart felettem.

Egy szempillantás alatt leugrott ölemből, majd a taláromra markolva megfordított, és oda szorított a falhoz.

Megtalálva a nyakamon a gyenge pontomat azonnal kínozni kezdte.

- Faszom Belle, viselkedhettél volna így hamarabb is. - nyögtem fel jólesően. 

- Gondolj csak bele, Georgie. - búgta fülembe, közben kezét elkezdte lefelé vontatni felsőtestemen. - Ha most mindennek vége szakadt volna köztünk, ezt már nem kaphattad volna meg tőlem. - érzéki hangjától és a farkamon lévő szorításától libabőrösek lettek végtagjaim.

A derekán találva fogást kapaszkodtam belé ragaszkodóan.

- De hála Merlinnek, nem így történt. - súgtam lehunyt szemekkel.

- Inkább hála apámnak, nem? - kuncogott, s tovább masszírozott engem nadrágon keresztül.

- Ne emlegesd apádat, miközben a farkamat fogdosod, kérlek!

NEKEM ADOD EZT A TÁNCOT? || GEORGE WEASLEY ||Where stories live. Discover now