NEKEM ADOD EZT A TÁNCOT? || GEORGE WEASLEY ||

12. fejezet.

 - Fiatalság, bolondság.. nem igaz Minerva? - kérdezte Dumbledore professzor házvezetőnőnket, aki csak elkuncogta magát.

Itt voltunk Georgeval az igazgatónál, ugyanis most fogják kiszabni ránk a büntetést. Remélem nem Friccs úrral fogunk valamit csinálni, mert ki nem állhatom azt az embert. Egy vén, goromba fickó aki csak azt nézi, hogy hogy szúrhat ki a másiknál. Meg persze, hogy tudjon nyalni Dumbledorenak. Mindketten úgy álltunk, mint a legártatlanabb kisbabák, George eres kezeit simogatta lehajtott fejjel, míg én a lábammal kicsiket doboltam idegességemben.

Azzal jártunk jól vagy is inkább jártam, hogy McGalagony pont akkor jött, mikor Piton professzor dolgozatot íratott velünk, amire teljesen elfelejtettem készülni. George szerintem tojt az egészre, mint ahogy általában szokott Freddel.

A fiú mellettem nem izgult, nyugodtan álldogált ott magának. Ő már túl sokszor átesett ezen a histórián testvérével együtt.

Miközben én azon imátkoztam magamban, hogy apám ne legyen rám kiakadva ha meg tudja, hogy büntetésbe kerültem. Nem voltam még egyszer sem, igyekeztem mindig kerülni az ilyen helyzeteket.

- Fred. - kezdte igazgatónk, miközben szemüvege mögül ránk pillantott.

- George. - javítottuk ki, mire elkuncogta magát.

- Bocsánat, a szemem már nem a régi. - törölte meg szemeit a szemüveg alatt. - Szóval George. Túl sokszor találkoztunk már itt fiam, hogy tudd most mi következzen. - fejezte be komolyan, mire nekem a szívem leállt. Remélem nem kezdd itt nekünk beszélni a megfelelő viselkedésről meg egyéb felnőttes dolgokról, mert akkor rosszul leszek.

- Fejenként levonok tőletek 10 - 10 pontot – nézett rám meg a fiúra felváltva, majd McGalagony felé fordult. - Minerva kérlek, te meg szólj a mai prefektusosoknak, hogy csatlakozik hozzájuk még két diák. - a professzor asszony bólintott, majd el is sietett. - Tehát a büntetésetek esti járőrözés lesz Percyvel és Catherinnel. - tájékoztatott minket, majd elmosolyodott. - Aztán többet ne halljak ilyet, mint amit ma hallottam rólatok! - kacsintott felénk az öreg, én meg teljesen elszégyelltem magam. - Most pedig nyomás, mert mindjárt kezdődik a következő órátok. - kezeivel elhessegetett minket, mire mi illedelmesen köszöntünk neki, majd távoztunk onnan.

Ahogy kiléptem a folyosóra, megkönnyebbülten fújtam ki a bent ragadt levegőt.

- Még új vagy ebben Anne – karolta át vállamat George – majd elkezdett lefele vezetni a lépcsőn. - ha velem maradsz, akkor az ilyenekből nem lesz hiányod. - kacsintott felém, mire én mellkason vágtam. Röhögve fogta meg azt a területet, majd még jobban magához húzott. Mentol és pézsma illata volt, amik rögtön az orromba szöktek. Akkor esett le, hogy mit mondott. Megtorpantam szerencse, hogy még tartott az óra, máskülönben ezt nem tudtam volna megtenni a nagy tömeg miatt.

- Ha velem maradsz? - kérdeztem rá, szemöldökeim felugrottak. A fiú felém fordult teljes testtel, majd lehajolt hozzám. Kezei közé vette arcom, miközben mélyen szemeimbe pillantott.

- Kellesz nekem Belle. - súgta halkan és közelebb hajolt, orra már súrolta az enyémet. - Nem tudom, hogy mi ez ami köztünk van, de nem akarom abbahagyni.

Szavaitól éreztem, hogy megáll bennem az ütő is, ha lehetett volna már rég szárnyaltam volna a boldogságtól. Végül is ezt akartam nem? És tessék, most itt van a lehetőség.

- Én sem akarom George. - suttogtam neki, remélve hogy meghallja. Nem akartam megtörni ezt a pillanatot azzal, hogy hangosan beszélek. Túl jó volt ahhoz. Mosolyogni kezdett, mire én rám is rám ragadt jókedve. Barna szemei csillogtak, haja kissé kócosan pihent feje tetején. Talárban volt mint én, így nem láthattam tökéletes felsőtestét, ahogy ráfeszül a fehér inge...

Bambulásomból a csengő zavart meg, mire a fiú bosszúsan felsóhajtott. Ajkaival puszit nyomott orromra, amit hihetetlenül édesnek találtam.

Nevetgélve szedtük a lábunkat a következő órára.

Boldog voltam, ennyi idő után végre. Pont azzal a fiúval, akibe már azt hiszem kezdek beleszeretni.

                                                                                        ... 

- Merlinre George! Ne már, még is mi a fenét csináltál már megint? - háborgott este Percy, amint kiléptünk a Kövér Dáma festménye mögül. - Hogy egy nyugodt éjszakám se lehet, még figyeljek rád is. - pufogott tovább a göndör hajú Weasley, miközben sétáltunk lefelé.

- Nyugodj már le nagyokos. - gúnyolódott George, mire oldalba vágtam, hogy hallgasson. Nem akartam még a veszekedésüket is végig hallgatni. - McGalagony amúgy is azt mondta, hogy külön leszünk. Ti ketten, mi meg együtt. - zsörtölődött a fiú. Megsimítottam kezét, hátha lenyugszik. Meglepetésemre sikerült elérnem vele valamit, ugyanis görcsösen felhúzott vállait leengedte, majd feltört belőle egy sóhaj.

- Köszönöm! - fogta össze kezét az idősebbik majd felemelte azt, mintha hálálkodna. Mellette lépdelő Catherine csak nevetett, amit megértek hisz én se nagyon bírtam magamba tartani kuncogásomat.

- Ha bármi gond lenne, csak küldjetek egy mágikus levelet és megyünk. - fordult felénk a lány amint leértünk a lépcsőn. Eddig nem nagyon beszéltem vele, de kedves lánynak tűnik.

- Köszönjük. - mosolyogtam rá, majd Percynek néhány váll ütögetés után elindultunk Georgeval a hatodik emeletre.

- Ennyi lépcsőt komolyan mondom... - mérgelődött tovább mögöttem a fiú – bár előttem a látvány kiváló, szóval inkább nem panaszkodom. - hallottam meg pajkos hangját, mire rögtön visszafordultam. Egy fokkal voltam fentebb, így egy magasak voltunk. Szemei jókedvűen csillogtak, már nem látszódott bennük semmi indulat.

- Hűtsd le magad Weasley, különben... - fenyegettem volna meg, ha nem vág a szavamba.

- Különben? Megbüntetsz? - fogta meg a derekamat, majd magához húzott. Meg kapaszkodtam vállaiba, miközben igyekeztem szúrósan ránézni de nem ment, mert megláttam kacér vigyorát.

- Meg amúgy is...- kezdte simogatni derekam – majd te lehűtesz.

- Csak szeretnéd nagyokos. - kacsintottam rá, majd gyorsan kitéptem magam karjai közül, hogy felszaladhassak a lépcsőn. Hallottam mögöttem lépteit, de ez nem tántorított meg, folytattam tovább sebesen utam már a folyosón. Ekkor megéreztem két kart a csípőmnél, amik hátra rántottak majd egy izmos mellkast, ami a hátamhoz simult. Körbeölelt és éreztem, hogy mennyire sebesen mozog a mellkasa.

- Jobb, ha felkészülsz arra, amit tőlem fogsz most kapni. - suttogta a levegőt kapkodva mire éreztem, hogy teljesen kiráz a hideg.

A francba! Vajon mire készül?