Smaragdzöld

I/19.fejezet: Indulhatunk!

- Ti eddig halgatóztatok? - nézek rájuk felhábrodottan.

- Persze - vonja meg a vállát James.

- És nem gondoljátok, hogy ez... sérti a magánjogokat?

- Nem - feleli egyszerűen Sirius.

- Miért nem? - száll be Lily is.

- Mert a barátaink vagytok, láttuk, hogy valami nem oké, és ilyenkor ér kihallgatni - vonja meg a vállát James. Egy pillanatig csönd van. Azért Lilyvel mindketten tudjuk, hogy ez őszinte volt, és ezért baromira jól esett.

- Khm... Jó, így más - köszörülöm meg a torkomat, de azért még picit feldúlt vagyok, mert hiába látták rajtunk, hogy baj van, hiába tudom, hogy csak jót akartak, de ha mi úgy akartuk volna akkor úgyis elmondjuk nekik!

- Na ugye! - biccent James.

- És, mit gondoltok? - kérdezi félve Lily.

- Átverés - jelenti ki Remus.

- Gondoljátok?

- Persze, csak titeket akar ez a valaki.

- Minek kellünk neki? De most komolyan - nézek a Tekergőre olyan "na ne mondjátok már" fejjel.

- Hát, azt majd megmondja ő - ránt vállat Sirius. Egy pillanatra ránk száll a kínos csönd, amit végül én török meg.

- Petunia nincs otthon - nagyot sóhajtok, majd felnézek. - Halhattátok!

- Jó - mondja James. - Akkor tegyük fel, hogy tényleg nincs otthon, és "elrabolta" ez a valaki. Akkor mit csináltok?

- Nyilván odamegyünk - felelem, mivel ez szerintem magától értetődő.

- Edinburgh-ba?

- Igen - vágom rá határozottan.

- Azt ugye tudjátok - szólal meg az eddig némán álló Peter - hogy ott több temető is van? Melyikbe mentek? - teszi fel a jogos kérdést. Jé, nem hittem volna, hogy neki vannak értelmes gondolatai!

- Nem tudom - rázom meg a fejem.

- Ne már, Leyla! Nyilván egy elhagyatott kísérteties temetőt kell keresnünk, olyat ahol alig járnak. Az ilyen helynek több előnye is van, egy; tök ijesztő tud lenni, ergo mi jobban parázunk. Kettő; kevesen járnak ott, ezért kissebb a lebukás veszélye a muglik előtt. És ilyen romos elhagyatott a várostól messzebb eső temető szerintem csak egy van. - magyarázza Lily.

- Igazad lehet - fújom ki lassan a levegőt, majd szorosan megölelem a tesómat.

- Bocs, hogy félbeszakítom az idill pillanatot, de nem ártana elkezdeni gyakorolni valamit, ha tényleg megyünk - mondja Sirius.

- Mi az, hogy megyÜNK? - nézek rá felháborodottan.

- Mi is megyünk - jelenti ki a fiú. - Bár, lehet, hogy Peter inkább maradna - néz a gondolattól is remegő barátjára.

- Igen, én... én inkább maradok - motyogja a fiú.

- Persze, Féregfark, tudjuk - veregeti meg a vállát Remus.

- Féregfark? - nézek rájuk értetlenül.

- Hosszú - legyint James, majd visszatér az eredeti témához. - Szóval megyünk mi is.

Lilyvel szótlanul összenézünk, és mérlegeljük az esélyeket. Ha azt mondjuk a fiúknak maradjanak, akkor is jönnek, és az még nem is hátrány. Lehet, hogy jól fog jönni ha van velünk még valaki. Amikor Lily smaragdzöld szemébe nézek, tudom, hogy ő is így gondolja.

- Jó, gyertek ti is - mosolyodok el.

- Még szép, hogy megyünk - vigyorog Sirius.

- De! - kezdem gyorsan - Ha azt mondom, vagyis mondjuk, - itt ránézek Lilyre - hogy menjetek onnan, vagy hogy bújjatok el, akkor teszitek amit mondunk, világos?

- Igen - mondják egyszerre a Tekergők (Peter kivételével) és közben unottan megforgatják a szemüket.

- Akkor irány a Szükség szobájába gyakorolni, vagy nem megy senki - kiáltja el magát Lily, mire mindannyian egyetértően bólintunk, majd elindulunk az ajtó felé.

𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

Este a Griffendél klubhelyiségében ülünk, és Lilyt hallgatjuk. Egész délután mindenféle varázsigéket tanultunk, és mostanra mindenkinek szétrobban a feje a sok tudástól.

- Jó. Mindent megjegyeztetek? - néz körbe rajtunk Lily, mire egyértelmű bólogatás a válasz. - Akkor oké. Indulhat a szökési terv - mosolyodik el elégedetten.

- Van olyan? - kérdezi James bizonytalanul.

- Persze, hogy van - torkolja le Lily. - Röviden annyi, hogy kimegyünk a Mézesfalásba azon az alagúton amit mondtatok - itt gyors pillantást vet a Tekergőkre - onnan pedig egész egyszerűen seprűn repülünk Edinburgh-ig. Seprűt pedig a Három Seprűből lopunk - mondja Lily, megelőzve mindannyiunk kérdését.

- Indulunk? - kérdezem.

- Mi az, hogy! - mosolyodik el.

Mindannyian egyszerre pattanunk fel a helyünkről, magunkra kapjuk az utazóköpenyünket és csendben kilépünk a portré lyukon. Indulhat az akció!