NEKEM ADOD EZT A TÁNCOT? || GEORGE WEASLEY ||

31. fejezet

helló, helló, sziasztok. * angyali mosoly*  

uhh, nincs mentség arra, hogy most hozok részt drágáim. megmondom az őszintét, se időm, se ihletem nem volt ahhoz, hogy leüljek és írni kezdjek. 

viszont a hétvégén fejembe ötlött valami, így jó kislány módjára fel se néztem a gépből addig, míg be nem fejeztem ezt a részt.

a másik közölni valóm pedig az, hogy lassan eljön ennek a sztorinak is a vége. körülbelül 2 max 3 rész van már csak hátra.

na de az még messze van. addig is olvassátok el ezt a részt!

- és lehetőleg ne öljetek meg gondolatban a végére -

puszi nektek! :*

Annabelle Lupin szemszöge

Cedric két kezével a fejem mellett támasztotta a falat. Mélyen a szemeimbe nézett, miközben megkövült helyzetében.

- Cedric... mit csinálsz? Engedj el! - löktem rajta, de ő meg se mozdult. Továbbra is előttem állt, és némán figyelt engem. Borzasztóan kellemetlenül éreztem magamat.

Olyan fura volt. Szemei érdekesen csillogtak, úgy nézett rám, mintha nem is engem látna, hanem valaki mást. Az üveges tekintetével megijesztett, a vérem  is  meghűlt bennem.

- Már olyan rég óta meg akarom ezt tenni. - motyogta olyan halkan, hogy alig tudtam megérteni. De mikor ez megtörtént, sokkolva néztem vissza rá.

- Miről beszélsz? - kérdeztem visszafogott lélegzettel. Azután kapcsoltam, hogy eléggé félreérthető pózban is állunk, ezért is löktem rajta még egyszer. - Nem mondom többször. Engedj el, Cedric!

- Nem! - morogta, és olyat tett, amire egyáltalán nem számítottam.

Megcsókolt.

Erőszakosan nyomta ajkait az enyémre, míg a testét szorosan az enyémhez passzírozta, ezzel elvágva tőlem minden menekülési utat.

Mi a jó szakállas Merlin!

Ijedten kapálózni kezdtem, ütöttem őt, ott ahol csak értem, de mit sem értem vele. Már épp emeltem volna az egyik térdemet, de valakinek a hangja megállított mozdulatomban.

- Még is mi a faszt csinálsz a barátnőmmel, te rohadék?!

George egy szempillantás alatt lerántotta rólam Cedricet, aki egy bágyadt mosollyal az arcán nézett bele barátom sötét barna szemeibe.

Amikkel ha lehetett, akár ölni is tudott volna.

George fújtatva levágta a földre a könyveit, és sebesen neki iramodott az előtte állónak. Cedric arcába olyan hirtelen csapódott bele az ökle, hogy a másiknak még feleszmélni se volt ideje, rögtön kapta a következő ütéseket.

- George, ne! - kiáltottam, és hátulról meg fogtam derekát, hogy arrébb húzzam a már földön fekvő hugrabugostól, de George elrántotta magát előlem. Folytatta ütlegeléseit, viszont én sem hagytam annyiba az egészet. Újra utána nyúltam, amire George felmorogva felém pördült.

- Ne. Nyúlj. Hozzám.

Istenem, mondd, hogy nem értette félre az egészet!

- De George... én nem-

- Nem érdekel a magyarázatod! - dörrent rám és Cedricet a földre lökte, utána pedig felém magasodott. Barna szemeiben a lángoló tűz, most nem a szenvedélyessége miatt lobogott. Hanem mert iszonyúan dühös volt. Még sose láttam őt ennyire bosszúsnak. Remegett a visszafojtott dühtől, amitől megijedtem és hátrébb léptem tőle egyet. - Hogy a faszba tehetted meg ezt velem? Miért érdemeltem meg ezt?