Smaragdzöld

Különrész: Waldoxi kaland

Sziasztok! Ez a rész az egyik régebbi fejezet - Különrész: Budapesti Utazás - folytatása. Annak a résznek a végén Leyla Lilynek küldött levelét olvashatjátok, és itt van annak a folytatása. Mivel régen volt, ide bemásoljuk az egész levelet! Jó olvsást! 💖

Kedves Lily!

Most biztosan mérges vagy, hogy eddig nem jelentkeztem, de hidd el megvolt rá az okom. Teljesen elvesztem a sok tanulnivaló stb. Tudom ez béna kifogás, de hidd el nekem tényleg akartam írni.

Elég sok minden történt velem itt a Waldoxban és azokat most tervezem leírni. Ezt a levelet egyébként este ( hány óra is van? ) tizenegykor írom neked hulla fáradtan. A mai nap történései...huh. Emlékszel, hogy még nyáron a reptéren megígértetted velem, hogy nem kerülök bajba? Hát, nem igazán sikerült...

Na jó. Akkor kezdem az elejéről. Ma reggel ugyan úgy ébredtem mint amúgy. Teljesen normális volt minden. Felkeltem, elhúztam a függönyt (amire a többiek is felébredtek) aztán elmentem felöltözni. Bár lehet hogy ennyire nem kéne belemennem a részletekbe mert ez így hosszú lesz. Szóval ugye elkészültem, reggeliztem, stb. és reggeli után elindultam az átváltoztatástan terem felé. Nem annyira sikerült még kiismernem magam a kastélyban, így egy kis bonyodalmat okozott megtalálni a termet, de lényeg a lényeg, hogy nagyon büszke voltam magamra amikor ott álltam az ajtó előtt. Vettem egy mély levegőt (felkészítve magam a leszidásra mivel nem keveset késtem) és benyitottam. Itt volt az első probléma, mivel csak benyitottam volna ha nincs zárva az ajtó, de ez zárva volt . "Semmi baj" gondoltam, biztos a mellette lévő az. Oda mentem, majd ide is megpróbáltam benyitni. Hál' Istenre ez már nyitva volt, így megkönnyebbült lélekkel léptem be a terembe. "Elnézést tanárnő a késésért!" mondtam majd lehajtott fejjel siettem a helyemre. De ott már ült valaki. Egy (gondolom) magas, piszkosszőke hajú, barna szemű fiú foglalta el a helyemet. Nem volt ismerős, pedig azokat akiknek velem van órájuk, ha csak látásból is de mind ismertem. Felkaptam a fejem és körbe néztem a teremben. Úgyérzem ezt előbb kellett volna megtennem, akkor talán kicsit kevésbé lett volna ciki. Mert hogy rossz terembe mentem be. Nagyon kínos volt az egész, ránéztem a tanárra aki nem is vette észre, hogy nem itt van órám, szóval ha maradtam akkor nem tűnt volna fel neki az tuti. De nem maradtam mivel nekem már rég elkezdődött az átváltoztatástanom, egy másik teremben, ezért elnézést kértem, mondtam, hogy rossz terem, és kisiettem az ajtón. Visszanézve még láttam, hogy két lány összenéz, amolyan "ezek az elsősök milyen kis bénák" nézéssel, de nem nagyon érdekelt. Gondoljanak amit akarnak! gondoltam magamban, és kétségbeesetten indultam tovább a folyosón. Már eléggé megfontoltam, hogy benyitok e a következő terembe, de végül győzött a kíváncsi énem, és beléptem. De nem volt ott senki. Vagyis de, a Waldox egyik szelleme, akiről ugyan már sokat hallottam (nem feltétlen jókat), de még soha nem találkoztam vele személyesen. Nálatok is vannak kísértetek? Oké, ez hülye kérdés volt, még szép, hogy vannak. Tehát bementem a majdnem üres terembe és megszólítottam Bunkó Barnabást ( kedvesek a diákok, nem?), hogy tudna e segíteni. Nyilván csak Barnabásnak hívom, azért előtte mindenki a rendes nevén beszél róla, de ő is pontosan tudja, hogy így hívják a háta mögött. Szóval. Ő meg azt válaszolta, hogy nem, nem segít egy ilyen kis fruskának. Hát, azért a nevének van alapja...

- Barnabás, muszáj segítened, nem találom a termet! - kérleltem a szellemet megállás nélkül, aki végül is beadta a derekát és elkezdett vezetni valahova. Ami bizony nem az átváltoztatástan terem volt, ez biztos. Erre persze csak később jöttem rá.

Már vagy tíz perce gyalogoltunk (vagyis ő lebegett) amikor megkérdeztem, hogy mikor vagyunk már ott. Erre elvigyorodott és mondta, hogy még sokára. És akkor rájöttem, hogy végig rossz irányba hozott. Megtorpantam, és szó nélkül megfordultam, és elindultam visszafele. A folyosózengett a szellem vihogásától, és vissza kellett fognom magam, hogy nem ordítsak rá. Nem, nem kell nekem dühterápia, csak egy icipicit ki voltam akadva.

Gondoltam, hogy elmegyek az ebédlőhöz, hogy onnan majd talán odatalálok. És kb hat perc alatt el is értem az ebédlőt, de ott is teljesen tanácstalan maradtam. Tanácstalanul dőltem neki a hideg falnak, és lassan leültem a kőre. Ha anya látta volna tuti tök kiakad, hogy a végén még felfázok! De nem fáztam fel. Igazából nem is ez a lényeg, szóval hagyjuk. Ott ültem tök egyedül, sehol senki is az órámból már csak húsz perc volt. Hátradöntöttem a fejem, de olyan erővel, hogy nekicsapódott a falnak. Halkan elkárdomkodtam magamat, és dühösen felálltam, hogy odébb mennyek. És akkor láttam meg, hogy ott ahol a fejem nekiütközött a falak ott már nem fal van, hanem egy lyuk. Hát átjáró. Vagy folyosó, vagy mittudomén, azóta sem tudom minek nevezni. Odamentem és ismersz, nem is én lettem volna ha nem mászom be gondolkodás nélkül. Elsuttogtam egy lumost (na, ez a varázslat aztán megy!) magam mögött a kis fal lapot és elindultam. Elég szűk járat, tehát alig tudtam benne felállni. Mindenhol tele volt pókhálókkal, szóval jó ideje én jártam ott először. Nagyon izgatott voltam, és teljesen elfeledkeztem arról, hogy amúgy órám lenne. De, hát találtam egy titkos átjárót, még szép! Csak pár perce lehttem bent, amikor emelkedni kezdett a járat, és a mennyezet is egyre alacsonyabb volt.

És akkor éreztem, hogy valami van a talpam alatt. Valami picike dolog. Egy gyűrű volt. Nagyon szép volt. Volt rajta egy nap, egy hold, és három csillag. De szépen ízlésesen, nem olyan rondán, mint szokott lenni. Felkaptam, és eltettem.

Nem tartott olyan sokáig a járat, pár perc múlva egy falba ütköztem. Na jó, most nem leszek ennyire részletes, mert leszakad a kezem a sok írástól, de az a lényeg, hogy kinyitottam résnyire az ajtót és a tanári szobát láttam. Itt a Waldoxban ez a szoba szent és sérthetelne, diák be sem léphet, engedéllyel sem. Szóval kicsit megijedtem, de amikor láttam, hogy nincs ott senki akkor kiléptem a kis ajtón. Amikor becsuktam magam mögött más semmi sem látszott. Szóval én csak ki akartam menni az ajtón, mert úgy emlékeztem, hogy tuti itt van a terem amit keresek. És akkor belépett Ács Soma professzor, aki a sportokért feleső a suliban. Erről majd mesélek még. Én lefagyva néztem rá.

Akkor megkérdezte, hogy mit keresek itt, és teljesen kétségbeestem. Hadarva kezdtem elmesélni, hogy mi történt, de össze vissza beszéltem, így a prof. megállított és megkért, hogy akkor kezdjem megint az elejéről. És akkor elmondtam. Már nyugodtabban, érthetőbben. Mindent: Bunkó Barnabást, a téves termet, az átjárót.

Azt is kérdezte, hogy nem találtam e valamit. Vonakodva előhúztam a zsebemből a gyűrűt, mire felcsillant a szeme és azt mondta: Most aztán nagyon nagy bajban vagy, kislány!

Kikapta a kezemből az ékszer és felhúzta az ujjára. Motyogott valamit, aztán éreztem, hogy lemerevedtem. Nem tudtam megmozdulni, megszólalni sem. Csak néztem ahogy a professzort aki elkezdte valami átokkal feldúlni a szobát. Aztán benyitott Szerikanyi Dóra, tudod, ő kisért el ide, nagyon kedves nő. Ijedten rámnézett, aztán egy bűbájjal riadót fújt (igen Lily, itt van ilyen!) és megpróbálta lefegyverezni Ács professzort. Nem sikerült neki, de megérkezett a többi tanár, és aztán együtt elkapták, és elkábították. Az engem fogvatartó átok is megszűnt, így gyorsan az órámra néztem. az átváltoztatástannak két perce lett vége. Bár akkor ez igazán senkit nem érdekelt. Még engem sem.

Mindent el kellett mondanom az igazgatónknak, aki kiderítette, hogy egy nagy erejű mágikus gyűrűt találtam. Azt amit Ács prof. már évek óta keresett. Hogy miért? Azt senki sem tudja.

Hát igen, ilyen volt a mai napom. A többi órára már az egyik szobatársammal mentem, és közös erővel már mindig odataláltunk. Ács Soma professzort pedig még kihallgatják aztán ítélkeznek felette (nyilván).

Jajj, most, hogy mindezt leírtam szétmegy a kezem. Nagyon fáj! És lassan elalszom itt a levél ölött, ami nem lenne túl jó, mert még ma el akarom küldeni neked. Már megyek is, keresek egy baglyot a parkban. (nálunk szabadon vannak a baglyok, csak hívnod kell egyet és jön) Aztán elküldöm neked, holnap estére talán oda is ér. Válaszolj hamar, jó? Kíváncsi vagyok, hogy mi van veled.

Már nagyon hiányzol, várom a téli szünetet, hogy újra láthassalak!

Leyla