NEKEM ADOD EZT A TÁNCOT? || GEORGE WEASLEY ||

17. fejezet.

Reggel irtózatosan melegre ébredtem. George karja körülölelte a meztelen derekamat, háta a mellkasomnak simult. Lassan megfordultam, nehogy felébresszem a még mindig mögöttem szuszogó fiút. Ezt a képet soha nem fogom elfelejteni, ami a szemem elé tárult. Arca pár centire feküdt tőlem, a feje a karján pihent. Telt ajkai aprón szétnyílva szedték halkan a levegőt, miközben még mindig aludt. Haja szanaszét állt feje tetején, ami mint mindig, most is megmosolyogtatott. Izmos mellkasa ütemesen emelkedett, ám tovább már nem tudtam felmérni, mivel a takaró eltakarta előlem csodás lényét. Nagyon éveztem vele a tegnap este minden egyes pillanatát, és legszívesebben most is megismételném. Elpirultam a gondolatra, hogy ha még egyszer láthatnám vágytól túl fűtött szemeit és érezném minden egyes gyengéd érintését.

Ujjaimmal cirógatni kezdtem óvatosan arcát. Férfias vonásai előtérbe helyeződtek, ahogy nyugodtan aludt. Orcái kisimultak, egy ránc se volt édes homlokán.

Szemeit lassan rebegtetni kezdte, majd azok lassan kinyíltak. Ahogy meglátott elmosolyodott rögtön. Nagyot ásítva és nyújtózkodva bújt oda hozzám még jobban.

- Jó reggelt. - súgta reggeli rekedtes hangján, amitől a hátamon felálltak a pihék.

- Jó reggelt.

Szemei végig pásztázták arcomat, úgy ahogy én tettem az előbb az övével.

- Hogy érzed magad? - kérdezte, miközben simogatni kezdte a derekamat.

- Csodásan. - sandítottam rá szempilláim alól. - És te?

- Szintén. - vigyorodott el, amikor végig nézett rajtam. - Jó erre a látványra felkelni.

Elpirultam, ugyanis még mindig csupasz voltam. Ujjai a derekamról a hátamra vándoroltak. Élesen beszívtam a levegőt, mikor láttam, hogy előrébb hajolt. Azután megcsókolt. Ha lehetne, mindig ezt csinálnám. Eltöltenék vele egy szenvedélyes éjszakát, utána reggel összebújva ébrednénk. Ezt megismételném újra és újra. Elhúzódtam tőle és szemeimmel az órát kerestem.

- Úristen, el fogunk késni! - ugrottam volna fel, ha George nem ránt le magához.

- Hova sietsz? Még csak fél hét van. - nézett rám, majd rosszallóan rázni kezdte a fejét. - Néha kikészítesz a jó kislány szerepeddel.

- Ez nem jó kislányosság, csak szeretek pontos lenni. - néztem rá csúnyán. Szemei még mindig fogva tartottak, majd egy ijesztő mosoly kíséretében hirtelen felém gördült.

- Ne félj. Még van egy kis időnk erre. - ezzel lehajolt hozzám és ajkainkat ismét összetapasztotta. Kezem automatikusan beletúrt hajába, a másikkal a hátánál fogva öleltem magamhoz. Gyengéd csókokat váltottunk, hiszen az álmosság még mindig felettünk uralkodott.

Egyik kezével elhagyta az ágyat, majd végig vontatta ujjait nyakamtól kezdve a mellkasomig. Ujjai végével óvatosan simogatni kezdte mellbimbómat, amitől zihálni kezdtem. Erősebben ragadtam meg haját, mire belemorgott csókunkba.

- Igazad van, későre jár. - hajolt el tőlem hirtelen kábán, amire felnevettem. - Jobban járunk, ha megyünk különben garantálom, hogy nem érünk vissza időben.

Ezzel együtt kezdtük el magunkat rendbe szedni, majd felsiettünk a körletünkbe.

Gyorsan lezuhanyoztam és miután késznek nyilvánítottam magam, keltegetni kezdtem a még mindig alvó Liliant.

- Hol a merlin szakállába voltál? - ugrott fel ágyán, amint meglátott.

- Ne haragudj, hogy nem szóltam neked. - néztem rá bocsánatkérően. - Georgeval voltam.