NEKEM ADOD EZT A TÁNCOT? || GEORGE WEASLEY ||

2. fejezet.

Lilyvel nagyon jól elbeszélgettünk, közvetlen lány volt,ami jól jött mivel én egy kicsit meg voltam szeppenve, de ez el is múlt rövid időn belül. Épp a bátyjáról , Oliverről beszéltünk aki szintén a Roxfortban tanul, másodéves, a griffendél házhoz tartozik és kviddicsezett.

Én is meséltem magamról egy keveset mert igazából nem is nagyon tudtam mit mondani magamról, nincs valami izgalmas életem.

- Adhatok valamit a kocsiról? - jött a fülkénk elé egy kedves arcú pufók asszony.

Felcsillant a szemünk a sok édességtől, persze rögtön vettünk magunknak néhány csokit és cukrot.

- Annyira jó, hogy te is szereted a művészetet. - csámcsogta, mikor a rajzoláshoz vetődött a téma ugyanis ő meg nagyon szeretett festeni, ami nekem annyira nem ment. Első közös pontunk már meg van.

- Igen – értettem vele egyet. - olyankor legalább csak én vagyok, meg egy darab papír és pár órára legalább ki tudom kapcsolni az agyamat. - kopogtattam meg a fejemet a vizes palackommal.

- Nézd csak, mindjárt ott vagyunk! - ugrott fel izgatottan a helyéről majd mutogatott kifele az ablakon egy nagy kastély felé. - Az a Roxfort, a bátyám már elmesélte milyen hatalmas, tele rejtélyes zugokkal – kezdte el simogatni a tenyerét miközben sunyin elmosolyodva húzogatta felfelé a szemöldökét. - Úgy érzem nem fogunk unatkozni.

- Várj még ezzel, először egy házba kell kerülnünk. - kacagtam fel de közben azért reménykedtem, hogy vele maradok együtt. Aranyos lánynak találtam és úgy érzem, hogy jól kijönnénk egymással.

- A Teszleg Süveg mindig jól osztja be a diákokat.

- Úgy legyen. - pillantottam rá.

Közben folytattuk a beszélgetést majd csak már annyit vettünk észre, hogy a vonat elkezdett fokozatosan lassulni.

- Gyorsan vegyük fel a talárt aztán menjünk is, még a végén itt maradunk. - sürgetett a lány, aztán vette is fel magára a fekete köpenyt.

Én is gyorsan felvettem, megfogtuk a baglyaink ketrecét és mentünk is kifelé. Eltartott pár percig mire leszállhattunk a vonatról, mert a sor egy kicsit zötykölősen ment, mindenki kapkodta össze felé magát, nehogy még valamit itt hagyjanak.

Lilyvel egymás mellett sétálva követtük a tömeget, amely meg is állt rövid időn belül ugyanis előttünk állt egy egészen magas fickó, bozontos hajjal, nagy szakállal.

Kedvesen végig vezette rajtunk a tekintetét, majd be is mutatkozott.

Hagrid fog minket vinni csónakokkal a Roxforthoz, ugyanis ez egy ahogy ő mondta „ hagyomány ˝, hogy az elsősöket ő kíséri az iskolához. Elképedve fordultam Lilyhez.

- Ez szép lesz. - néztem rá, miközben ő értetlenül fordult felém pillantásával kérve, hogy folytassam. - Nem voltam még sose csónakázni, tehát evezni se tudok. Be se érünk a suliba, mivel a vízen fogunk meghalni ha rajtam múlik.

Összehúzta szemöldökét, majd látván szenvedő arcomat hangosan felnevetett.

- Ne aggódj. - legyintett egyet. - Oliver azt mondta, hogy a csónakok el vannak varázsolva. Nekünk nem kell csinálni semmit, csak szépen megvárni míg el visz minket a Roxforthoz.

Hát persze. Milyen iskola lenne ez ha nem lenne elvarázsolva semmi?

Nyugodtan fújtam ki a levegőt, ekkor meghallottam a hátam mögül nem messze egy ismerős kuncogást.

Megfordultam, hogy meg nézzem magamnak az illetőt mikor a tekintetem összeakadt egy huncut pillantással. A srác volt az aki segített nekem felcipelni a ládámat, és úgy látszik jól szórakozott a beszélgetésünkön. Elnevettem magam én is, majd lehajtott pirult arccal előre fordultam. Nem hinném, hogy a fiú totál hülyének nézett volna és azért röhögött ki... Vagy talán mégis?

Magamba szitkozódva, paradicsom vörös arccal indultam el a tömeggel, ahogy visszafordultam.