Smaragdzöld

I/21.fejezet: És most?

(A gifen esik a hó, a történetben pedig július van... Ezt nézzétek el nekünk)

- Legyen elég annyi...hogy Voldemort!

A fura név hallatán önkéntelenül is megborzongtam. Soha nem hallottam még, de valahogy megrémít. Ne már, Leyla! Ez csak egy név, gondolom magamban. De milyen név!

A gondolataimból Lily hangja ránt vissza a temetőbe.

- Mit akarsz? Mondd már meg!

- Én már elmondtam. Azt akarom, hogy szövetkezzünk, mert együtt erősebbek vagyunk mint külön, külön.

- Soha nem fogok összefogni magával - mondom undorodva.

- Biztos vagy benne, kislány? - kérdezi vicsorogva.

- Holtbiztos.

- Eltaláltad. Ha velem nem fogtok össze akkor senki mással se. Szóval... most megöllek titeket.

Szinte érzem ahogy lesápadok. Gondolhattam volna. Lassan Lilyre nézek, aki rémülten néz vissza rám. Csönd van. Nagy nagy csönd. Mire várunk? A halálra? Arra, hogy Voldemort eldöntse, hogy öl meg minket? Azt már nem. Küzdeni kell. Küzdeni kell a végsőkig. Ameddig meg nem halunk.

- És, hogy ölsz meg minket? - kérdezem olyan csevegő hangnemmel mintha csak az időjárásról beszélnénk. Próbálom leplezni, hogy igazából mennyire félek.

- Még nem tudom, de valami egyszerűre gondoltam, nincs sok időm. Szóval megnyugodhattok, gyors leszek, és nem fog annyira fájni - mondja gondosan megnyomva az annyira szót. - Lily! - odalép a testvéremhez, és felemeli az állát, de Lily elfordítja a fejét. - Dönts okosan! Dönts a nyertes oldal mellett! Örülnötök kéne, hogy nektek van választásotok! Az emberek nagy részének nem hagyok választást, de nektek igen! Ne döntsetek rosszul!

- Nem döntök rosszul - jelenti ki Lily, belenézve a szürke szemekbe. - Nem döntök rosszul - ismétli meg.

Voldemort arca eltorzul, előrántja a pálcáját és Lilyre szegezi: - Crucio!

Lily felemelkedik a levegőbe, a teste rángatózik, és sikít. Nagyon sikít.

- Hagyja abba! - akarok ordítani, de James megelőz. Tudom mit érez. Nekem sokkal rosszabb látni, hogy Lilyt kínozzák, mintha velem csinálnák ugyan ezt.

Az átok abbamarad, Lily nyöszörögve leesik a földre. A feje nekicsapódik egy sírnak, így vérezni kezd, kb a füle mellett.

Mind odarohanunk hozzá, én egy gyors varázslattal elállítom a vérzést, és Lily szemébe nézek. Nem tört meg. Látom rajta, hogy nem tört meg, mert Lily a legeslegjobb ember akit valaha ismerek, őt egy ilyen nem téríti el. Ahogy engem sem.

- Leyla - kapja el Sirius a vállamat. - Van valami terved?

- Nincs - rázom meg a fejem. - Semmi, tényleg semmi.

- Az jó, mert nekünk van - óvatosan elmosolyodik. - Figyelj rám, oké? A pasas most nem figyel, Lilyt kínozza - a testvérem sikolyai betöltötték a levegőt. - Addig kell elmennünk. Ha kijutunk ebből a rohadt temetőből, onnantól már könnyebb dolgunk lesz. És amúgy igaza van, neked és Lilynek nagyon nagy a varázserőtök, plusz okosak is vagytok, szóval ezeket most fel is használjuk. Ide kell hívnod a seprűket, úgy, hogy ne lássa meg. Nem nagyon közel, hanem az egyik bokorba. Addig mi eltereljük a figyelmét, ne izgulj. Onnantól pedig rögtönözünk, jó? - néz rám vigyorogva.

- Ez a zseniális terved? Ilyet én is ki tudok találni - puffogok.

- Van jobb ötleted, Leyla Evans? - kérdezi.