Smaragdzöld

I/15.fejezet: Bajok a Roxfortban - mi történik?

Már is Dumbledore szobájában állunk. Semmi sem változott péntek óta  - csak az igazgató. Amíg eddig szinte mindig derűs volt, most komolyan és fáradtan néz. Talán egy kicsit csalódottan és gondterhelten. A szeme alatt sötét karikák húzódnak, és az arca is kicsit... meggyötört.

- Lily, Leyla - a hangjából csak úgy süt a sok gond. - Jobb ha tőlem tudjátok meg, mintha valamelyik társatoktól, aki esetleg... félreinformál -  itt nagyot sóhajt. - Amíg távol voltatok, a Roxfortot megszállták úgymond, a... a dementorok. Valami ellenséges erő küldte őket ide, és amíg nem tudjuk, hogy kivel, vagy mivel állunk szemben, balgaság lenne bármit is tennünk. Nem, rosszul mondtam. Balgaság lenne, bármi meggondolatlanságot tennünk, mert az esetleg máshogy sülne el mint terveznénk. Ezért kérlek titeket, higgyétek el, hogy tudom mit csinálok, és ne kezdjetek bele valami...bolondságba. Ezt az üzenetemet mellesleg adjátok át Mr. Potternek és Mr.Blacknek is, úgy érzem ők tenni akarnak valamit. Nem szeretnek tétlenül ülni, ez látszik, viszont - ezt nem szeretik hallani, ugyan - de még fiatalok, és tapasztalatlanok is. Nektek is elmondom, hogy egyikünk sem volt még ilyen helyzetben, ez nekünk is új. Mi sem tudunk mindent, de! - emeli fel a mutatóujját. - Bizonyos szabályokat hoztunk,  ezeket be KELL tartani. A saját biztonságotok érdekében - váltott barátságosabb hangnemre az igazgató. - Most nincs időm elmondani őket, de ezen - pergament varázsol elő - a lapon látjátok őket. Nyomatékosan kérlek titeket, olvassátok el, és tartsátok be ezeket a szabályokat - lassan, artikuláltan beszél, mint a kisgyerekekhez szokás. - Ugye bízhatok bennetek?

Elveszem a pergament és a táskám mélyére süllyesztem.

- Hát persze, igazgató úr - mondom szomorúan mosolyogva. Még ez is! Dementorok!

- Most pedig menjetek a klubhelyiségetekbe.

Miután elköszöntünk, Lilyvel felsétálunk a griffendél toronyba. Apu halála óta talán most először, máson jár az agyunk. Igen, a dementorokon. Szinte berontunk a portrélyukon, én el is esek Lily lábában. Egy pillanatig nem tudom mi történt, aztán amikor Lily leemeli a fejemről a bőröndöt, na akkor már minden világos. Ahogy felnézek öt vihogó fejet látok: Lilyt, Jamest, Petert, Remust, és persze Siriust. Unottan nézek rájuk, és nagyot sóhajtok.

- Nektek is sziasztok - ahogy végre abbahagyják a vihogást, fölállok.

- Na, még mindig ugyan olyan kis undok -vihogja James.

- Nem is vagyok undok - morgom. A következő pillanatban valaki (Sirius, ki más?) hátulról megbirizgálja a hajamat. - Idióta, hozzám ne érj!

- Nem, tényleg nem vagy undok - vihog már Sirius is. Segítségkérően pillantok Remusra, de ő  csak megrázza a fejét és elmosolyodik.

- Na, jó. Én nem maradok ilyen éretlen és gyerekes társaságban - felszegett állal indulok meg a csigalépcső felé.

- Most akkor éretlen vagy gyerekes? - húz vissza a kezemnél fogva Sirius,  erre nem számítok, azt hittem hagynak majd elmenni ezért meglepetten válaszolok.

- Mindkettő.

- És ezt imádod bennem - vigyorog Sirius. De jó, hogy megint előbújt a nagyképüsége!

- Sirius... - kezdem - az agyamra mész!

- Tudom.

- Mi??? De, nem... nem tudhatod, mivel most... vagyis nem úgy, hanem, ahrggg, annyira - mondom értelmesen.

-  Na jó -  lép oda hozzánk Lily. - Fiúk, kíváncsiak vagytok arra amit Dumbledore mondott és amit most megtudtam?

- Honnan tudtál meg bármit is? - kérdezi Sirius. Ő is megfogja a lényeget a dolgokból, mondhatom.