Smaragdzöld

I./4. fejezet: A Tekergők visszakapják

★Leyla Evans★

- Nekem már van is egy ötletem - mosolyodik el gonoszul Narcissa.

- Tényleg? És, mi lenne az? - kelti fel rögtön a kíváncsiáságom.

- Nyilvánosan megalázzuk őket! Nagyon nagy égés lesz! - ez végülis nem rossz ötlet, de vajon mire gondolt Cissy, hogy alázzuk meg őket?

- Jó ötlet, de ezt, hogy akarod csinálni? Mivel alázzuk meg őket? - mondom ki a gondolataimat. Úgy látszik Narcissa erre is gondolt mert egy ravasz mosoly keretében kezd neki a magyarázásnak:

- Na úgy, hogy amikor belépnek a nagyteremben, te szépen mindenki előtt jól kiosztod őket, persze egy nagyon ütős szöveggel. Aztán amikor ezzel megvagy és a Tekergők megszeppenten állnak a nagyterem közepén, én a háttérből egy adag trutyit borítok a nyakukba! És bumm! - mutatja a kezeivel a robbanást - Oltári nagy égés lesz!

- Azta Cissy, ez egy szuper ötlet! Én se tudtam volna jobbat kitalálni! - vigyorgok rá a bárátnőmre, majd cinkosul lepacsizunk.

𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

Narcissával arra jutottunk, hogy ezt még ma, vacsoránál csináljuk meg. Már nagyon várom! Még délután kidolgoztuk a terv részleteit, így már minden tuti. Sok tervezgetés után elindulunk a könyvtárból a nagyterembe. Körülnézek és (nagy szerencsénkre) a Tekergők még nincsenek sehol. Intek Cissynek, hogy üljön csak le a Mardekár asztalához és én majd figyelem mikor jön el a pillanat. A barátnőm bólint és helyet foglal húga, Andromeda mellet. Őt mindig is kedveltem kedves lány, nem értem miért is mardekáros.

Én leülök Lily mellé aki könyvvel a kezében eszi a lazacot. Hosszas tépelődés után barátnőmmel úgy határoztunk nem mondjuk el Lilynek a tervünket.

- Hello. - Huppanok le mellé, és szedek magamnak egy kis póréhagymalevest ami mindig is az egyik kedvencem volt.- Mit olvasol? - érdeklődök óvatosan. A testvérem nem igen szereti ha olvasás közben zavarják.

- A Plisztopácia Elméletét- feleli unottan.

- Oké, nem is zavarlak - visszakozom, de a haragom rögtön másra irányul amikor belépnek a Tekergők. Négyen egymás mellet lépnek be a terembe útjukat izgatott suttogás ( ami főleg lányoktól származik ) kíséri. Felállok a helyemről és eléjük sietek. Még gyorsan átveszem magamban a szövegemet majd nagy levegőt veszek és belefogok.

- James Potter, te őrült, kegyetlen, barom! Hogy merted ezt megtenni? - kiabálok a megszeppent fiú arcába. - Mért csinálod ezt mindenkivel? Szerencsétlen lány teljesen kivan - a levegővételnyi szünetnél James már is közbe szól.

- Te meg mi a jó francról beszélsz? - mondja elég hangosan. Láthatólag teljesen felidegesítettem. Ez jó jel!

- Szerintem te azt nagyon is jól tudod. Róla beszélek - mondom erősen hangsúlyozva a személyt. James széttárja a karjait és megvető grimaszt vág.

- Ki az a "Róla"?- kérdezi ingerülten.

- Hát - itt suttogóra fogom a hangomat, így csak James hallja, vagy még ő sem. Elmondok egy teljesen kitalált nevet amilyen lány nincs is a Roxfortban. A név leginkább Hortensy Differsonnak hangzik, de a fiú valószínű semmit sem ért belőle.

- Az meg ki a franc, én nem is ismerem. - kiabálja, de én nem törődöm vele csak folytatom: most Siriuson a sor!

- És te! - fordulok az eddig némán álló Siriushoz. - Te sem vagy jobb Sirius Black! Akkora egy beképzelt barom vagy te is! Tudom a legnagyobb titkodat, igen tudom! - mondom a már kicsit sápadt fiúnak. Hogy hihette el, hogy tényleg tudom a legnagyobb titkát?